2014. január 23., csütörtök

Befelé forduló világok

A jóga-mudra nem véletlenül lett a jóga szimbóluma. Ez a testhelyzet jeleníti meg, ahogy a jógi visszavonja érzékszerveit a külvilágról, cselekvő szerveit időlegesen megfosztja a tettek elkövetésének lehetőségétől, s útra kel belső világa ösvényein. Szemét lehunyja, ajkait elnémítja, kezeit megköti, lábait megfosztja a mozdulás képességétől. Ahogy a Viparitakarani mudra és a Sarvangasana esetében már volt szó róla, ez a pozíció is ‘mudra’, tehát egy belső energetikai gyakorlat formai kifejeződése. Érezheted is mikor belehelyezkedsz, hogy nem fizikai szinten jelent kihívást, nem a formai kivitelezés igényel koncentrációt, bár meg van a maga csínja-bínja annak, hogyan alakulunk bele ebbe a formába.

A jóga mudra tökéletes befelé fordulás. A külvilág ingerei távol maradnak, érzékszerveink visszahúzódnak, s ezek hatására, mintha felhúznánk a materiális világhoz rögzítő horgonyainkat. A tudatosság megnyílik azok felé a megtapasztalások felé, amelyekre nem jut figyelem, vagy épp energia, mikor a külső világban időzünk, hiszen a külső ingerek erőteljes megnyilvánulásai teljesen lekötik a figyelmet.
De miért van ilyesfajta felfedezésre szükség?

Sok mindennel azonosulunk a külvilágban. Külsőségekkel, tettekkel, különböző minőségek szerint azonosítjuk magunkat. Mindezek az azonosságok azonban nem valóságosak. Ahogy a jóga terminológiája kifejezi: minden illúzió, látszat, máya. Amikor felvonjuk ezeket a bizonyos horgonyokat, elkezdjük visszafejteni a kötődéseinket a világhoz. Olyan, mintha elkezdenénk lemosni a színeket a lényünket és a létezést szimbolizáló kristály felületről, hogy aztán a tiszta fény átragyoghasson rajta. És, hogy mi történik, amikor elengedjük ezeket a kötelékeket? Felfedezhetjük, hogy mindentől függetlenné válhatunk, amivel azonosságba kerülünk a körülöttünk létező világban. És bár azt gondoljuk ezek a kötődések biztosítják és bizonyítják számunkra létezésünket, ha elvonatkoztatunk tőlük, találunk mégis valami ősi, ösztönös, igaz és tiszta, mélyben rejlő igazságot: nem vagyok a név, a forma, a tett, s nem vagyok még hitrendszerem sem. Nem az vagyok, akinek látnak mások, s az sem akinek álmodom magam. Nem vagyok azonos feltételekkel, elvárásokkal. Lényegemet nem határozzák meg tetteim, kötődéseim. Mert mindezek nélkül is bennem ragyog a “vagyokság” tiszta és örökérvényű igazsága.



Más oldalról megközelítve pedig a jóga-mudra a legyőzöttek pozíciója. De nem a veszteseké! Azoké, akik megadták magukat és nem harcolnak tovább a Természettel szemben. Azoké, akik átadják, sőt felajánlják önmagukat, s megvalósítják azt az elvet, amelyet pl. a keresztény imádság, a Mi Atyánk egyik sora fejez ki a legszebben: “Legyen meg a TE akaratod!” Ne az enyém, a Tiéd! Így megtörténik az önátadás, a lemondás az ego törekvéseiről. S ez a lemondás az, amely újra visszavezet az Élet Áramlásának befogadásához. Megszünteti a harcot és a szemben állást az Élettel és az Életet működtető és fenntartó erőkkel szemben.

Így építjük fel:

Helyezkedj el sarokülésben. Billentsd a medencét, húzd az ülőcsontot a sarok felé. Majd egyenesítsd a törzsed, emeld a mellkast, nyújtózz a köldöktől a szegycsontig. Majd a megnyújtott törzset döntsd előre és simítsd végig a combokon. Érezd, ahogy a has, majd a mellkas borul rá a lábakra. (Végezheted a gyakorlatot úgy is, hogy szét vannak nyitva a térdek és a mellkast beengeded a combok közé. Majd vidd hátra a kezeket és kulcsold össze az ujjaidat, mintha egy kis gömböt tartanál a kezekben. Ne engedd a tenyértőt szétnyílni. Más variáció szerint az ujjakat nem összefűzzük, hanem a bal kézzel megfogjuk a jobb csuklót, mintegy szimbolizálva a szellem győzelmét az anyag felett. Miután összehoztuk valamelyik változat szerint a kezeket, egy vállkörrel nyitjuk a vállakat és még egyszer megemeljük a szegycsontot, hogy teljesen nyitott legyen ez a terület. Amikor ez meg van, akkor a kezekkel megnyújtózunk a sarkaink irányába, majd ezen a nyújtózáson keresztül emeljük a karokat magasra, amennyiben aktívan szeretnénk végezni a gyakorlatot. Passzív, elmélkedő változatában nem szükséges felemelni a kezeket. Az, akinek nem kényelmes a sarkára ülni, mert feszül a térde, helyezzen a két sarok közé párnát, más esetben a térdhajlatba, vagy a fej alá is kerülhet alátámasztás.


Ha a forma kész, figyeld meg a testérzeteket. A bőr felszínétől egészen a csontjaidig vezesd a figyelmet. Térképezd fel, hol milyen érzetek jönnek létre. Hol könnyű, hol nehéz, hol tapasztalsz ellenállást. Ezek az érzetek mind nagyon beszédesek lesznek számodra. Aztán a testedről vezesd át a figyelmet a légzésre. Figyeld milyen a minősége a levegő áramlásának. Tudatosítsd miként hat rád az ilyen módon áramló lélegzet. Aztán figyeld meg, hogy milyen érzések és érzelmek jelennek meg benned. Hogyan éled meg a külvilág elengedését. Hogyan engeded el a kapcsolatot a tükröződéseket, a visszajelzéseket? Milyen érzés önmagadban, önmagaddal lenni? Számos kérdést tehetsz fel magadnak, amelyek segítenek annak megértésében, hogy miért ezt a pozíciót választották a jóga szimbólumának. S ha megértetted a legmélyebb szintekig, ezt a testhelyzetet további csodákat tár majd fel neked!

Hatásait tekintve a jóga-mudra nyugtató hatású, mivel benne ösztönösen hasi légzés alakul ki. Lecsendesíti a gondolatok szüntelen áramlását, befelé fordítja a figyelmet, koncentrálttá, egyhegyűvé tesz. Reggel és este végezve egyaránt jótékony hatású. Reggel élesíti az elmét, este pedig relaxál, jól előkészítve a pihentető alvást.



Eredményes és hasznos gyakorlást kívánok!