A medence a test középpontja. Ez az a terület, ahonnan minden mozgás és mozdulat kiindul. Ezért is hangsúlyos a fontossága annak, hogy az adott testhelyzetekben hogyan pozícionáljuk. Érdemes annak időt szentelni, hogy különböző rávezető gyakorlatok által megérezzük, hogyan mozdítható ez a terület, mely izomcsoportok kapcsolódnak hozzá, azok aktivitása mit eredményez más izomcsoportokban és egyáltalán hogyan stabilizálható a helyzete.
Alig tudnék olyan gyakorlatot mondani, amiben ne lenne nagy szerepe a medence helyzetének, akár álló, ülő, fekvő, vagy csavaró pozícióról beszélünk. A területen való tudatosság nem csak az ászanák energetikájának szempontjából fontos, de fizikai kellemetlenségeket is elkerülhetünk, mint például a deréktáji fájdalmak, ha tudjuk hogyan dolgozzunk vele.
Erre a mardzsari (macska) domborító és homorító mozdulatok gyakorlata kiválóan alkalmas, illetve az ülő helyzetben ülőcsonton gördülések. Ezek az összes aktivitásra fényt derítenek, amit alkalmazunk a medence pozícionálásakor.
A medence helyzetének igazítását nem lehet függetleníteni különböző izomcsoportoktól, mint például a hasizmok, csípő körüli izmok, farizmok és nem lehet függetleníteni még a combizmoktól sem. Vegyük sorra, hogy mik is az összefüggések, illetve, hogy mit befolyásolnak ezek. Ha sikerül megérteni és megérezni, nagy előrelépés következhet a különböző ászana csoportok gyakorlásának tekintetében.
Mielőtt azonban elkezdenéd a gyakorlást szánj időt arra, hogy megismerd a tested. Figyeld meg magad álló helyzetben. Figyeld, hogyan áll a medencéd, milyen érzetek vannak a deréktájadban, “egyenes” és nyitott e ez a terület, vagy túlzottan homorú és sokat küzdesz derékfájással? Annak oka általában abban keresendő, hogy a medence nem jól áll, amellett, hogy hasizmok megnyúlnak, meglazulnak, elveszítik tartásukat és mivel nem húzzák megfelelő irányba a medencét a deréktájban a csigolyák torlódni kezdenek, valamint a törzs minden súlya a gerincre nehezedik. Ez rövid idő alatt képes fájdalmat okozni. Tulajdonképpen ez az az állapot, amit nem csak a mindennapokban, de a különböző gyakorlatokban is kerülni kell, vagyis, hogy a gerinc lumbális szakasza ne váljon túlzottan homorúvá.
Térjünk vissza egy kicsit a medence billentésére. Mi történik ilyenkor? Az, hogy a medence előre, vagy éppen hátra billen a csípőcsont helyzete határozza meg. Annak ellenére, ahogy először gondolnánk, mikor a medencét hátra billentjük, az tulajdonképpen az előrehúzás érzetével jár együtt. Tehát, az üllőcsontok éppen ellenkezőleg mozdulnak, mint ahogy a medencét irányítjuk, előre vagy hátra.
Ha kipróbálod ezt a mozdulatot máris tapasztalhatod, hogy milyen aktivitások jönnek létre. A medence hátra billentése azonnal aktiválja a hasizmokat, farizmokat. Mindez a szeméremcsontot előre mozdítja és a farkcsontot a talaj felé irányítja, amire annak lefelé húzásával rá is dolgozunk enyhén. Ne feledkezzünk meg a combok finom befelé csavarásáról, ami a csípő ízületet stabilizálja, valamint az SI ízültet, a keresztcsonti ízesülést nyitja, legalábbis abban a kis mértékben, amennyiben ezt a rendkívül szoros ízesülést lehetséges. Ez a momentum azonban nagyon fontos és rendkívül jó érzés is, különösen, ha probléma van az adott területen.
Ezeket az elveket minden gyakorlatban fontos szem előtt tartani, akárhogy is helyezkedjünk el a térben, akár fekvésben, akár állásban, vagy ülésben. A csavaró gyakorlatoknál, pláne ülő helyzetben kimondottan nagy figyelemmel kell lenni afelől, hogy hogyan áll a medence. Ha a “Vakrasana”-ban, a csavarpózban nem ér le mindkét üllőgumó, mindenképpen alá kell támasztani, ellenkező esetben csinos kis gerincferdülés dolgozhatunk ki magunknak, valamint könnyen károsodhatnak a gerinc kisízületei azáltal, hogy a nem kiegyensúlyozott tartás következtében a csigolyák túlterhelődnek.
A medence helyzete a hátrahajlásokban is nagyon meghatározó és talán a legkritikusabb terület, mert a helytelen végzés könnyen derékfájdalomhoz vezet. Legfontosabb, hogy ne higgy a szemednek. A hátrahajlások, bármennyire is úgy tűnik, nem a derékból történnek. Még ezekben a testhelyzetekben sem nyomódhat össze a deréktáj területe. A hátrahajlásokhoz erős lábak kellenek, amik képesek megtartani a testet. A kivitelezés közben a szeméremcsontot előre toljuk, a medencét megint hátra billentjük, teret hozunk létre a deréktájban, majd emeljük egyre jobban a szegycsontot, a mellkas közepét, távolítva a köldök területétől. A hátrahajlás inkább hátra nyújtózásként valósul meg, mint derékba törésből…
Általánosan ahhoz, hogy a deréktáj, a medence pozícionálása révén, helyes helyzetbe kerüljön sokat kell erősíteni a hasizmokat, farizmokat és nyújtani a csípő horpasz izmot, hogy az se húzza előre a medencét.
Mindennek a fiziológiai folyamatokon, hatásokon kívül fontos energetikai jelentősége is van. Amikor egy korábbi alkalommal a “Moolabandha”-ról írtam, kifejtettem, hogy ezt a finom energetikai tapasztalatot nem az izomaktivitások által hozzuk létre, hanem azok csak tünetként jelentkeznek, mégis amíg ez nem valósul meg, dolgozunk vele, mintegy a terület megismerése és tudatosítása végett.
Figyeld meg magad, próbáld ki a leírtakat, szerezz önálló tapasztalatot és lépj előre az úton! Kellemes gyakorlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése