2013. december 4., szerda

A legapróbb részletek–a lábfej

Ha már régebb óta gyakorolsz jógát észreveszed, hogy  a durvától az egyre finomabb formálások, érzetek felé haladunk, miközben egyre inkább mélyül a testtudatosság. A durván megformált ászanák egyre cizelláltabb részletekre bomlanak, s az oktató instrukciói van, hogy végeláthatatlannak tűnnek és nem hiszed el, hogy ezen az órán, ebben az ászanában végig fog érni a testeden. Pedig így van, egy összetettebb ászanához rengeteg sok instrukció tartozik, szóval ha már ismered a durva formát, érdemes a részletekre irányítania figyelmet.



Itt van például a talp. Nagyon sok gyakorlatnak alapot, támaszt ad. Ennek ellenére sokszor kevés figyelem fordul rá. Pedig nem csak azért van jelentősége, mert erre az alapra építed fel a pozíciót, ettől válik stabillá, hanem azért is, mert ha nem fordítasz elég figyelmet rá könnyen lúdtalp, vagy harántboltozat süllyedés lehet a vége. Ezeket a problémákat inkább megszüntetni kellene a jógával és nem kialakítani. Nézzük, hát, hogy miként is kell dolgoznunk a talp és a lábfej területével az álló gyakorlatokban.
Nagyon fontos, hogy aktív legyen a terület. A lábfej minden izmára szükséged van.






Ezért, mielőtt nekilátnánk kicsit mozgasd át a lábujjakat és a lábfejet, a kép segítségedre lesz:

feet-happy-large

1. húzd szét, majd engedd egymáshoz a lábujjakat.
2. Szorítsd ökölbe a lábujjakat, aztán lazítsd el őket.
3. Feszítsd lefelé, majd húzd vissza a lábujjakat a térd irányába.
4. Körözz a lábfejekkel.
5. Közelítsd a belső, aztán a külső talpéleket egymáshoz.
6. Masszírozd is át a lábfejeket.
7. Mozgasd át passzívan is őket a kezed segítségével.


Ismerd meg a talpad!
Állj talpra és figyeld meg magad. Hogyan oszlik el a testsúly a talpadon? Jellemzően a külső, vagy belső talpélen, a lábujjak vagy a sarok irányában támaszkodsz? Melyik részen érzékeled a talajt a talpad alatt? Ha megvan ez a megfigyelés, akkor elkezdhetjük alakítani a lábfej és a talp pozícionálását.
letöltés

Először is terítsd szét a talpat a talajon. Érezd, hogy egész felszínén állsz. Majd emeld fel a lábujjakat nyújtózz velük a talp közepéből, aztán húzd szét őket, akár egy legyezőt. Engedd és aktívan nyomd lefelé a nagylábujjat és a kislábujjat, viszont tartsd meg az aktivitást a köztük lévő három lábujjban és ne engedd vissza őket a szőnyegre. Érzed, hogy dolgoznak a lábfej izmai? De most jön a lényeg, hogy ne legyünk a szorgalmas gyakorlástól lúdtalpasok, (különösen, ha vinyasa flow-ra jár valaki, ahol különösen sok adhomukha-svanasana fordulhat elő) húzd felfelé a talp belső boltívét. Ezt a mozdulatot gyakorolhatod önmagában úgy, mintha a talpaddal egy ceruzát akarnál felemelni a padlóról. Ugye milyen sok izom dolgozik a lábfejben? Mindeközben a sarkat is toljuk lefelé, de nem úgy, hogy elkezdünk azon állni. Figyelj a harmonikus súlyelosztásra.



Ez tehát a talp alaphelyzete. De mi van akkor, amikor például a Virabhardasana II. (Hős póz II)-ben a lábfejek helyzete eltér egymástól? Tegyük fel, hogy a pozícióban a bal láb van behajlítva elől és a jobb láb van nyújtott helyzetben hátul. A bal lábfej, talp helyzete egyértelműen az előbb tárgyalt alap helyzetben van. A hátul lévő lábfejet úgy pozícionáljuk, hogy a kislábujj előrébb helyezkedjen el, mint a sarok. A talp belső boltívével dolgozunk és emeljük az egész gyakorlat közben. Amire itt nagyon kell figyelni, mert hajlamosak lehetünk nem észrevenni, hogy nem támaszkodhatunk a jobb láb külső talpélén. Ezzel túlnyújtanánk a külső bokaszalagot, ami instabillá tenné a boka helyzetét. Ugyan lefelé nyomjuk a külső talpélt, de nem ejtjük le a bokát. Aktív a lábfej és a külső talpélből elnyújtózunk a medence irányába. Ez a lábfej aktivitás a Virabhadra II. mellett érvényes még például az parsvakohnasanára és variációira, megjelenik az uthitta-trikonasanában, vagy variációiban is.
15ld10a
Figyeld meg, hogy mennyiben másak a gyakorlataid, ha erre a jól megformált alapra építed őket. Mindezek persze még csak a lábfej durva instrukciói. Lehetne tovább is cizellálni, de a minőségi változáshoz első körben ennyi is elég.
Ha úgy találod, hogy a lábfej izmai nem elég erősek, vagy már küzdesz a korábban említett problémákkal, a bevezető gyakorlatok mellett a következőképpen erősítheted ezt a területet:

letöltés (1)



Egy teniszlabda segítségével megérezheted, hogyan is kell emelni a belső boltívet. Próbáld felemelni a talajról. Vagy görgesd a talpad alatt, ez még jól át is masszírozza a talp reflexzónáit.


Az utolsó képen azt láthatod, hogy hogyan lehet megnyújtani a harántboltozatot, hosszanti boltozatot. Ez a gyakorlat azoknak javasolt, akiknek összevannak húzódva a boltozatok, izmok és nem tudják mozdítani a lábfejeket megfelelően a kezdő gyakorlatokban.

Foot-Yoga-Women-Walk-Tall-Pain

A lábfej emelő izmát is lehetséges nyújtani, ha ugyanezt a pozíciót hátranyújtott lábfejjel végzed, majd megtámaszkodsz a térd mellett a kezekkel és emeled a térdet felfelé.
Eredményes és hasznos gyakorlást!

2013. december 2., hétfő

Viparita-karani mudra vs. Sarvangasana–vagyis különbségek és hasonlóságok a fél- és a teljes gyertyatartás között

 

A kezdő gyakorlók gyakran kérdezik, hogy mi a különbség e két testhelyzet között. Látszólag nagyon egyformák, de valójában sokban különböznek egymástól. Érdemes kicsit elmélyedni abban, mik is ezek az eltérések, különbségek? Hogyan kell felépíteni ezeket a gyakorlatokat? Milyen hatásuk van a szervezetre és az idegrendszerre? Milyen mentális hatással rendelkeznek? Hol a helyük a gyakorlásban egymáshoz viszonyítva, vagy általában a gyakorlás során.

Még mielőtt megnéznénk, hogy hogyan is néznek ki ezek a gyakorlatok fizikailag, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket a pozíciókat, (ahogy más fordított testhelyzeteket sem) nem végezhetik a hölgyek a menstruáció ideje alatt! Ennek okairól itt olvashatsz. Magas vérnyomás és szívproblémák esetén kérd tapasztalt jógaoktató személyes iránymutatását.

Viparita karani mudra - “A megtestesült nyugalom szobra”.

Viparita-Karani_Yoga-Asana_Nina-MelEzzel a jelzővel illetik ezt a pozíciót, aminek nevében már érezheted, hogy valamiben más, mint a többi testtartás. Első hallásra is feltűnik, hogy valójában nem egy “ászaná”-ról, tehát külső fizikai gyakorlatról, hanem egy “mudrá”-ról, egy belső energetikai gyakorlatról van szó. Ez már alapból egy nagyon markáns különbség a két testhelyzet között. De mielőtt nagyon előre szaladnánk nézzük meg, hogy miként lehetséges helyesen, biztonságosan és úgy kivitelezni ezt a gyakorlatot, hogy az valóban alkalmas legyen arra, hogy betöltse rendeltetését.

Ha a legprecízebben szeretnéd végezni, készíts egy olyan alátámasztást, amelyre majd a váll fog felfeküdni, így az egész gyakorlat alapját adja. Erre azért van szükség, hogy a tarkó ne feszüljön be, ne terhelődjön túl a gyakorlat közben. Úgy szoktuk ezt csinálni, hogy 4rét hajtogatunk egy jógaplédet, amit a szőnyeg elejére helyezünk el, majd ráhajtjuk a jógaszőnyeget. Úgy helyezkedünk el, hogy a jógaszőnyegről a plédes vége irányába fekszünk. A fej a padlóra kerül úgy, hogy a pléd és a váll között legyen kb. 10cm távolság. Ez a távolság megszűnik majd, ha felgördülsz a homlokra a térddel és a váll pontosan a matraccal borított pléd szélén támaszkodik majd. Ezzel elkerülhetjük a könyök feletti terület kellemetlen fájdalmát is.

FONTOS! Ha felgördültél a térdekkel a homlokra, vigyázz arra, hogy a súly SEMIKÉPP SEM KERÜLHET A TARKÓRA! a válladon állj és a váll vonalában tartsd meg a test súlyát, különben súlyos sérülést szenvedhetnek a nyaki csigolyák. Nem nyomódhat a koponya sem, mert ha az túlzottan nyomódik, akkor elcsúszhat az atlaszon (legfelső nyakcsigolya), aminek hosszútávon sok káros hatása és eredménye lehet. Ha a nyak nyomódik, vagyis a nyak felfekszik a padlón, azzal az a baj, hogy ha a nyak nem elég mobilis és erős egyszerre, akkor a nyak bőrét ért nyomás érzet miatt, nem vesszük észre, hogy a nyaki csigolyákat terheljük, hiszen a bőrérzetek felülírják a mélyebb érzeteket. Észrevétlenül túlnyújtás, csigolyaelmozdulás, nyaki sérülés jöhet létre. A helytelen kivitelezés a nyaki lordosis kiegyenesedéséhez, és a nyak túlfokozott mobilitásához vezethet, ami a nyak instabilitását okozhatja. Ez keringési problémákat eredményez az agyban, amely látásproblémákhoz, koncentráció zavarhoz és egyéb vegetatív tünetekhez vezethet. Csak gondolj a teljes gyertya póz angol nevére: shoulderstand, vagyis váll állás… Ne is nézelődj most magad körül. A fej forgatása is veszélyes és ártalmas ebben a pozícióban. – Ezekre mindvégig figyelj!

Ha meg van az alap, jöhet a következő lépés:

Fűzd össze az ujjakat a hátad mögött, majd az összekulcsolt kezekkel kezdj el nyújtózni a talajon. Annyi aktivitást vigyél ebbe a nyújtózásba, hogy a vállakat ez behúzza a pozíció alá. Kicsit billeghetsz jobbra és balra, hogy a vállak becsavarása után a két könyök jobban összezárhasson, ez egy fontos momentuma a gyakorlatnak. Ha megvan ez az alap, oldd a kezek kulcsolását és hajlítsd a karod, majd nyisd hátra a tenyerek, mintha meg akarnál tartani a felszínükön valamit. (Gyakori jelenség, hogy ilyenkor sokan elkezdik a hátukat tapogatni, hogy hol is kellene magát megtámasztani, de nem kell… legalábbis nem így.)

Tehát az alkarok merőlegesek a talajra, míg a tenyerek párhuzamosak azzal. Nincs más dolgot, csak egyszerre emelni és zárni a mellkast az ál területéhez és egyben beleengedni a medencét a tenyérbe, úgy hogy a derék homorúvá váljon és a keresztcsont, valamint a csípőlapátok szélei a tenyértővel kerüljenek egy vonalba. Most legyél nagyon precíz, mert a gyakorlat lelke itt van! Addig keresd a mellkas emelésének és a medence engedésének pozícióit, amíg nem kezdesz érezni egy finom vákuumot a gyomortájékon. Ez a jelenség, amit most tapasztalsz az oka egyrészt annak, hogy ez egy mudra és nem egy ászana, másrészt annak, hogy gyakran végezzük ezt a pozíciót az órákon. Ha ez nincs meg, akkor persze egyéb pozitív fizikai hatásoknak örvendhetsz, de a lényeg, az esszencia elvész a gyakorlatból. De maradjunk még a kivitelezésnél…

Ha mindez meg van, nincs más hátra, mint a lábakat kinyújtani felfelé. Úgy helyezd el őket, hogy a lábujjaid a szemmel egy vonalba kerüljenek.

Ebben a gyakorlatban nincs semmilyen aktivitás, semmilyen izommunka, ha már járatos vagy benne és helyesen végzed. A csontok olyan statikusan épülnek egymásra, hogy gyakorlatilag megtartják a testet, akár egy jól megépített ház. Neked nincs más dolgod, csak lazíts… Maradj lehunyt szemmel, vagy tartsd a figyelem fókuszát a nagylábujjakon.

A fél-gyertyatartás az idegrendszer paraszimpatikus tónusát hozza előtérbe, tehát nyugtató hatása van. Ami energetikailag megvalósul benne, azt “maha-bandhá”-nak nevezzük, vagyis a “nagy zár”-nak. Ez egy különleges alkalom. Ilyenkor a 3 zár (jalandhara bandha – torokzár; uddijana bandha – a hasi zár; mula bandha – gyökér zár) egyszerre, spontán módon nyilvánul meg. Ennek hatására a test szinte egy dinamóvá válik és hatalmas energiatermelésbe kezd. Talán ezért is mondják, hogy 10 perc ebben a testhelyzetben minden nap és 10 évvel lesz hosszabb az életünk. – Ez mondjuk jó motiváció, igaz? Ebben a testhelyzetben nagyon finom energetikai áramlások tapasztalhatók. Adj időt magadnak arra, hogy elmerülj ezek felfedezésében.

Lássuk most a sarvangasanát. - “Minden gyakorlatok királynőjét”

images (1)

A kivitelezésben az alapok egyformák. Egészen addig, míg a térd homlok tartásba kerülünk és összekulcsoltuk az kezeket a hátunk mögött, valamint a vállakat becsavartuk a pozíció alá.

Innen azért már más történik. Mikor behajlítod a karokat és hátranyitod a tenyereket, támaszd meg a hátad a lapockákhoz minél közelebb. Vigyázz, most se told túl a testsúlyt a vállakon. Miközben elkezded kinyújtani a lábakat fölfelé, zárd a mellkast is az álhoz. Ennél a pozíciónál is, akár a többinél, nagyon fontos, hogy miként dolgozol a medencével. Most is billentjük, olyan módon, hogy a szeméremcsontot az ál irányába húzzuk, a farkcsontot pedig húzzuk a sarok irányába. Apropó sarkak! Azokkal most folyamatosan, aktívan dolgozunk egyre magasabbra. Ennek a nyújtózásnak az erejével emeljük felfelé a pozíciót.

Fontos, hogy a váll, a csípő, a térd, a boka egy vonalra kerüljön. Ha nem dolgozunk a medencével, nem aktiválódnak a hasizmok, nem feszesedik ki a gyakorlat. Sokan túlzottan előre engedik a lábukat (a fej irányába), mert úgy érzékelik akkor válik egyenessé a pozíció. Nem így van. A testtartást akkor pozícionáljuk jól, ha a lábak elhelyezését úgy érzékeljük, hogy szinte rézsútosan vannak a törzshöz képest hátrafelé. Ha a láb a fej fölé kerül, túlzottan megnövekszik a nyomás a fejben, ami az agyi ereknek, nem tesz jót.

Ez a gyakorlat szintén erős paraszimpatikus hatást vált ki, annak ellenére, hogy szemben a viparita karani mudra passzív időzésével, itt végig aktívan, minden izommal dolgozunk. Ennek a gyakorlatnak a fókuszpontja, vagyis a dristhi, ahol összpontosul a figyelem: a mellkas közepe.

Energetikailag tapasztalhatod, hogy itt nem jelenik meg a vákuum a gyomor területén, azonban nagyon aktívan záródik a torok területe, illetve a medencével való munka hatására megfeszülő izmok önmagukban is provokálják a gyökér zár létrejöttét. (A mula bandháról egy korábbi cikkben itt olvashatsz.) Ennek a két bandhának a közös munkája azt eredményezi, hogy a testben áramló energiák nem szóródnak szét, nem “folynak” el a testből, hanem azokat a testben tartják és áramoltatják. Így egy zárt rendszerben tartjuk azokat az erőket, amelyek különben csak áthaladnának az egyik vagy a másik irányba és a két pont között kezdenek áramlani. Ennek hatására tisztulnak a test energia pályái, ha úgy tetszik a nádik és harmonizáció, tisztább áramlás alakul ki, mivel kioldja, feloldja a bent megtartott energia az útjában korábban létrejött akadályozó blokkokat.

Mindkét gyakorlatnak fiatalító hatása van, jótékonyan hatnak az egész szervezetre. Edzik a szív- és érrendszert, fokozzák a keringést, főleg az agyi erekre rendkívül jótékony hatásúak. Oxigén dús vérrel látják el a szerveket, szinte átmosva őket. Masszírozódnak is a belső szervek, különösen jótékony ez az emésztés szerveire.

Ha a gyakorlásban szeretnénk mindkét pozíciót elhelyezni, akkor előbb a sarvangászanát, majd a viparita karani mudrát végezzük. Utóbbi a passzív felépítésével és teljes harmóniájával hozzájárul a kellemesebb és békésebb relaxációs pihenéshez. Éppen ezért, lefekvés előtt, vagy egy nagyon aktív nap után különösen érdemes elvégezni, akár passzív formában, mint az alábbi képen:

images

Ismerjük fel, hogy e kettő két külön gyakorlat, más célokkal, hatásokkal, lehetőségekkel. Nem ugyanannak a gyakorlatnak ‘lebutított’, vagy ‘emelt szintű’ változatai. Nem váltják ki egymást. Nem helyettesítője egyik a másiknak. Ha valamelyiket nem sikerül még kivitelezned, egy tapasztalt tanár tud segíteni abban, hogy milyen eszközökkel, módokkal, fokozatokkal dolgozhatsz egyik vagy másik teljes pozíció helyes kivitelezése felé haladva.

Eredményes és hasznos gyakorlást kívánok!

2013. június 22., szombat

Holisztikus Tartásjavítás Jógával

Az, hogy milyen tartással rendelkezünk, nem csak megjelenésünkről és a külvilágnak mutatott vagy épp elrejteni kívánt belső állapotról és pillanatnyi érzelmeinkről beszédes. Gerincünk állapota nagyban befolyásolja szerveink, idegrendszerünk működését is, így ki hat testi-lelki jóllétünkre, egészségünkre. Szokták mondani, hogy az élet terhét a hátunkon visszük.  Ezért is a leggyakoribb mozgásszervi probléma, amivel küzdünk a hát,- és deréktáji fájdalmak, gerinc problémák, deformitások formájában jelentkeznek.



Ha megvizsgáljuk ezeket a testi jelenségeket, lehetőségünk nyílik arra, hogy tudatosítsuk azokat a belső folyamatokat, amelyek változást, változtatást igényelnek. Tartáshibáink megelőzése, javítása, korrekciója nem csupán a fájdalmak és diszkomfort érzetek elkerülése érdekében hasznos, de a rólunk kialakított kép alakulásában és önismeretünkben is szerepet játszik. Választhatunk, hogy kihúzzuk e magunkat és kiállunk magunkért, vagy meghajolhatunk és összegörnyedhetünk a terhek alatt. Az egyenes tartás, nyíltságot, magabiztosságot, egyenességet feltételez, míg a görnyedt hát önbizalomhiányról, megtörtségről, szomorúságról vagy éppenséggel zárkózott személyiségről tanúskodhat. 

 Gerincünk a világ tengelyét, az "axis mundi"-t szimbolizálja, s ezen kívül a világfával  is azonosítják. Ezzel jól kifejezi az ég és a föld közötti összeköttetést. Azt a létrát, melynek fokain fejlődésünk során felfelé haladunk az anyagi síktól a szellemi felé. Ezen az úton ismerjük meg a különböző csakrák területeit és a hozzájuk kapcsolódó életfeladatokat oldjuk meg, s bontjuk ki tartalmait. 

Általánosságban a gerinc-, hát problémák túlterheltségről tanúskodnak, fizikai, intellektuális és érzelmi szinten egyaránt. Azonban a különböző szakaszokat, területeket ezen belül is jól elkülöníthetjük egymástól. 

Rejtegetett érzéseinket mindig hátunk mögé kívánjuk. Így a haragot, a dühöt, a neheztelést, vagy akár a szégyent és a félelmet is bepakoljuk a szívünk mögé. Ezt a csomag felhalmozást, jól mutatja, ha a felső szakasz görnyedt, jól megjelenítve azt, hogy púpot viszünk a hátunkon, amit jobb volna letenni. A szív mögé rejtett érzések feloldásában a mellkas nyitó gyakorlatok jó szolgálatot tesznek. 

A középső szakasz az, amely egyensúlyban tartja a testet. Mentális, érzelmi rugalmasságunkat tükrözi. Megmutatja mennyire vagyunk mozgékonyak az egyik vagy a másik irányba, mennyire tudunk elhajolni, akár pozitív, akár negatív értelemben. A terület problémái belső rugalmatlanságot jeleznek, túlzott ellenállást az élet természetes áramlásával szemben. 

Hátunk alsó része a léthez kapcsolódó terheket és a felelősséget jeleníti meg. A népnyelvben sok erre utaló mondással találkozhatunk: "derekasan helytáll", "derékba tört", derekas, amelyek az egzisztenciális megvalósításaink eredményeire is utalnak. Derekunk éppen úgy cipeli a felső terhek súlyát, ahogy mi hordjuk magunkon a ránk rakódott terheket. 

A gerinc-, hát-, és deréktáji problémák esetén, tehát ahelyett, hogy rögtön az orvoshoz rohannánk, álljunk meg egy pillanatra és próbáljuk értelmezni, hogy mit üzen nekünk a testünk a kifejezett tüneteken keresztül. Tegyünk fel magunknak néhány kérdést:


  • Túlzottan megalkuvóak voltunk, s elvesztettük kiállásunkat, "gerincességünket"?
  • Volt olyan helyzet, amelyben nem voltunk képesek egyenesek maradni? 
  • Támogatásra vágyunk? 
  • Túl nagy/sok súlyt vettünk magunkra?
  • Olyan terheket cipelünk, amelyek túllépnek határainkon?
  • Valaki, vagy valami túl nagy nyomást gyakorol ránk?
  • Kételkedünk abban, hogy képesek vagyunk fenntartani magunkat, megállunk a saját lábunkon?
  • Gerincünk rugalmatlansága belső rugalmatlanságot tükröz? 

Ezek a kérdések inspirációként szolgálnak. Minden kérdés természetesen az ellenpólust is képviseli. Minden szempontból vizsgáld meg őket. Engedd szabadon a fantáziád és engedd, hogy szabadon megjelenjenek képek, asszociációk, mélyen a tudatalattiból, amelyek közelebb visznek a probléma megoldásához. Keresd meg, számodra milyen tartalmakat, szimbólumokat jelenít meg az adott terület és tünet. 

És következzék néhány gyakorlat, amely segíti a gerinc egészségességét, javítja a tartást. A gerinc gyakorlatoknál persze nem csak a gerinc menti izmokra koncentrálunk. Ahhoz, hogy a deréktáj védelmét és a medence tartását biztosítsuk, ahhoz a hasizmok erősítése is szükséges.


Marjari: Térdelőtámaszban elhelyezkedve a medence billentésével indított, gerinc domborítása és homorítása sok esetben adu-ász gyakorlat. Mobilizálja a gerincet, oldja a benne kialakult blokkokat. Stimulálja a gerincből kilépő idegeket.









Dandasana: ezt a pozíciót végezzük most a falnál. Ha így teszünk, könnyebben tudatosítjuk az eltéréseket, illetve jó segítséget kapunk ahhoz, hogy egyenesen tudjunk nyújtózni. Ez a gyakorlat nyitja a mellkast, erősíti a hátizmokat, ezzel segít a tartáshibák, leginkább a púposság korrigálásában. 

Üljünk a falhoz közel. Támasszuk fel a keresztcsontot és amennyire lehetséges, simítsuk oda a deréktájat. A lábakkal nyújtózzunk ki előre, toljuk messzire sarkainkat. A karokat emeljük fel. A tenyerek egymás felé néznek, a hüvelykujjak pedig támaszkodnak a falon. Nyújtózkodjunk egyre magasabbra, ameddig engedi a határ, majd tartsuk meg a pozíciót néhány légzésig. Figyeljünk arra, hogy a vállakat ne toljuk rá a fülekre. Ne csak a karokkal, hanem az egész törzzsel nyújtózzunk fölfelé. 

Ezt a pozíciót elforgathatjuk a térben. Lépjünk oda a falhoz és a csípőlapáttal egy magasságban támasszuk meg a tenyereket, majd lépjük hátra. A test derékszöget zár be ebben a pozícióban. Az ülőcsontokkal nyújtózzunk hátrafelé, míg a kezekkel úgy dolgozunk, mintha el akarnánk tolni a falat. 



A Dandasana variációk nyitják a mellkast, ezáltal könnyítik a szív munkáját. Tehermentesítik a belső szerveket, segítenek a helyes tartás kialakításában.








Az előző testtartást végezzük ez után fal nélkül is. Csak nyújtózzunk bele a térbe. Ez a gyakorlat megerősíti a hátizmokat.






Nirlamba-bhujang-asana: szintén egy erősítő és tartásjavító gyakorlat. Hason fekvésben végezzük. Kezeinket vigyük a hátunk mögé és kulcsoljuk össze az ujjakat a deréktájon. Először nyújtsuk meg az egész testet. A lábujjakkal lefelé, a fejtetővel előre nyújtózzunk. Billentsük a medencét (a szeméremcsontot húzzuk a talaj felé, a farkcsontot pedig húzzuk a sarkak irányába) és aktiváljuk a hasizmokat, így védve a deréktájat a csigolyák torlódásától. Ezt a pontosítást követően egy belégzés közben emeljük el a mellkast a talajról, a hátizmok és a nyújtózás segítségével. A pozíciót kitarthatjuk néhány légzésig, de ki-, és belégzéssel szinkronban, végezhetjük dinamikusan is.



Eredményes és hasznos gyakorlást!

/Ha többet szeretnél megtudni a témában, ajánlom figyelmedbe a Holisztikus Tartásjavító Jóga és Önismereti Workshop-ot, ahol tovább mélyítjük és finomítjuk a témát, elmerülve mélységeiben. A programon otthon is végezhető gyakorlatsorokat is elsajátíthatsz, nem csak a tartásjavításra, hanem a hát-, és deréktáji fájdalmak megszüntetésére. Lehetőség lesz egyéni konzultációra is./

2013. június 14., péntek

Jóga a menstruáció ideje alatt


Sokszor felmerül kérdésként, hogy a nőknek hogyan kell gyakorolni a menstruáció ideje alatt illetve, hogy miért nem végezhetőek ilyenkor a fordított testhelyzetek. Azt gondolom érdemes erről néhány szót ejteni.
Elsősorban szeretném azt hangsúlyozni, hogy a jógában nincsenek szabályok. Ajánlások vannak, amit mindenki eldöntheti, hogy elfogadja e azokat, vagy sem. A menstruációt mindannyian másképp éljük meg. Vannak, akiknek ilyenkor nem esnek jól az aktív mozgások, vannak, akik pedig különösebb zavaró tünet nélkül élik meg ezt az időszakot és nem érzik azt, hogy változtatni kellene a megszokott napi gyakorlási rutinjukon.

Érdemes megfontolni azonban, hogy a gyakorlásunkat hogyan tudjuk úgy alakítani, hogy közben tekintettel legyünk erre a biológiai és egyben lelki folyamatra. Vannak olyan gyakorlatok, melyek segítik, mások gátolják és vannak olyan gyakorlatok, amelyek kimondottan ártalmasak lehetnek ilyenkor.

Ha a gyarkorlás és a mentruáció vonatkozásában gondolkodunk válasszuk el egymástól a szempontokat, a folyamat fizikai és spirituális vonatkozásait. Egy nő mindenképpen más állapotban van ezeken a napokon. Nem csak a testi tünetek és folyamatok miatt szokták javasolni, hogy ilyenkor ne gyakoroljunk, de legalábbis finomabban vagy másképp, hanem mert egy nő életében ez a befelé fordulás, a spirituális megnyílás és a meditáció ideje. Ilyenkor nagyon sok üzenetet kapunk a testünktől és számtalan finom energetikai és spirituális megélés zajlik, ha van ehhez érzékenységünk és nyitottak vagyunk rá. Használhatjuk ezt az időszakot arra, hogy a test méregtelenítési funkciója mellett a lelki szinten is megtisztuljunk, összegezzük rendezzük az elmúlt ciklust és értékeljük a benne megélt tapasztalatainkat.

Az intenzív gyakorlás ezektől a finom érzékelésektől talán kissé elvonja a figyelmet és a szükségesnél durvább gyakorlás tompíthatja az ilyenkor megélhető tapasztalások lehetőségét.




Annak, aki spirituális úton jár és a fizikai gyakorlás elé helyezi a belső megélések tanításait, annak javasolt ennek fényében inkább a lehetőségeihez mérten minél többet csendben, önmagával tölteni. Pihenni, töltődni, meditálni és együtt lenni, együtt áramlani ezzel a különleges élménnyel.





Aki mégis a gyakorlást választja, annak legalább a fordított testhelyzeteket illik kerülni. Egyrészt azért, mert a fordított testhelyzetben való időzés gátolja a vér szabad kiáramlását és akadályozza a méregtelenítést. Hatására pangás jöhet létre, amely görcsöket, fájdalmakat, kellemetlen tüneteket eredményezhe, a méh érzékennyé válik. A még nagyobb probléma energetikai szinten jelentkezik, mivel a fordított testhelyzetben megváltozik az energia áramlása, így a lefelé áramló energia felfelé kezd áramlani és leállítja a menstruációs folyamatot, ami menstruációs zavart, anomáliát eredményezhet.
A gyakorlás hatásait az idegrendszerben ilyenkor érdemes a félgyertyatartás (viparitakarani mudra) helyett fekvő pillangó (supta badhakohnasana) vagy hanyattfekvésben a láb felfelé nyújtásával (supta dandasana) zárni, hogy a paraszimpatikus tónus (passzív nyugalmi) érvényesüljön a szimpatikus (aktív) idegrednszeri tónus helyett.
 
Van néhány olyan gyakorlat, amely kimondottan áldásos ilyenkor. A különböző előrehajlások, az összehúzódások, mint a yogamudra például, a legtöbb nőnek jól esnek ilyenkor. A Marjari térdelőtámaszos domborítás-homorítás mozdulatai oldják a hasi görcsöket.

Általánosságban, amellett, hogy magam is felhívom a figyelmet ezekre a szempontokra, azt szoktam javasolni a nőknek, hogy figyeljék önmagukat, figyeljék a testüket és belső érzékelésükre, intuícióikra hagyatkozva végezzék a gyakorlást. Mindenképpen érdemes azonban több időt szánni a csendességre, önelemzésre és az belsőnkből érkező üzenetek értelmezésére.

A menstruáció spirituális vonatkozásairól a Holdköszöntő blogban olvashattok hamarosan.

Addig is, íme néhány gyakorlat, amely minden nő számára áldásos, akár kiegészíti ezekkel a gyakorlatokkal a rutinját, akár csak ezeket gyakorolja a menstruációs ciklus napjain:

- marjari, a macska (domborítás, homorítás)
- yogamudra (sarok ülésben előrehajlás)
- adhomukhasvanasana (lefelé néző kutya pozíció)
- uttanasana (állásban előrehajlás)
- kalimudra (terpesz guggolás)
- keresztezett lábú ülésben törzskörzés, domborítás homorítás, előrehajlás
- paschimottanasana (ülésben, zárt lábbal előrehajlás)
- upavistakohnasana (terpeszülésben előrehajlás)
- badhakohnasana (pillangótartás)
- suptabadhakohnasana (fekvő pillangó)
- kandarasana (jógahíd), bár nem minden tradíció javasolja, érdemes kipróbálni és saját érzés szerint eldönteni.

és annak, aki inkább vizuális:

2013. június 3., hétfő

A mellkasnyitó gyakorlatok

A jóga gyakorlatok és szekvenciák közül érdemes néhány gondolat erejéig kiemelni azokat a gyakorlatokat, melyek a mellkas nyitását célozzák. Ezek a mozdulatok nagyon áldásosak, számos olyan folyamat elindítói, melyek test-lelki jóérzésekhez segítenek bennünket. Amikor kezdő jógaórákat tartok gyakran ezt a területet célozz a gyakorlás. Azért is, mert megfigyeltem a legtöbb embernél, hogy ez a terület mennyire zárt, a legtöbbször blokkolt. Ennek különböző okai vannak. Egy ezek közül az, hogy egész nap a számítógép előtt ülve görnyedünk. Előreesett vállakkal, beesett mellkassal, domború háttal. A másik ok az, hogy a legtöbb ember zárkózottá vált. A másokkal szembeni, vagy a világgal, az élettel szembeni bizalmatlanság arra ösztönöz, hogy bezárják a szív területét, hogy semmilyen támadás, sérülés ne érhesse. De a mellkas nem csak a szív tere, hanem a tüdőé is, amely a holisztikus megközelítés szerint a kommunikáció szerve is. Veszünk egy mély lélegzetet és a kiáramló levegő által a hangszálak közreműködésével létrehozott rezgésekkel hangokat formálunk, amelyek közvetítik mondanivalónkat. Már ha valóban ki tudjuk, vagy merjük mondani azokat. Általában nem. Ez is okozza azt, hogy a zárt mellkas terével párosul az a bizonyos púpos hát. Mi is ez? Mindazok a dolgok, amelyeket a szívünk mögé gyűjtünk, amelyeket megpróbálunk elrejteni néha csak a külvilág, néha pedig önmagunk elől is.

Ez az érzelmi és kommunikációs zárkózottság megoldásra, feloldásra vár. A jóga segítségével képesek vagyunk úgy hatni a testre, hogy a fizikai változások pozitív belső folyamatokat is elindítsanak. Mindez azért is szükséges és kiemelten fontos ebben az esetben, mert a mellkas nyitottsága, rugalmassága nagyban befolyásolja életminőségünket, minden szinten. Miért? A mellkas feszültségeinek feloldása által stressz mentesíti az embert, az idegrendszer harmonikus működéséhez segít. Légzésünk aktivitása nem csak életerőt, pránát juttat a testbe, de a belső térben jelenlévő finom energiákat meg is mozdítja. Ezek a gyakorlatok nagyszerű előkészítői a gyakorlásnak, de önmagukban is hasznos rendszeres gyakorlásuk. Általuk könnyűvé válik a légzés, javul a keringés a tüdőben és könnyebbé válik a szív munkája, hiszen az mentesül a terhelés alól.

Érdemes a gyakorlásunkba több mellkasnyitó gyakorlatot csempészni, hogy nyitottabbá, befogadóbbá, könnyebben kommunikálóvá és nyílt szívűvé váljunk. Mindezek segítségünkre vannak az életben. A mellkasnyitó gyakorlatok rendszeres végző beszámolnak ezeknek a jótékony hatásoknak a bekövetkeztéről. Tedd próbára Te is!

A következő gyakorlatokat érdemes reggel ébredés után végezni, mert az éjszakai pihenés ideje alatt az izmok elmerevednek, a mellkas területe zárttá válik és mindezek következtében aszimmetrikussá válik a test. A nyújtózások segítenek ébreszteni a testet, oxigént juttatnak minden részébe és általánosan segítik a jó közérzet kialakulását.

clip_image002A következő gyakorlatokhoz egy jógaszőnyegre és egy plédre lesz szükséged. Akkurátusan hajtogasd össze a plédet, ne legyen benne gyűrődés sehol. Helyezd el keresztben a szőnyegeden és helyezkedj el rajta úgy, hogy a pléd a két lapocka körüli területhez kerüljön. Húzd fel a talpakat a talajra. A kezeidet hozd a mellkas elé és fogd meg a két könyököt, aztán engedd a karjaidat a fej köré. Aktívan nyújtózz a két könyökkel hátrafelé, ezzel elkerülheted a zsibbadás érzését, ami különben hamar kialakulhat. Szemlélődj. Figyeld meg mi történik a bőrfelszíntől a csontokig. Engedd, hogy a légzés egyre inkább megnyissa a belső teret. Tudatosítsd hol érzed leginkább a levegő áramlását. Kis idő múltán cseréld meg a karjaidat. Maradj így még egy rövid ideig.

clip_image002[5]Aztán csússz lefelé a szőnyegen, úgy, hogy a pléd a deréktájhoz kerüljön. Az ülőcsontot tartsd lent a szőnyegen, a keresztcsont felső pereme már ne kerüljön a plédre. Továbbra is tartsd felhúzva a talpakat a talajra. Figyeld meg ebben az új pozícióban, hogy miként változnak meg a testérzeteid, a légzésed áramlása, tudatosítsd a legfinomabb érzeteket is.

clip_image002[7]Miután ebben a pozícióban is időztél néhány légzésnyi ideig, úgy helyezkedj át, hogy a pléd a fej alá kerüljön, s figyeld meg milyen változásokat tapasztalsz a légzésedben, testérzetekben, érzelmekben. A gyakorlat során végig legyen a légzésed folyamatos, a kilégzés és a belégzés hossza egyforma, engedj el belőlük miden feszültséget. Folyékonyan áramlik a lélegzet és te csak figyeld a belső tér kiterjedésével és összehúzódásával járó érzeteket.

Tudatosítsd a légzés fázisait és ismerd meg milyen érzések és érzelmek tartoznak hozzájuk.

Ebből a pozícióból lassan gördülj az oldaladra, majd a tenyerekre támaszkodva lassan ülj föl.

clip_image002[9]Keresztezett lábú ülésben helyezkedj el. A bokák kerüljenek a térdek alá. Az ülőcsontok közepén ülj. Nyújtózz meg a fejtetővel fölfelé és tárd ki a mellkast. Kilégzés közben billentsd a medencét, anélkül, hogy bármi más mozdulatot végeznél. Gördülj az ülőcsont elejére, aktiváld a hasizmokat és a mély medence izmokat. Majd gördülj az ülőcsont hátulsó peremére. Figyeld meg, hogy hogyan mozdul a medence, és azt is, hogy a medence billentését, hogyan követi a gerinc mozgása. Ha már megy a medence előre és hátra billegtetése, a kilégzésekkel direktben is domborítsd a hátat és engedd le a fejet úgy, hogy az áll a kulcscsontok közötti mélyedésbe kerüljön.

clip_image002[11]A belégzéssel aztán nyisd a mellkast újra, ilyenkor homorúvá válik a deréktáj. Húzd előre a mellkast a karjaid között. Emed felfelé a szegycsontot és nyújtózkodj az orroddal az ég felé. Folytasd tovább ezt a mozdulatot előre-hátra legalább tíz légzésnyi ideig. Maradj végig összhangban a légzéseddel.

Néhány légzéssel végzett mozdulat után térj vissza újra középre.

clip_image002[13]Kilégzéssel támaszkodj meg a tenyereden a csípővel egy vonalban, ha a határaid engedik az alkarodra ereszkedj le. Az ujjak ekkor előre néznek, a könyök a csípő mellett és a váll alatt helyezkedik el. Az ellentétes oldali karoddal nyújtóz ki föl, hosszan a fül mellett. Az alul lévő bordákat húzd előre, a felül lévőeket pedig hátra. Emeld meg a mellkas közepét és távolítsd a vállakat a fültől. Tartsd a talajon mindkét ülőcsontot. Nyújtózz a karoddal, és tudatosítsd az erővonalat az ülőcsonttól az ujjak végéig. Engedd kinyílni a bordák közötti kis tereket. Belégzéssel emelkedj vissza középre, aztán a másik oldalra is végezd el a gyakorlatot. Maradj benne a pozícióban legalább 5 légzésnyi ideig.

clip_image002[15]Ebből a pozícióból aztán térdelőtámaszba helyezkedj át. A következő gyakorlatunk neve Marjari, a macska póz. A tenyerek kerüljenek a vállak alá, jól terítsd szét a tenyereket a talajon, hogy minél biztosabb alapot adjanak a gyakorláshoz. A hüvelykujjak egymás felé néznek a középső ujjak pedig előre. Könyökhajlataidat is fordítsd egymás felé és tartsd meg őket ebben a helyzetben végig a gyakorlatban. A lábakat csípő szélességben helyezd el és a lábszárakat, lábfejeket erősen told bele a talajba. Kilégzés közben húzd lefelé a farkcsontot, billentsd a medencét, ahogy az ülésben is tetted az előbb, majd csigolyáról csigolyára domboríts. Végül lazítsd el a tarkót és engedd be a fejet a karjaid közé.

Végig erősen told a tenyereket is lefelé és azok segítségével domboríts amennyire lehetséges erőltetés nélkül.

clip_image002[17]

Belégzéssel megtartva a karok aktivitást, húzd felfelé az ülőcsontokat, megint billentsd a medencét. Homorúvá válik a deréktáj, engedd a köldök területét a talaj felé. Csigolyáról csigolyára mozdul a gerinc, majd húzd előre a mellkast a karjaid között. Nyújtózz előre az orrod hegyével, de vigyázz rá, hogy a nyak ne feszüljön hátra.

A gyakorlat mindkét fázisában legyen aktív a hasizom, emeld befelé és felfelé a köldök területét. A légzéssel mozdulj, lágy ritmusban.

Ebben a gyakorlatban átmasszírozódnak a belső szervek, és alaposan bemelegíted vele a gerincet, ami segít a merevségből adódó sérülések, húzódások elkerülésében. Az első néhány körben tartsd a figyelmet a gyakorlat kivitelezésén, majd fordulj egyre finomabb érzetek felé. Figyeld meg mi történik a szervekben, milyen folyamatok zajlanak le a belső térben a mozgással.

clip_image002[23]Egy következő kilégzéssel lassan végigfektetve a törzset a combodon, ereszkedj előre. Fűzd össze az ujjakat a hátad mögött. Finom vállkörrel vidd hátra a vállaidat és nyújtózz a kezekkel a sarkak felé. Majd megtartva karjaid nyújtózását, a belégzéssel egy időben emeld a karjaidat, aztán engedd a deréktájra újra a kilégzéssel.

Néhány ilyen mozdulat után aztán tartsd meg a karok emelését néhány légzésnyi ideig. A figyelmet tartsd a vállak és a lapockák területén, és a kilégzésekkel tudatosan engedj el innen minden feszültséget. Kisvártatva engedd le a karokat, majd eggyel arrébb fűzd az ujjakat és úgy is ismételd meg a gyakorlatot. Ezután hagyd a karjaidat a test mellett oldalra esni és csak lazíts. Figyeld a karokban lévő változásokat és áramlásokat, tudatosítsd mi történt a váll és a lapockák területén.

Ebből a pozícióból a belégzéssel domború háttal emelkedj majd fel.

clip_image002[27]Fűzd össze az ujjakat a hasad előtt, majd fordítsd lefelé a tenyereket. Tárd ki a mellkast, vidd hátra a vállakat és az eddig szem előtt tartok elvek szerint pozícionáld a törzs részeit. Belégzéssel nyújtózz felfelé a tenyerekkel. Told felfelé a mutatóujj tövét, a kisujjakat hátul pedig húzd a deréktáj irányába. Figyelj arra, hogy a deréktáj ne váljon homorúvá, tartsd az ülőcsontokat a sarkakon. Néhány légzésig maradj benne ebben a nyújtózásban. Majd a kilégzéssel lazítsd el a pozíciót.

clip_image002[29]Vidd hátra a karjaidat és hátul fűzd össze az ujjakat. Fordítsd a tenyereket a talaj felé és a kezekkel a talaj felé nyújtózva vidd hátra a vállakat és emeld ki a mellkast egyre magasabbra.

Majd végezd ezt a két mozdulatot folyamatosan egymás után a légzésed ritmusában. Belégzéssel nyújtózz ki föl, kilégzéssel engedd le a karod. Belégzéssel hátul kulcsold az ujjakat, majd emeld felfelé a karokat.

Próbáld ki és tapasztald meg, hogy már ez a néhány alap gyakorlat is milyen nagyszerű fizikai, mentális, érzelmi változásokat képes előidézni. Átalakíthatod őket álló gyakorlatokká is, így még aktívabb nyújtózásokat, nyitásokat végezhetsz, főként ha szelíd hátrahajlásokat is végzel.  Alkalmazd őket minden reggel és az életet teljes kapacitásával befogadó, belélegző, nyitott emberként éld.

Hasznos és eredményes gyakorlást!

2013. április 17., szerda

A Yin Yoga dimenziói

Tegnap este YIN YOGA-t tartottam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a jóga típust. Bár még mindig mosolygom magamon, hogy a végletességem mennyi féleképpen tud megnyilvánulni… például abban, hogy a jóga legdinamikusabb és a leglassabb formáját képviselem.



Egyrészt azért van ez így, mert leginkább ennek a két irányzatnak az üzenete egyezik a saját hitvallásommal, ezekben találtam teret arra, hogy megtudjam mutatni azt, amit fontosnak tartok tovább adni másoknak.A Yin típusú órák fogadtatására mégis nagyon kíváncsi voltam. Tudtam, hogy leginkább mentális kihívást fog jelenteni a gyakorlóknak és azok fogják megszeretni, akik belső útra és önmaguk megismerésére vágynak. Akik szeretnék kibontakoztatni, és kiaknázni képességeiket. Nincs látványos mozgás, nincs izzadás, nincs erőfeszítés… csak Te vagy ott és egy helyzet, aminek a megélése, a hozzá fűződő viszonyod, a benne felmerülő érzetek és érzelmek sokat elárulnak neked saját magadról.


Lelki és mentális értelemben vett terápiás részét sokkal inkább hangsúlyozom általában, hiszen nem a  test a fontos, hanem azok a tapasztalatok, amelyeket a test közvetít számodra. Beszédes… ezért is van talán, hogy az órák után, mikor visszatérünk a külvilágba a figyelemmel, még mindig nagy a csend.
Szeretem nézni ilyenkor az arcokat. Elmélyült, megértő tekintetek, amelyek tele vannak felismerésekkel… csendes elmék… emberek, akik közelebb léptek magukhoz. Tudom, hogy mindenki olyan dolgokat visz magával a jógaszőnyegről, ami gondolkodásra, elfogadásra, megengedésre és önmaga megértésére készteti.
Valaki egyszer azt mondta: “féltem eljönni, mert azt hittem túl lassú és unalmas lesz, de nem…. izgalmasnak bizonyult.” Amit a legtöbben megjegyeznek az óra végén, hogy: “ez rövidebb, mint a többi óra?” – persze, hogy nem, csak épp a meditációs állapot, a belső utazás a gyakorlatokban időtlené teszi a gyakorlást.

Hogyan is zajlanak ezek az órák?

Felveszünk egy testtartást, ami általában ülő, vagy fekvő helyzet. Miután felépítettük a pontos pozíciót, beleigazítottuk a test részleteit, átadjuk a munka többi részét a légzésnek és mi csak lazítunk és figyelünk arra, mi is történik. Ez nem jeleni azt, hogy semmilyen aktivitás nincs jelen a gyakorlatban. Tudni kell, hogy olyan, hogy abszolút YIN, olyan nem létezik. Leginkább úgy lehet elképzelni a YIN és a YANG egymáshoz viszonyulását, mint egy fraktált, amiben minden újra és újra YIN-re és YANG-ra bomlik szét. Így, bár maradnak aktív területek a gyakorlatban, mégis mindent a lehető legteljesebben törekszünk ellazítani és engedni, hogy a légzés kimossa a testből a feszültségeket és ellenállásokat. Valami enged, valami feszül… közben pedig egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a figyelem a gyakorlatban, test és lélek dimenzióiban. A YIN azért is valósul meg hangsúlyosabban, mert ez utal a passzivitásra, a nyugalomra. Az akarat és szándék erejének feladására.

Szóval, ha a testről el is vonjuk a figyelmet, akkor is  nagyon aktív tapasztalatok jönnek. Miért? Mert az izmokban tárolt lenyomatok, emlékek, érzelmek az izom oldódásával elkezdenek felszabadulni. Tipikus jelek mutatkoznak meg a testen, amelyek mindent elmondanak, a dolgunk annyi, hogy dekódoljuk az üzeneteket, amihez szintén megkapják a gyakorlók az útmutatásokat, tapasztalataim és tudásom szerint, hiszen ezekkel az élményekkel ott és akkor érdemes kezdeni valamit és, hát ez a munka dandárja ebben a fajta gyakorlásban. Az intuitív befelé fordulás maga a YIN YOGA egyik aspektusa.

A pozíciók felépítése után, amikor már a megengedés és elengedés folyamatai zajlanak, a gyakorlók folyamatos lelki instrukciók szerint haladnak lényük egyre finomodó rétegeiben, aztán néhány percig ezután mindenki magában marad a testhelyzetben, önmagában, a csendben… ez a csodák ideje… a varázslat ideje… ami bizony túl van a komfortzónán, testileg és lelkileg egyaránt…

2013. április 4., csütörtök

Viszonyulás az ászanákhoz

Jókat szoktam derülni magamban, amikor a jógaórán egy-egy ászana soron következését hangos sóhajtások követik, melyek hol a megkönnyebbülés élményével, hol az ellenállás terhével vannak átitatva. Ilyenkor szoktam emlékeztetni a gyakorlókat, hogy jobb nem kötődni érzelmileg az ászanákhoz. Miért van ez?
Alapvetően a jógában az egy dolog, hogy fizikai szinten mi történik, az fontosabb, hogy milyen mentális állapotokon haladunk végig a folyamat közben. Ilyenkor az elmével dolgozunk és az egoval küzdünk. Ez a küzdés nem egy erőszakos harcot jelent, inkább arra irányul, hogy a különböző kondicionáltságokat átdolgozzuk magunkban. Ennek eredménye az, hogy aki átéléssel és figyelemmel jógázik, nem csak testedzést végez, hamarabb felfedezheti a jógának azokat a hatásait, amelyek a hétköznapi viszonyulásait, alkalmazkodóképességét, elfogadását, kitartását pozitívan alakítják.

Általában mindannyian úgy vagyunk, hogy a kényelmes pozíciókban szeretünk hosszabban időzni, míg a nehezebb testtartásokból igyekszünk kimenekülni. Az elme belemerül a testérzetekbe, melyek így sokkal intenzívebbé válnak. Ezzel gyakorlatilag minden más folyamatról elvonódik a figyelem és a végén már csak szabadulni szeretnénk a gyakorlatból. Másik végletként pedig a kényelmes testtartásban, ami esetleg már nem tartogat kihívást számunkra az lehet, hogy a figyelem kalandozni kezd, mert nem ragadják meg és nem késztetik koncentrációra a jelentkező tapasztalatok.

Egyik jelenség sem segíti a fejlődést.

Ideális esetben az ászanákhoz társuló viszonyulásokkal nem célszerű azonosulni. Ne felejtsd el, hogy tudatosan, vagy tudattalanul, de a jógaszőnyegről tovább viszed a tapasztalatokat. Az ászana a testnek éppen olyan szituációs tapasztalat, mint egy élethelyzet. Ha arra tanítjuk meg, hogy a kényelmesben időzzön, a kényelmetlenből pedig meneküljön, akkor nem fogunk fejlődni az életünkben sem, csak érzelmeink fognak a hullámokon ide-oda taszigálni.

Bármi, ami tapasztalatként megjelenik az ászanában, csak a megfigyelés tárgya és nem az azonosságé. Ha azzal a bizonyos tanú tudatossággal maradsz a jelenben, akkor minden ami megjelenik a gyakorlás közben, csupán a megfigyelés tárgya. Sokat elárul. Nem, nem csak a gyakorlat szadista indexéről, hanem arról is, hogy Te hogyan éled meg, milyen érzelmeket vált ki belőled és milyen reakciót. Ha nem azonosulsz az érzésekkel, hanem csak figyeled, engeded magadnak jobban szemügyre venni, sokat tanulhatsz önmagadról. Ezek a megélések és önmagad megértése és annak felfedezése, hogy úrrá tudsz lenni a nehéz helyzeten, van benned kitartás, hogy bennük maradj vagy, hogy észreveszed magadban erőtartalékaid, hidd el visszaköszönnek majd az életedben is.

2013. március 18., hétfő

Yin Yoga

Hamarosan új típusú foglalkozásokat indítok és ennek kapcsán gondoltam írok pár szót erről a típusú óráról.
A jógának számos rendszere és irányzata van. Ezek közül talán az eddig legkevésbé ismert volt a Yin yoga, bár mostanában már egyre többet lehet hallani róla, s egyre több helyen oktatják is ezt a megközelítést. Ezek sorához csatlakoztam én is, mert számomra hasznosnak bizonyult a gyakorlása, jó kiegészítő szerintem a különböző, erőteljesebb stílusú irányzatokhoz.

Paul Grilley nevéhez fűződik ennek a korábban taoista jógának is nevezett elképzelésnek az egyre terjedő népszerűsége. Nagyon szimpatikus számomra, mindamellett, hogy egy érdekes és sok lehetőséget rejtő gyakorlási technikáról van szó, hogy Paul nem sajátított ki magának ezt a tudást, ezért nem is tette papír függővé azt, hogy taníthatja e rajta kívül más a Yin Yogát, ami a mai biznisz jóga világban nekem nagyon tetszetős hozzáállás.



Önmagában a módszer azonban nem új keletű és nevezhetjük egyfajta alkalmazott jóga területnek, ami leginkább nyújtásokra, nyitásokra és mobilizációra törekszik.

Amikor Yin Yogát gyakorlunk, akkor általában talajon végezhető gyakorlatokkal dolgozunk, amelyekben passzívan időzünk. Ez a passzív időzés sok mindennek enged teret, amit mi felhasználhatunk a fejlődés érdekében, akár fizikai, akár mentális vonatkozásban. Az erőteljesebb, mondjuk “jangosabb” típusú gyakorlatokhoz képest, a passzív kitartás és mély légzés következtében teljesen belelazulunk a különböző pozíciókba, ez rendkívül elmélyült, meditatív állapotot hoz létre. Ez az egyik, amiért számomra érdekes és hasznos a Yin Yoga.

Első szinten a gyakorlásban az ászana fizikai inger, egy eszköz, amely felkészít a meditációs ülésre. Második szinten az ászana pranayamává válik, míg végül maga a testhelyzet lesz a meditációs pozíció. Ez az útja annak, hogy az ászana gyakorlat kiterjed a gyakorlóban és túllépi a fizikai gyakorlatozás állapotát. Ezt az elvet követi a Yin Yoga is.

Mindez könnyedséget, és könnyűséget, de egyszerre nagy kihívást is jelent. Fizikailag sem könnyű egy sokszor talán kényelmetlen helyzetben benne maradni, de ezt ebben az esetben még mentálisan is el kell tudni viselni. Így a gyakorló órákon egészen sok rétűen van lehetőség edzeni magunkat, amit meg is teszünk, hiszen: “kis szenvedés a jógaszőnyegen, nagy szenvedésektől óv meg az életben.”
A nehézségek mellett azonban számos előnnyel találkozhatnak az elszántak, akik kipróbálják a Yin Yogát:
  • mobilissá válnak az ízületek
  • lazul a csípő, deréktáj területe
  • megindul az ízületekben az ízületi folyadék termelődése
  • fokozódik az izmok rugalmassága
  • rugalmasabbá válik az izmokat körülvevő izompólya
  • oldódnak a stressz által létrehozott tünetek és a szorongás
  • mély relaxációs élmény alakul ki
  • könnyűvé válik a meditációs ülés
  • nagyobb állóképességre teszünk szert az aktívabb gyakorlatokban
  • fokozódik, könnyebbé válik és kiegyensúlyozódik az energia áramlás a testben.
  • önismereti út
Egy óra természetesen nincs szabályokhoz kötve, szerencsére a tanárnak mindig meg van az a lehetősége, hogy figyelembe véve a gyakorlók éppen aktuális állapotát, olyan gyakorlatsort állítson össze, ami számukra, akkor és ott éppen megfelelő. Az általam vezetett Yin yoga foglalkozások számos restoratív pozícióval egészülnek ki, melyek sajátossága, hogy különböző kiegészítőkkel, alátámasztásokkal érjük el, hogy a test fájdalom mentesen, mégis hatékonyan a lehető legintenzívebben ellazult pozícióba kerüljön. De találkozhatsz egyéb taoista gyakorlatokkal is, amelyek könnyen elvégezhető, otthoni gyakorlásra is alkalmas technikákból állnak.

Napüdvözlet–újra és újra

A hétvégén az oktatóképzésen tanítottam a Napüdvözlet sorozatról. Az egyik kedvenc témám, folyamatosan igyekszem bővíteni benne a tudásomat. Bármilyen hosszúságú programot is tartok, mindig van valami, ami mégis kimarad, mert más aspektusok, más vonatkozások szólnak az éppen ott ülőknek, megint más másoknak. Ez alkalommal nem kevés energia szabadult fel az órán. Könnyek és érzelmek jelentek meg. Számomra mindig érdekes megfigyelés tárgya az éppen előttem ülő csoport dinamikája, amelyet nem csak a téma, az elhangzottak, vagy az éppen fizikailag megélt folyamatok alkotnak, hanem valami szemmel láthatatlan erő munkája is, amit csak érezni tudunk. Ez az, amit néha nevetésben, néha könnyekben élünk meg a gyakorlásokon.

A belső folyamat, ami felszínre került most a csoportban az a változás volt. Látszólag semmi köze nincs a témához, pedig nagyon is…

Mikor a Napüdvözletet végezzük, akkor a Nap útját kísérjük az égen. Bár általában azt mondják, hogy a Napüdvözletet reggel, a hajnali órákban szokás végezni, vannak hagyományok, melyek úgy tartják, mivel a Nap útjának kísérésén van a lényeg, így a fő napszakokban is elvégzik az üdvözlő sort a sadhakák.
A hajnal időszaka Brahma ideje, a nappal Vishnu tere, az éj pedig Shíva istenségnek az időszaka, amikor energiái megnyilvánulnak az anyagi síkon.Így követi egymást a keletkezés, létezés és az elmúlás. Világunkban ennek a folyamatnak minden alá van vetve, ami a létezésbe lépett, vagy megnyilvánult benne. Ezeknek a szakaszoknak az egymásutánisága és a Nap folyamatos haladása jelzi az emberek számára az idő múlását. A folyamatos haladást, változást, a dolgok alakulását.

Ebben a tekintetben egy igen fontos tanításához érkezünk a Napüdvözletnek, mégpedig ahhoz, hogy megtanuljunk részei lenni a változás folyamatainak, ne csak elszenvedői. Megtanulhatjuk befogadni a változásokat, anélkül, hogy az ellenállás szenvedést okozna bennünk. Arról már sokat írtam a Vinyasa Flow kapcsán, hogy miként alakítja bennünk a változáshoz való viszonyulást, vagy a változás és változtatás képességét az áramlásban végzett gyakorlás, amilyen a Napüdvözlet is.

Ami tegnap felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miért ilyen nehéz lecke ez, hogyan lenne helyes a bennünk lévő elkeseredéshez hozzáállni? Gondoltam írok erről…

Az igazi, maradandó változás mindig nagy fájdalommal jár. Minden változás krízis. Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok vagy az egyik vagy a másik irányba változni fognak. Egy krízis megélése után, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Na de, ha változni, vagy változtatni akarunk, akkor feltehetőleg nem is akarjuk, hogy a dolgok ugyan úgy menjenek tovább, ahogy addig. Amikor önként adjuk át magunkat a változásnak, az mindig könnyebb. Ha a változás azonban szükséges, akkor az élet mindenképpen megteremti azt a helyzetet, létrehozza azt az eseményt, mai változást fog generálni. Az utóbbi  nehezebb, hiszen sokkal nagyobb szenvedéssel jár, ha valamit elvesznek tőlünk, mint amikor önként adjuk át. Ha már benne vagyunk ebben a folyamatban, akkor két lehetőségünk van: szenvedünk, vagy élünk az alkalommal.

Van, hogy az életben egyszer csak minden megváltozik körülöttünk. A jól megszokott sémák és formák felbomlanak. Ilyenkor egy pillanatra elveszíthetjük a biztonságérzetünket, tájékozódásunkat és a világ zorddá, hideggé és üressé változik. Jó ilyenkor nem sokáig benne maradni az önsajnálat állapotában, ami teljesen természetes módon jelenik meg bennünk. Azonban minél inkább belemerülünk, annál inkább belemerülünk saját belső poklunkba, amit a változásnak való ellenállásból származó szenvedés és fájdalom szül. Mindez csupán ragaszkodás a megszokotthoz. Ennek az állapotnak azonban nagyon fontos szerepe van. Szükséges megélni a fájdalmat. Felesleges letagadni magunknak, hogy fáj. El kell fogadni, meg kell engedni magunknak, egyedül az nem mindegy meddig és milyen mértékben. Mindez része a folyamatnak.

Amikor elmúlik a fájdalomnak az ideje, akkor viszont minél előbb el kell kezdeni építkezni. El kell kezdeni tudatosan feldogozni, hogy mi is történt most. Mi változott, miért. Hogyan alakult így ez a helyzet. Mi változott meg bennem? Hogyan tudom ezt konstruktívan felhasználni a további életvezetésemben.

Azok, akik jógával foglalkoznak, vagy jógikus életszemlélettel, önismereti eszközökkel rendelkeznek, hamar felismerik, hogy a látszólag negatívnak tűnő helyzetek rejtik a legnagyobb tanításokat. Ráadásul, legalábbis számomra sokszor bebizonyosodott már, hogy egy negatívnak tűnő helyzet, sokszor utólag áldásnak, vagy szerencsének bizonyul. A dolgokat pozitívan vagy negatívan értékelni azért nincs értelme, mert egyrészt mindig szubjektív véleményt tudunk csak alkotni, másrészt pedig a világban sokkal nagyobb erők munkálnak annál, mint amit a magunk emberi szintjén képesek vagyunk befogadni.

Szóval, dönthetsz. Sajnálod magad és ellenállsz a változásnak, vagy felállsz és megtanulod a leckét, amit az élet kínál számodra. Amikor krízis történik az életben, az mindig lehetőség új irányokra, új szemléletre, új lehetőségekre. Kérdés, hogy nyitott vagy e és készen állsz e elfogadni azt, amit az élet kínál.
Visszatérve a Napüdvözlet tanítására. A lényeg mindössze egyetlen szó: a hajnal… a nappal… az éjjel… mind elmúlik… és követi valami, ami nem jobb, nem rosszabb, csak más, új, de önmagában szép és tökéletes. Bármi is adódik az életedben, akár jó, akár rossz, ne felejtsd el ezt a szót: “elmúlik”, mert mindig segít megőrizni belső egyensúlyod.

2013. március 15., péntek

Bhujang asana–a kobra póz

A jóga ászanákat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Erősítő és nyújtó gyakorlatok, álló, ülő, fekvő testhelyzetek, nyitó, csavaró, hátra- vagy előre hajlító pozíciók. Egy másik megközelítésben pedig megkülönböztethetünk olyan tartásokat, amelyek növényeket, állatokat, hősöket és bölcseket, sőt istenségeket, vagy isteni lényeket formáznak meg.
Mindez a fizikai hatásokon túl, lehetőséget ad arra, hogy a körforgásban megnyilvánuló különböző létformákat tapasztaljunk meg a gyakorlás során. A fa pozíció, mint az egyik növényhez kapcsolódó gyakorlat magának a létnek az aspektusait hordozza magában. A térben való kiterjedés, a térhez való viszonyulás és stabilitás, az egyéniség és egység tapasztalásának lehetőségei is megjelennek benne. Az állatvilágból megjelenő gyakorlatok az ösztönökkel való munkában segítenek. Ahogy aztán haladunk az emberi létformák felé a tudatosság egyéb területei kapcsolódnak be a munkába. Nem mintha, addig nem lettek volna jelen…. Mégis, ha a játék kedvéért egy kicsit más szemszögből nézzük a gyakorlatokat, akkor az emberi psziché különböző szintjeit tudjuk megérinteni és formálni.
Az ászanákban működő energiák megidéznek különböző minőségeket, erőket s ezeket lehetséges tudatosan alkalmazni.
Azoknak a gyakorlatoknak a formái, amelyekkel a jógaórán is találkozunk, a természet megfigyelésén alapulnak. Nem csak a fantázia műve az, hogy egy-egy pozícióba milyen formát vetítünk bele. Nagyon is fontos szerepe van. Ha értelmezni akarjuk, akkor persze nem az anyagi formához szükséges ragaszkodnunk. Szemléletet kell váltani és arra kell összpontosítani a figyelmet, milyen energia, milyen bennünk finoman megbúvó aspektussal dolgozunk éppen. A jógában minden lehetőséget meg lehet találni a fejlődésre és önismeretre. Miért ne lehetne ilyen játékot vinni bele?


Példának okáért, itt van a Bhujangasana – a kobra póz. Mindannyian ismeritek ezt a gyakorlatot. Mint, a legtöbb pozíciónak, ennek is van mitológiai háttere:

A kobra, vagy kígyó az egyik legfélelmetesebb teremtmény, mely a legtöbb emberből zsigeri taszítást ébreszt. Archaikus lény, s a hozzá kapcsolódó érzelmeink mélyen az emberi tudattalanban húzódnak. Alattomos, gonosz, ellenséges lénynek tartják a legtöbb kultúrában. A kígyó azonban egy kettős természetű állat. Mérgével képes pusztítani, de gyógyítani is.

Ha a jóga szemszögével kezdünk foglalkozni vele, láthatjuk, hogy a kígyó a jógik barátja. Ha ránézünk Shíva ábrázolásaira, aligha találunk olyat, mely nélkülözné az istenség nyakát ékszerként körbefonó kígyót.
Shíva és a kígyó összekapcsolódása abból adódik, hogy mint pusztító istenség az érzelmek közül a félelmek, leginkább a halálfélelem kapcsolódik hozzá. A kígyó erőteljes szimbóluma annak, hogy a spirituális úton haladva egyre inkább képesekké válunk uralni félelmeinket, amelyek megakadályoznak a fejlődésben. Ezeknek a félelmeknek a feladása nem elmenekülést jelent a félelmetes helyzetek, tapasztalatok, szembesülések vagy felismerések elől, hanem megpróbáljuk a sötétben utánunk lopódzó kígyót jobban szemügyre venni és a régi bevált példával élve felfedezni, hogy nem más, mint egy kötéldarab.

Ganesha is kapcsolatban áll a kígyóval. Az elefánt fejű istenség Shíva fia, persze megnyilvánulásának módjáról több, egymásnak ellentmondó mitológiai történet is ismert. Ebben az elgondolásban Ganesha apja nyomdokaiban lépked. Derekán viseli a kobrát, s nem csak nagy hasának megtartása érdekében, vagy hogy hódolatát fejezze ki, hanem szimbólumaként annak, hogy a félelmek uralásának mesterévé válik.

Ha legközelebb a Bhujangasana pozícióban időzől, próbálj átlényegülni és ne csak a gyakorlat fizikai aspektusaira összpontosíts. Vizsgáld meg, hogy a kígyó bőrébe bújva milyen érzelmek jelennek meg. Add át magad annak a megtapasztalásnak, amelyek a kígyó által, vagy a kígyót szemlélve megjelennek benned.
Egy következő bejegyzésben a Kígyót, mint a Kundalini energia szimbólumát vizsgáljuk majd.

Addig is egy mantra, amely abban van a segítségünkre, hogy túllépjünk a félelmeken:

ASATO MA SADGAMAYA
(Vezess bennünket a káprázatból a valóságba)
TAMASO MA JYOTIR GAMAYA
(A sötétségből a fényre)
MRTYOR MA AMRTAM GAMAYA
(A halálból a halhatatlanságba)
OM SHANTI SHANTI SHANTI

2013. március 8., péntek

Ászana korrekció

Bár maga a vinyasa flow, magából a stílus sajátosságaiból adódóan, kevés korrekcióra ad lehetőséget, az ászanák következetes kiigazítása elengedhetetlen a fejlődéshez. Mivel nagyon szeretem a szép ‘assist”-okat, néha az áramlás rovására kell azokat használnom az órákon. Néhány gondolat erről:

1. Az óra éppen arra való, hogy a tanár megmutassa a pozíciókban a szükséges módosításokat, hogy a gyakorló adottságaihoz mérten, relatív tökéletes legyen a testtartás. Célja, hogy a gyakorló megérezze a különbséget a korrigálatlan és korrigált helyzetben kialakuló érzetek és a légzés áramlásának alakulásai között. Ennek a fajta igazításnak azonban akkor van valódi értéke, ha a gyakorló rendelkezik olyan testtudatossággal, hogy egy újbóli pozíció felvételt követően is fel tudja a korrekció alapján építeni a testhelyzeteket, csupán a belső érzékelésére támaszkodva.

images (21)

2. A kitartó gyakorlás során mindenki megtapasztal bizonyos elakadásokat. Amikor bár gyakorlunk-gyakorlunk mégis, mintha nem fejlődnénk tovább. Ezekben az esetekben, amellett, hogy ennek a tapasztalásnak egyéb vonatkozásai vannak, csupán a test szempontjából vizsgálva a helyzetet, szintén nagy segítséget jelentenek, a hosszasan megtartott korrekciók. Nagy segítséget jelentenek abban, hogy átbillentsék a testet a határokon. Bár az ilyen esetekben fokozott figyelemmel és gondossággal kell a javításokat elvégezni és érdemes egyéb szempontokból is kielemezni az elakadt terület üzeneteit.

3. A kevésbé tudatos gyakorlók számára természetesen jó rávezetés és segítség a határok felfedezésére az ászanák javítása. Pontosan meg lehet vele mutatni, hogy minek is kellene történni a testben, hogyan kellene mozdulni, használni, megtartani. De a kezdő gyakorlók esetében sokszor inkább a sérülések elkerülése hosszú- és rövid távon a cél.

4. Tény, hogy az ászanák akkor tudják kifejteni maximális hatásukat, ha az adott testhez és állapothoz mérten tökéletesen, vagy legalábbis megközelítőleg tökéletesen vannak felépítve. Ha törések és zárakat alakítunk ki, és itt most nem a bandhákat értem a zárak alatt, akkor az energia nem tud megfelelően áramlani. Persze ilyenkor a fizikai test folyamatai és áramlásai is blokkoltak. Mivel minden mindennel összefügg, egyértelmű, hogy az ászana az ilyen esetekben elveszíti lényegét, fizikai, energetikai és mentális szinten is. Korrekciókkal, javításokkal elkerülhetjük ezt, vagy legalábbis csökkenthetjük mértékét az “értékvesztésnek”.

Végeredményben azt gondolom, hogy a korrekciók szükségesek, de nem válhatunk függővé tőlük. Nem hagyatkozhatunk állandóan a tanár korrigálására, hiszen akkor nem fejlődik sem a tudatosság, sem a belső érzékelés. A javítások jó eszközök, de alapvetően nem feltétlen célravezető lépten nyomon alkalmazni őket, hiszen az önálló gyakorlás, a figyelem és tudatosság rovására mehet.

A jógában arra törekszünk, hogy a belső érzékelésre támaszkodva tudjuk felépíteni pontosan a pozíciókat. Tanári segítség, tükör, vagy önmagunk szemmel való pásztázása nélkül. Ez nem csak a testtartások szempontjából fontos folyamata a gyakorlásnak, a fejlődés számos lépcsőfokával van összefüggésben, mintegy előfeltételként.

images (20)

A korrekcióknak van egy mentális hatása is. Ha valaki minden alkalommal ki van javítva, előfordulhat, hogy egyszerűen ellustul, mivel megszokja, hogy a tanár mindjárt érkezik és majd úgy is kijavítja. Ez a fajta hozzáállás egyrészt függőséget alakít ki és gátolja az önálló gyakorlást, fejlődést és az ez által érzett élményt, másrészt pedig arra tanítja meg a gyakorlót, hogy mankókra támaszkodjon. Kicsit ilyen amikor valaki állandóan eszközökkel gyakorol… heveder és tégla nélkül pedig nem érzi biztonságban magát a jógaszőnyegen.

Visszatérve… Sokféleképpen javíthatunk ászanát. A korrekció módjai lehet az, hogy éppen csak egy ujjal érintve javítunk. Általában ilyenkor az érintés nem feltétlen a javítandó területen érkezik, mégis annak hatására automatikusan korrigál a test a határaihoz képest.

Lehet konkrét, célzott korrekciókat is végrehajtani, amikor az adott testrészt manipuláljuk.

Szerintem az a legszebb, ahogy Vidya a tanárom is tanította nekünk, hogy próbáljuk a korrekciókat ászanákban végrehajtani. Amennyire ez lehetséges persze. Tény, hogy nagyon szép egy másik ember ászanáját, ászanában javítani és energetikailag is más eredménye, hatása van, nem szólva az esztétikáról és harmóniáról.

Erre épül a páros jóga is, hiszen az együtt végzett gyakorlatokban folyamatos segítséget és visszajelzést tudunk adni a másiknak a gyengeségeiről, vagy hiányosságairól. Így alkalom nyílik a javításra. Emellett az ászanákban létrehozott kontaktusnak persze egyéb jelentősége is van, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek.

Érdemes a gyakorlás módját és az eszközök használatának mértékét úgy megválasztani, hogy az valóban segítő eszköz legyen és ne kössék meg a gyakorlót. Mindezek eszközök a jóga felszabaduláshoz és szabadsághoz vezető útján és a kellő időben majd el kell engedni őket, ahogy egyszer talán majd magát a jógát is elengedjük, hiszen az sem egyéb, mint eszköz. Tutaj, mely a túlsó partra visz. És amint nincs rá szükség, elengedve a ragaszkodást, tovább lépünk minden kötöttség és ellenállás nélkül.