Vinyasa Flow Yoga - az áramlás filozófiája

A jóga egy. Mindegy mibe csomagoljuk a cél mindig ugyanaz marad.

Sat-chitt-ananda. Tiszta lét - tudatosság – boldogság. Azonban abban, hogy milyen úton, hogyan érjük el ezt, abban különböznek egymástól az irányzatok.

A Vinyasa Flow az áramlás jógája. A folyton változó formában megszilárdult tudatosság gyakorlata.

Nézz körül a világban... folyton változik... Körülöttünk táncol az élet napkeltétől napnyugtáig. A változó ciklusok gördítik az évszakok kerekét. A keletkezés és elmúlás körtánca megállíthatatlanul  örökíti a létezést. Belégzést kilégzés követ, kiterjedést összehúzódás. Lüktetés, pulzálás. Mindez megnyilvánulása a Természet áramló, egymástól elváló és egymásba alakuló erőinek, melyek nem csak a külvilágban, de bensőnkben is jelen vannak és működnek. Elég csak mindezt észrevenni ahhoz, hogy tudatába kerüljünk, a változás szerves része az életnek. Ahhoz, hogy békét teremtsünk magunkban el kell fogadnunk ezt, s azt is, hogy mi magunk is napról napra változunk, s nem lehetünk ugyanazok az emberek már többé, akik tegnap voltuk, s nem várhatjuk ezt a másoktól és a világtól sem.

A vinyasa technika ezeknek a változásoknak a szimbóluma. Az átalakuló forma kifejeződése a jóga gyakorlatában. A cselekvőképességet és a változás, változtatás képességét ösztönzi bennünk. Folyamatos áramlást gyakorlunk egyik helyzetből a másikba, megtartás nélkül, elengedéssel átadva magunkat a belső ritmus által diktált tempónak. A forma követi a bennünk áramló életenergia a prána mozgását, s a különböző testhelyzetekben lehetővé tesszük ezeknek az erőknek a lehető legteljesebb kibontakozásának lehetőségét. 

Mielőtt nekifognál a gyakorlásnak szánj időt arra, hogy kicsit lecsendesítsd az elmét. Engedd el a napod eseményeit, történéseit. Figyeld meg éppen most, hogyan érzed magad a bőrödben. Fedezd fel hol érzel feszültséget, fájdalmat, kényelmetlenséget. Figyeld meg milyen érzések és érzelmek vannak jelen benned. Tudatosítsd a légzést. Hangolódj rá, ismerd meg, hiszen ritmusa fog vezetni és segíteni végig a gyakorlásban. Tanuld meg használni az erejét a gyakorlatokban, hogy olyan társaddá váljon, aki minden helyzetben támogat és  fejlődéshez segít. Tapasztald ki, hogy a különböző fázisai milyen hatással vannak rád és próbáld az ebben való tudatosságot átvinni az életedbe. Segíteni fog, hogy a feszültségek közben nyugalmat találj és a csendességből, ha kell éberségre válts.

Ha felmérted, mi az amire ma testednek és lelkednek szüksége van, lassan engedd bekapcsolódni a figyelem és a légzés egységébe a mozgást is. Ne törje meg az összhangot. Csak engedd, hogy a belső térben a légzés által létrejött változásokat kövesse a tested. 

Figyeld meg a formákat, amiket felvesz a tested. Hogyan érzed bennük magad? Milyen folyamatokat és változásokat indítanak el az érzeteidben és az érzéseidben? Milyen érzelmeket váltanak ki benned? Csak figyeld meg ezeket anélkül, hogy átadnád magad nekik és hagynád őket eluralkodni magadon. Ismerd meg magad, hogy miként reagálsz, ha nehéz helyzetben vagy. Kitartasz, vagy kimenekülsz belőle? Tudatosítsd a belső erőd, ami ott tart a helyzetben és találd meg az utat, amivel mozgósíthatod és használhatod, csak még egy légzésnyi ideig. Figyeld meg, hogy mennyire könnyedén tudsz haladni az egyik gyakorlatból a másikba. Képes vagy e új és új utakat találni és az akarás görcsei nélkül, csak megengedni a változást. Engedd magadban megnyilvánulni a Shaktit, a Teremtés kreatív, női energiáját, vidd bele a gyakorlásba és vedd észre, hogy csak hagyod magad sodródni, vagy Te irányítod és alakítod a változást...

Alig kezdtél neki a gyakorlásnak, máris rengeteget tanultál...

 A Vinyasa Flow Yoga gyakorlása magas fokú tudatosság kifejlesztését eredményezi. A gyakorlatok kivitelezése folyamatosan fenntartott jelenlétet és éberséget követel, ottlétet a pillanatban.

A jógaszőnyegen és a hétköznapokban megélt élet között számos párhuzamot fedezhetsz fel. Gyakorlásod közben szerzett tapasztaltaid segítségedre lesznek a legkülönbözőbb szituációkban, élethelyzetekben.

Az áramlás folyamata megengedni, hogy jöjjön, ami jönni akar és engedni, hogy menjen, ami menni akar. Egyetlen állandóság van a létezésben és ez a folytonos változás. Megállíthatatlan és visszafordíthatatlan, ezért is könnyebb átadni magunkat a körülöttünk működő erőknek, elengedve a bennünk lévő ellenállásokat, persze megőrizve éberségünk és mély belső tudatosságunk. Ha a gyakorlás közben rá tudsz hangolódni a belső ritmusodra, könnyebben kerülsz összhangba a mindennapok közben is vele. Azt szoktam mondani az órákon, hogy a mozdulataid közben semmi máshoz nem kell igazodnod, csakis a belső ritmus által diktált tempóhoz. Normálisan mindig így kellene cselekedni. Talán ez az amitől teljesen eltávolodott a modern ember. Nem halljuk a természet ritmusát, sem a magunkét, pedig a körülöttünk lévő Természet bölcs tanításai fontos beavatásokon vezetnék keresztül az embert. Nézd csak meg az évszakok váltakozását. Azt gondoljuk ez csak egy külvilágban zajlódó folyamat, ami újra és újra ismétli önmagát. Talán benned nincs jelen az évszakok ciklusa? Meg van az ideje a termékenységnek, kreativitásnak, kinyílásnak és virágzásnak, s így a teljes pompában ragyogásnak, meg van az ideje a befelé fordulásnak és visszahúzódásnak, s megvan az ideje az elmúlásnak. Persze az évszakok nem csak az életszakaszokkal, születéssel, gyerekkorral, kiteljesedéssel, öregkorral és halállal állnak kapcsolatban. A belső ritmus az éven belül is követi a természetet, de még egy napon belül is, sőt óránként. Ciklusokban élünk, egyikből a másikba jutunk, s ezek feltételezik és előjelzik egymást. Hogyan is vonhatnánk ki magunkat. Az aktív cselekvések idejét fel kell, hogy váltsa a feltöltődés és pihenés ideje. A produktív állapotokat meg kell, hogy előzze a lecsendesült állapot, ami bár kívülről passzívnak tűnik mégis erős belső aktivitást hordoz.

A Vinyasa Flow Yoga sajátossága, hogy hozzásegítsen mindezeknek a folyamatoknak a felismeréséhez és megéléséhez. Próbálj ezzel a tudatossággal haladni a gyakorlásban, szemléld és figyeld meg magad, találd meg az erőket, amik működnek benned és ismerd fel, hogy nem különböznek a külvilágban zajló folyamatok irányítóitól. Gyakorlás közben a sorozatok ritmusában képességet szerzel arra, hogy megtanuld uralni a belső erőket. Észreveheted, hogy egy-egy sorozatnak megvan a maga tempója, nem egy ütemben haladunk végig minden szekvencián. Könnyedén elsajátíthatod a felismerést, mikor kell a megtartó erőkkel, mikor az áramlás erejével és mikor csupán elengedéssel dolgoznod. Amikor erőlködéssé válik a gyakorlat, az azt jelenti, hogy felbomlott a belső összhang. Ilyenkor mindig állj meg, pihenj egy kicsit és építsd fel újra a tudatosságot, engedd megnyugodni a légzést és kerülj újra egységbe vele.  

Mikor vége a gyakorlásnak és elhelyezkedsz hanyatt fekvésben a talajon, hirtelen minden mozdulatlanná válik. Hogyan éled meg? Milyen érzést kelt benned a mozdulatlanság? Csak lazíts és élvezd a pihenést, mint a gyakorlás során tett erőfeszítésed gyümölcsét. A varázslat most bontakozik ki benned, éppen most, ebben a pillanatban. Vedd észre, hogy az áramlás és a változás közben volt valami, ami mindig mozdulatlan volt és változatlan. Éppen az, ami most is csak megfigyeli a pihenés folyamatát. Szemlélődj elengedve múltat és jövőt, minden azonosságot és kötöttséget. Hagyd magad mögött az elvárásokat és a megfelelés kényszert. Nincs más dolgod. Minden kilégzésed elengedés, minden belégzésed megengedés...

Fontos tudni, hogy a vinyasa flow yoga nem csak egy technika. Célja a mozgásban megteremtett koncentráció, kontempláció és meditáció megvalósítása. A folyamatos mozgás jelenlétet teremt és a  figyelmet nem engedi elkalandozni, hanem a pillanatban tartja. A tapasztalásban elmosódnak a külső és a belső terek között húzódó határvonalak.

Az áramlás gyakorlata megmutatja egész életünk sajátosságait és feltárja létezésünk legmélyebb titkait is. Utat nyit a változásra és az átalakulásra, átformálja a létezés megélésének minőségét.

2011.október 13.

Nők jógája

Számomra a jóga gyakorlása egy folyamatos utazást jelent. Az évek során egyre mélyebbre hatolok önmagamban és lényem egyre mélyebb rétegeit térképezem fel. Annak az elmúlt 10 évnek, amióta gyakorlom, meghatározó része volt a hatha jóga, mely tradicionális gyakorlási formának ismerhető el, s amely minden irányzat, rendszer, módszer alapja. Visszatekintve úgy látom, hogy a hatha egy nagyon precíz, szabályokat hordozó és bizonyos tekintetben férfias energiákkal dolgozó és azokat élesztő gyakorlási forma. Talán ezért is volt egy pillanat az életemben, hogy azokat a fajta kereteket, szögletes mozdulatokat, statikusságot, meghatározott lépcsőfokokat sem a testem sem a lelkem nem tudta egy ponton túl megfelelően befogadni és integrálni. A nőiségemből fakadó változékonyság, lágyság, ciklikusság sokszor meghasonlott a hatha jóga gyakorlataival és aszketikus jellegével. Éreztem, hogy életem áramlása nem mindig harmonizál a gyakorlatokkal, egyre több változtatást eszközöltem a megszokott napi gyakorlási rutinomban, hiszen nem minden pillanatban volt érvényes, vagy alkalmas a megszokott recept arra, hogy dolgozzam a bennem zajló folyamatokkal. Megfigyeltem, hogy a ciklusom különböző szakaszaiban mást kíván a testem, a lelkem és mentálisan is másra vagyok nyitott, másra vagyok befogadó, de leginkább más-más jellegek támogatják a bennem zajló biológiai és érzelmi hullámzásokat. Olyan mozdulatokat kíván a testem, amelyek egy sima hatha gyakorlásba nem beilleszthetők. 

Megfogalmazódott bennem a kérdés és sokat gondolkodtam rajta, hogy fizikai és energetikai szempontból vajon össze lehet e mosni a férfiak és a nők gyakorlásának módját és eszközeit. Lehetséges e egy nő számára az a fajta gyakorlás, vagy gyakorlási rend, amelyeket a férfiak végeznek és biztos e az, hogy egyazon lépcsőfokok és módszerek alkalmazása érvényes a nőkre is, de legfőképpen szükségesek e számunkra. 

A hatha jóga a statikusságával és jól érzékelhető kereteivel számomra nem adta meg azt a szabadságot, amire a lelkem vágyott. Nem fejezte ki, nem jelenítette meg a nőiségemből fakadó igényeimet. Nem engedte meg olyan módon a lágyságot és az áramlást, ami túlmutat a különböző ászana technikákon és a fizikai kivitelezésen. Egyre inkább erőfeszítést igényeltek a gyakorlásaim, amelyek sokszor kötelező jelleget kezdtek ölteni. Úgy éreztem alá kell rendelnem magam a jóga gyakorlásnak, pedig a helyes fordítva lenne, ha a jóga rendelődne alá éppen aktuális szükségleteimnek. 

Alapvetően, legalábbis a tapasztalataim szerint két típusú jógát különböztetek meg. A statikus, férfias minőségeket képviselő hatha-, vagy akár ashtanga jógát, utóbbi különösen harcos jellegű energiákat mozgatott meg bennem, illetve a áramlás elemeket hordozó, női minőségeket megjelenítő, megengedő, kreatív és változékony flow, amely mára hitvallásommá vált. 

Nyitottságával és megengedésével olyan minőségek megtapasztalását teszi lehetővé, amelyek erősítik a nőiség megélését. Sokkal mélyebben, teljesebb önátadásban tudtam végezni a gyakorlásaimat, amikor játékosan, az intuícióimra figyelve, testem jelzéseinek megfelelően végeztem azokat, s nem minden nap ugyanazt a sorozatot, vagy éppen statikus formát kényszerítettem magamra. Egyúttal láthatóan másképpen hatott a testemre és a női vonalak finomságait inkább kiemelte és tovább fokozta, mint sem tömbösítve, szilárdítva, szikár, kemény, férfias izmokkal fedte volna el. 

Férfiak és nők más és más indíttatásból kezdenek el jógázni. Megfigyeltem, hogy a férfiak inkább az erőfeszítést keresik sokszor, a logikusan felépített sorozatokban érzik jól magukat, izomerővel dolgoznak és, bár természetesen vannak kivételek, de hajlamosabbak a fizikai szinten maradni a gyakorlásaik során. Inkább érteni akarják a jóga hatásait, míg a nők elfogadásra, megengedésre vágynak és sokkal inkább érzik és igénylik a finomabb folyamatokat. Másképpen használják a jóga eszközeit. 

Mikor nők jönnek össze gyakorolni, annak csak látszólagos, felszíni  fodrozódása a testgyakorlatok végzése. Mélyen, belül dolgozunk magunkban, így sokkal többször fordulnak elő érzelmi felszínre törések, megnyílások, blokk oldások, felismerések a jóga ászanák tükrében, mint a férfiak részéről. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy férfivel nem történik semmi mélyen belül egy jógagyakorlás hatására, de az mindenképpen elismerhető, hogy mást keresünk és mást találunk a jógában, hiszen magunk is különbözünk, férfiak és nők egymástól, így más hatásokkal, más fajta megélésekkel találkozunk. 

Egyre inkább hajlok arra, hogy külön válasszam a nők és a férfiak gyakorlását. Természetünknél fogva más igények és lehetőségek merülnek fel bennünk a jóga irányába. Míg egy férfinak szüksége van a különböző technikákra és módszerekre, addig egy nő sok mindent, például a kontemplációs vagy meditációs gyakorlatokban képes ösztönösen megvalósítani. Egy nő rá tud érezni a belemerülés folyamatára, míg a férfi az értelmen keresztül közelíti meg célját. Ebből kifolyólag is más, eltérő útmutatás szükséges a női- és a férfi gyakorlók számára, ahogy más instrukciókat, sugallatokat, iránymutatást kíván meg a női, mint a férfi életvezetés. 

Összegezve az elmúlt 3 év aktív flow gyakorlását úgy érzem, támogatást találtam ebben a fajta gyakorlásban a hajlékonyság - hajlandóság, simulékonyság, önmagam-, vagy mások elfogadásának területén, ahogy a megengedés, könnyedség és lágysághoz kapcsolódó érzéseim és tulajdonságaim is sokat változtak. Megtanított az ösztönökre, az intuícióra figyelni és hagyni vezetni magam általuk. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a statikusság kizárólag férfiaknak, a flow kizárólag nőknek szól. Mindkét minőségnek megvan a létjogosultsága a különböző életszakaszokban, élethelyzetekben, de akár a női ciklus során is. És természetesen nem felejthetjük el, hogy a nőkben is vannak férfi minőségek és aspektusok, ahogyan a férfiakban is jelen vannak női minőségek és aspektusok, amelyek megélésre, kibontakoztatásra várnak. Csupán arról van szó, hogy általánosságban, legalábbis a saját megfigyelésem szerint, az áramlás gyakorlatok jobban idomulnak a nők szükségleteihez és természetéhez. Olyan témákat képes feltárni a gyakorlás során, amely a belső erők, a női erők, képességek és készségek megélését segítik, s kibontakoztatásukat támogatják. Nem beszélve arról, hogy a ciklus különböző szakaszaiban megélt belső állapotok is hangot kapnak és kifejezésre jutnak általa. 

Igaz, mindenki egyedi indíttatásból kezd jógázni. Vannak, akik fizikai, testfejlesztési és egészségmegőrző hatásai miatt látogatják a jógaórákat, mások belső útként tekintenek rá, vannak akik az önismeret, önkifejezés eszközét látják benne, megint mások és bízom abban egyre többen lesznek, aki mindezeket egyszerre keresik ebben az alkalmazkodás és megengedés legmagasabb fokait megvalósító ősi rendszerben, mely történelmét tekintve is sok-sok női jelleget hordoz.  

Áramlásban a jógaszőnyegen és túl azon…

A jógában az egyik legcsodálatosabb dolog a sokszínűsége. Minden életkorban, élethelyzetben, egészségi állapotban megtalálhatjuk azokat az aspektusait, amelyek éppen támogathatják és tovább segíthetik céljainkat, szándékainkat, egy adott irányba tett fejlődésünket. Nem csak a jóga általános eszközkészletében, de a különböző stílusok által mozgatott minőségekben is felfedezhetjük ezeket. Amíg a klasszikus hatha jóga, bizonyos tekintetben,  a maga statikusságával a férfi minőségeket jeleníti meg és erősíti, addig a flow jóga a női minőségeket alkalmazza és idézi fel a gyakorlás során. Ezek közé tartozik az áramlás, mint a víz, a Hold minőségű energiák és a folyton változó nő metaforája. Könnyűség és lágyság, megengedő mozdulatok és hajlékonyság, mind olyan tulajdonságok, amelyek minden nőben támogatásra, kifejeződésre és megélésre várnak. Teret enged a kreativitásnak, felébreszti az intuíciót, megszólaltatja a lélek hangját. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indiai istennők közül Saraswatit az intuícióval, művészetekkel azonosítják, s Ő az, akit az áramlás istennőjeként tisztelünk. Nevének első fele a “Saras” – áramlást jelent, a “wati” pedig arra a személyre utal, aki kapcsolódik ehhez az áramláshoz. Egyik megjelenési formája, a Saraswati folyó, amelyről úgy tartják, hogy az egekből zubog alá, majd a felszínen való jelenlétéből átalakulva, búvó titkos folyam lesz belőle a mélyben. Kifejezi azt a kreatív energiát, amely láthatatlanul áramlik az univerzumból felénk, s csak érzékenységünk, éberségünk és nyitottságunk kérdése, hogy megtud e nyilvánulni általunk.

Megfigyeltem, hogy a nők könnyedebben adják át magukat a flow élménynek. A férfiak érteni akarják mi miért történik, törekednek rá, hogy tökéletes és pontos formagyakorlatok kövessék egymást, logikát keresnek a sorozatokban, míg a nők hamar behunyják szemüket és érzik, élik, ami éppen zajlik bennük, velük, általuk. Gyorsan megérzik a testüket, amelyben hullámzanak az érzések és érzelmek. Ösztönösen érzik, hogyan adjanak a mozdulataik által teret ezeknek a hullámoknak. Minden gyakorlatuk önkifejezéssé válik, hiszen ezerféle módon tudnak egyik pozícióból a másikba helyezkedni, főleg ha van gyakorlatuk abban, hogyan vetkőzzék le szemérmességüket, s hogyan engedjék el az iránti törekvésüket, hogy sémákat kövessenek, vagy elrejtsék a mozdulatokat, amelyekre vágyik a testük.

 

Teljes önátadásban megélni a flow élményt a vinyasa flow jógában, természetesen nem megy előkészítés nélkül. A folyamat, amin végighaladunk a tanulás során:

- testtudatosság

- ászana ismeret

- szekvenciák készség szintre való emelése

Nem érdemes siettetni a folyamatot, mert az csak felesleges kudarcélményekhez vezet. Viszont megéri türelmesen végighaladni a tanuló létrán, mert sokat kaphatunk erőfeszítéseinkért cserébe.

Ha megvalósultak a fent leírt folyamat részei, akkor el lehet engedni a formák kötöttségeit, az átkötések szabályszerűségeit. Képessé válunk engedni, hogy a testünk kezdjen el énekelni és táncolni a gyakorlásban, belülről kifelé áramlásban ahelyett, hogy az áramlás táncának hullámai kívülről befelé áradnának. Ekkor mesélni kezd a test… megmutatja nyitottságait, zártságait, készségeit és hajlandóságait, de túl ezen mesébe kezd a lélek is, s kinyilvánítja legmélyebb érzelmeinket. Ez a legmagasabb szintje a vinyasa flow jógának. Nem a testről szól, nem anatómiai együttállásokról, hanem az anyag, az alany, az intuíció és a transzcendens energiák felszabadulásáról, kapcsolódásáról és együttműködéséről.

A jóga és a gyakorlatai csupán metaforák élethelyzetekre, szituációkra, tulajdonságokra. Olyan dolgokat jelenít meg, amelyekkel nap, mint nap szembesülünk és megküzdünk. Változó körülmények, szituációk, élethelyzetek teszik próbára fizikai és mentális állóképességünket, rugalmasságunkat és készségeinket. Ragaszkodásunkat egyik-vagy másik kényelmesebb, vagy kevesebb erőfeszítést igénylő helyzethez, körülményhez. Rávilágítanak rugalmatlanságainkra, merevségeinkre, az áramlással való együttműködő képességünk élességére és tompultságára. Mindig megtalálhatjuk, hogyan tudjuk leginkább felhasználni életvezetésünkben és személyiségfejlődésünkben eszközeit.

Egy jóga óra után az embernek mindig van min eltöprengenie. Mit tanultam ma? Mi ment könnyen, mi nehezen? Milyen érzelmeket váltottak ki a gyakorlatok, vagy folyamatok, amelyeknek át tudtam adni magam és milyet azok, amelyeknek nem? Mi volt a jellemző ezekre a folyamatokra, mit képviseltek? Milyen erősségeimre és hiányaimra mutattak rá? – persze túl sem kell gondolkodni a gyakorlást. Néha az is éppen elég, ha megtettük, ami aznap tőlünk telt a jógaszőnyegen és minden minősítés és meghatározás nélkül csupán csak élvezzük a folyamatot és az azt követő emelkedett állapotot. Ezt csupán az dönti el, mi is volt a célunk éppen aznap a gyakorlással. És nincs semmi baj azzal, ha egyszer éppen erős mozgásra vágyunk, máskor pedig inkább csak oldódásra és felszabadulásra. Mind irányultságú és indíttatású gyakorlásnak van jelentősége, helye és ideje az életben.

 

A tökéletes flow élmény receptje:

1. Legyen egy célod!

2. A kihívásokat válaszd meg készségid szerint!

3. Légy tudatában hol tartasz a megvalósításban!

4. Érezd, hogy ura vagy a testednek és az elmédnek!

5. Légy jelen, éld át a pillanatot! Tartsd a figyelmed itt és most!

6. Tudd, hogy mikor kell elengedni a koncepciókat!

7. Válj eggyé a gyakorlással!

8. Hagyatkozz az intuícióidra!

9. Engedd magad az áramlás csatornájává válni!

 

Napüdvözlet–újra és újra

A hétvégén az oktatóképzésen tanítottam a Napüdvözlet sorozatról. Az egyik kedvenc témám, folyamatosan igyekszem bővíteni benne a tudásomat. Bármilyen hosszúságú programot is tartok, mindig van valami, ami mégis kimarad, mert más aspektusok, más vonatkozások szólnak az éppen ott ülőknek, megint más másoknak. Ez alkalommal nem kevés energia szabadult fel az órán. Könnyek és érzelmek jelentek meg. Számomra mindig érdekes megfigyelés tárgya az éppen előttem ülő csoport dinamikája, amelyet nem csak a téma, az elhangzottak, vagy az éppen fizikailag megélt folyamatok alkotnak, hanem valami szemmel láthatatlan erő munkája is, amit csak érezni tudunk. Ez az, amit néha nevetésben, néha könnyekben élünk meg a gyakorlásokon.

A belső folyamat, ami felszínre került most a csoportban az a változás volt. Látszólag semmi köze nincs a témához, pedig nagyon is…

Mikor a Napüdvözletet végezzük, akkor a Nap útját kísérjük az égen. Bár általában azt mondják, hogy a Napüdvözletet reggel, a hajnali órákban szokás végezni, vannak hagyományok, melyek úgy tartják, mivel a Nap útjának kísérésén van a lényeg, így a fő napszakokban is elvégzik az üdvözlő sort a sadhakák.

A hajnal időszaka Brahma ideje, a nappal Vishnu tere, az éj pedig Shíva istenségnek az időszaka, amikor energiái megnyilvánulnak az anyagi síkon.Így követi egymást a keletkezés, létezés és az elmúlás. Világunkban ennek a folyamatnak minden alá van vetve, ami a létezésbe lépett, vagy megnyilvánult benne. Ezeknek a szakaszoknak az egymásutánisága és a Nap folyamatos haladása jelzi az emberek számára az idő múlását. A folyamatos haladást, változást, a dolgok alakulását.

Ebben a tekintetben egy igen fontos tanításához érkezünk a Napüdvözletnek, mégpedig ahhoz, hogy megtanuljunk részei lenni a változás folyamatainak, ne csak elszenvedői. Megtanulhatjuk befogadni a változásokat, anélkül, hogy az ellenállás szenvedést okozna bennünk. Arról már sokat írtam a Vinyasa Flow kapcsán, hogy miként alakítja bennünk a változáshoz való viszonyulást, vagy a változás és változtatás képességét az áramlásban végzett gyakorlás, amilyen a Napüdvözlet is.

Ami tegnap felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miért ilyen nehéz lecke ez, hogyan lenne helyes a bennünk lévő elkeseredéshez hozzáállni? Gondoltam írok erről…

Az igazi, maradandó változás mindig nagy fájdalommal jár. Minden változás krízis. Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok vagy az egyik vagy a másik irányba változni fognak. Egy krízis megélése után, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Na de, ha változni, vagy változtatni akarunk, akkor feltehetőleg nem is akarjuk, hogy a dolgok ugyan úgy menjenek tovább, ahogy addig. Amikor önként adjuk át magunkat a változásnak, az mindig könnyebb. Ha a változás azonban szükséges, akkor az élet mindenképpen megteremti azt a helyzetet, létrehozza azt az eseményt, mai változást fog generálni. Az utóbbi  nehezebb, hiszen sokkal nagyobb szenvedéssel jár, ha valamit elvesznek tőlünk, mint amikor önként adjuk át. Ha már benne vagyunk ebben a folyamatban, akkor két lehetőségünk van: szenvedünk, vagy élünk az alkalommal.

Van, hogy az életben egyszer csak minden megváltozik körülöttünk. A jól megszokott sémák és formák felbomlanak. Ilyenkor egy pillanatra elveszíthetjük a biztonságérzetünket, tájékozódásunkat és a világ zorddá, hideggé és üressé változik. Jó ilyenkor nem sokáig benne maradni az önsajnálat állapotában, ami teljesen természetes módon jelenik meg bennünk. Azonban minél inkább belemerülünk, annál inkább belemerülünk saját belső poklunkba, amit a változásnak való ellenállásból származó szenvedés és fájdalom szül. Mindez csupán ragaszkodás a megszokotthoz. Ennek az állapotnak azonban nagyon fontos szerepe van. Szükséges megélni a fájdalmat. Felesleges letagadni magunknak, hogy fáj. El kell fogadni, meg kell engedni magunknak, egyedül az nem mindegy meddig és milyen mértékben. Mindez része a folyamatnak.

Amikor elmúlik a fájdalomnak az ideje, akkor viszont minél előbb el kell kezdeni építkezni. El kell kezdeni tudatosan feldogozni, hogy mi is történt most. Mi változott, miért. Hogyan alakult így ez a helyzet. Mi változott meg bennem? Hogyan tudom ezt konstruktívan felhasználni a további életvezetésemben.

Azok, akik jógával foglalkoznak, vagy jógikus életszemlélettel, önismereti eszközökkel rendelkeznek, hamar felismerik, hogy a látszólag negatívnak tűnő helyzetek rejtik a legnagyobb tanításokat. Ráadásul, legalábbis számomra sokszor bebizonyosodott már, hogy egy negatívnak tűnő helyzet, sokszor utólag áldásnak, vagy szerencsének bizonyul. A dolgokat pozitívan vagy negatívan értékelni azért nincs értelme, mert egyrészt mindig szubjektív véleményt tudunk csak alkotni, másrészt pedig a világban sokkal nagyobb erők munkálnak annál, mint amit a magunk emberi szintjén képesek vagyunk befogadni.

Szóval, dönthetsz. Sajnálod magad és ellenállsz a változásnak, vagy felállsz és megtanulod a leckét, amit az élet kínál számodra. Amikor krízis történik az életben, az mindig lehetőség új irányokra, új szemléletre, új lehetőségekre. Kérdés, hogy nyitott vagy e és készen állsz e elfogadni azt, amit az élet kínál.

Visszatérve a Napüdvözlet tanítására. A lényeg mindössze egyetlen szó: a hajnal… a nappal… az éjjel… mind elmúlik… és követi valami, ami nem jobb, nem rosszabb, csak más, új, de önmagában szép és tökéletes. Bármi is adódik az életedben, akár jó, akár rossz, ne felejtsd el ezt a szót: “elmúlik”, mert mindig segít megőrizni belső egyensúlyod.

Belső áramlások

Tegnap este a nem kis kihívásokkal megspékelt vinyasa flow óra után arról beszélgettünk a résztvevőkkel, hogy mitől is válik egy dinamikus jóga sorozat végül tökéletes flow élménnyé. Egyáltalán nem mindegy, hogy csak egymás után rendezett ászana szekvenciát gyakorlunk végig, vagy pedig olyan külső és belső áramlások egységét éljük meg, amely szinte erőfeszítés nélkülivé teszi a légzés hullámain ringatózó mozgást.

Mikor elkezdtem tanítani ezt az irányzatot, 8 év hatha jóga volt a hátam mögött. Egyáltalán nem volt könnyű a dobozban végzett mozgásról átállni a nagy körívekkel dolgozó szekvenciákra, amelyek egészen más megélést adnak. Mint “Bálint” tanítvány nem kevés fejtörést okozott, hogy az ászanák végletekig precíz kivitelezését, hogyan ötvözzem a légzésszinkronban végzett mozgással, ami nem feltétlen ad erre teret, lehetőséget. …igen, ezek valóban korlátai a vinyasa flow-nak, vagy az oktatásának. Ezért is szoktam javasolni, hogy inkább olyanok kezdjenek el ebben a stílusban gyakorolni, akik rendelkeznek némi ászana ismerettel, és ebből kifolyólag az ászanákon belüli testtudatossággal, mert a következetesen végzett pontatlan gyakorlás hosszú távon sérülésekhez, mozgásszervi problémákhoz vezethetnek. A vinyasa nem terápiás jóga. Nem alkalmas a fizikai problémák megszüntetésére. Ez egy játék, amely komoly hatha alapokat igényel, amely minden jógatípus alapjaként is szolgál egyben.

…szóval mindezért, okozott némi zavart bennem az elején, hogy akkor most pontosan gyakorlunk, vagy áramlunk? Aztán, ahogy magam is fejlődtem a gyakorlásban felfedeztem a Vinyasa Flow szépségeit és tartalmait. Ráébredtem például arra, hogy nem a test, hanem a “flow” élmény kialakulása és megtapasztalása a lényeg, ami a jele pillanatban végzett tevékenység megélésének a művészete.

Ahogy tegnap a csoporttal beszélgettünk, arra próbáltam rávilágítani, hogy ezeken az órákon, persze a lehetőségek szerint törekszünk a precíz kivitelezésre, de a folyamatokra összpontosítsák a figyelmüket. Nem az a fontos jelen esetben, hogy éppen most adhomukhasvanasanában (lefelé-néző-kutya-pozíció) állok és át kell keverednem valahogy urdvamukhasvanasanába (felfelé-néző-kutya-pozíció), hanem az a folyamat az érdekes, amíg egyik helyzetből a másikba jutok… Mi történik közben, mit és hogyan élek meg benne?

Ahogy a hatha jógában is szerettem, hogy felfedeztem benne az élet és a lélek törvényszerűségeit, úgy a Vinyasa Flowban is igyekeztem felfedezni ezeket az aspektusokat. És meg is találtam. Eddigi életem során még nem találkoztam olyan változással, amely nem hosszabb, vagy rövidebb folyamaton keresztül történt volna. A változás és átalakulás folyamatai, nem tisztán egyik helyzetből a másikba dobnak és kész, hanem amit elengedünk, elkezd lebontódni, körvonalai szertefoszlanak, míg végül semmivé válik. S miközben történik mindez, már formálódik, kirajzolódik, megteremtődik valami új. Kitűzünk egy célt magunk elé, de az még nem jelenti, hogy holnapra már össze is áll és egyáltalán nem mindegy, hogy miként éljük meg a kialakulás, változás folyamatát. Sok esetben az átmenetekben megélt élmények hosszú távon meghatározhatják, hogy egy új  helyzetben jól, vagy rosszul fogjuk érezni magunkat. Ha mindig csak a célra figyelünk és soha nem arra, hogyan jutunk el odáig, akkor elveszhet az az élmény, ami a sikert, vagy a vágy beteljesülését, a megvalósítást örömét boldogsággá teszi.

Fontosak tehát a kiinduló pontok az életben, akár csak az órán, azonban sokkal érdekesebb megfigyelni: “hogyan jutok egyik pozícióból a másikba?”, hogyan hat rám egy helyzet, amiben váratlan fordulatok jelennek meg”, mennyire engedem mélyre menni magam olyan körülményekbe, amelyek teljesen kifordítanak”, “és az milyen érzés”. Számos kérdéssel dolgozhatunk magunkon az áramlás gyakorlatok közben. És, ahogy haladunk még valami fontos dolog kialakul bennünk.

Légzés és szinkron.

A légzés önmagában képes lenne tanításaival a megvilágosodás szintjéig emelni. De a légzés szinkronban végzett mozgás kapcsán most másra szeretnék rávilágítani. Ez egy másik nagyon fontos momentum a vinyasa flow gyakorlásában. Az, hogy hagyjuk, hogy a légzés vezessen. Ezen kezdetben jót kuncognak a tanítványaim, és azt mondják: “örülök, ha levegőhöz jutok”, azonban hamar meg lehet érezni miről is van szó. A légzés áramlása egyfajta hajtóerővé válik, ami ide-oda hullámozva a testben egyszer csak elkezd “belehintáztatni” a pozíciókba. Megszünteti az erőfeszítést, persze ez csak érzet szinten történik, hiszen a vinyasa nagyon is intenzív mozgás önmagában. Mindezeken túl az ember megtanul a benne zajló áramlásra hagyatkozni, amiben tökéletesen megbízhat, hiszen a belégzést a kilégzést mindig követi, s a test a légzés éppeni fázisához leginkább illő ászanába fog belehelyezkedni.

Mindez visszavezet az ősbizalomhoz, amely nem csak az életbe, de önmagunkba vetett hitünket is visszaadja. Felébreszti azt az ösztönt, amely kétségek nélkül mer az ösztönökre és az intuícióra hagyatkozni és mivel az ettől egyre élesebbé és élesebbé válik, a gyakorlót minden napjaiban egyre éles látóbbá és magabiztosabbá teszi.

Virabhadrasana - A harcos pózok filozófiája

Szétnézve magunk körül a világban láthatjuk, hogy minden területen kemény harc folyik a sikerért, az előrejutásért és az érvényesülésért. Rengeteg kihívással kell szembenéznünk nap mint nap, ami nem engedi meg a bizonytalanságot, a gyengeséget és elcsüggedést, sokszor még a hibákat sem, mert akkor máris van valaki, aki gyorsabb, ügyesebb, jobb, s magabiztosságával, határozottságával fölénk kerekedik. Ez az állandó vetélkedés sokszor nem inspirálja az embereket, hogy jobbak legyenek, találékonyabbak, kreatívabbak abban, amit csinálnak, hanem a félelmeik felerősödése miatt a szívük haraggal, gyűlölettel és mindenféle sötét érzéssel telik meg, ami aztán kisebbségi érzésekbe, irigységbe és rosszindulatba, majd a depresszió mocsarába húzza őket. Pedig ez lehetne másképp!

Észrevehetjük, hogy más fajta érdekek és értékek kerülnek előtérbe, mint amelyeket szívünk diktálna. Ezt vagy elfogadjuk, vagy ha nem szeretnénk, akkor magunkban kell olyan változást elindítani, ami majd a világot is képes lesz körülöttünk változásra bírni. A cél nem a fejet hajtás és belekeseredés a nehézségekbe, hanem mindenképpen a felemelkedés, vagy a felülemelkedés a megváltoztathatatlanon, hogy az ne gyűrjön maga alá, és ne vegye el a lehetőségét a boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus életnek. Csak kevesen tehetik meg, hogy kilépnek ebből a mókuskerékből és hátat fordítanak a társadalmi elvárásoknak, a piac diktálta tempónak és a magas munkahelyi követelményeknek. A többieknek nincs más választásuk, mint felvértezni testüket, szívüket és elméjüket, hogy még a sokszor extrém körülmények között is megállva helyüket, könnyedén és stressz mentesen legyenek képesek erőszak nélkül érvényesülni, megőrizve elméjük és lelkük tisztaságát, s a nem-ártás elvét.

A jóga testgyakorlatai nem csak fizikai szinten hatnak. A pontos kivitelezés által tulajdonképpen különböző mentális kódokat hozunk létre, s ezekkel képesek vagyunk hangolni az idegrendszert és mentálisan az éppen szükséges tudatállapot kialakulását támogatni. Minden, amire szükségünk van az életben, megjelenik a jógaszőnyegen is. Erős lábakon kell, hogy álljunk, stabilan és magabiztosan, hogy akármilyen váratlan helyzet, ne billentsen ki bennünket az egyensúlyunkból. Fontos, hogy az ilyen történésekkel szemben mindig nyitottak maradjunk, ne zárkózzunk be, ne húzzuk be a nyakunkat félelmünkben, védve magunkat a lehetséges külső támadásoktól. Határozottan kell nyúlnunk azok után a dolgok után, amelyeket el akarunk érni, és egy pillanatra sem szabad célunkat szem elől téveszteni. A nehézségeket próbáljuk más szemszögből megvizsgálni, mint ahogy az önsajnálat és az elkeseredés láttatja. Az élet szép, különleges csoda. Lehet a nehézségeket kihívásnak, az állandó versenyt játéknak, a csalódásokat tanításnak, a bukást pedig új lehetőségként felfogni. Csak döntés kérdése. Ez a helyes hozzáállás az életben, de lássuk, hogy nyilvánul meg ez a jógaszőnyegen.

A harcos pózok, ezeket Virabhadrasana I. II. III. IV. V. néven említjük gyakran, fizikai szinten arra hivatottak, hogy megerősítsék a láb izmait, nyitottá tegyék a csípő területét, megnyissák a mellkast, hogy az teljes kapacitásában álljon a légzés rendelkezésére, és erősítsék a karokat is. De képviselik a az elhatározás, tettrekészség, harc különböző fázisait is.

Virabhadra egy hős volt, akit Shíva egyetlen hajtincsből teremtett, hogy bosszút álljon, mikor szerelme olyan megaláztatásban részesült, hogy szégyenében elégette magát a jóga tüzében. Virabhadra megjelenési formája az I. testtartás. Félelmet keltő magabiztossággal, ereje tudatában megjelent, hogy elpusztítsa ellenségeit. A sorozat második fázisában a hős meghatározza a célt, amire a III. fázisban lecsap. Bár tradicionálisan a IV.-V. pozíció nem része a sorozatnak, mégis kifejező a Virabhadrasana IV. a győztes harcost formázó testtartás, ami aztán az alázatosan meghajló harcos követ a Virabhadrasana V. testtartásban. Ez a mindennapi küzdelmek útja is. Elszántság, céltudatosság, határozottság, mely a sikerhez vezet, ám sosem feledkezhetünk meg arról, hogy hálát adjunk eredményeinkért és lemondjunk azok gyümölcsérről.

Mikor ránézünk a Virabhadrasanára, láthatjuk, hogy határozottságot, magabiztosságot, tettrekészséget, éberséget és teljes stabilitást testesít meg. Elemi erő van benne, amely a föld energiájából táplálkozik. Mi másra lenne szükségünk a mindennapokban?

Szilárdan és erős lábakon állva a talajon biztosak lehetünk benne, hogy egész megjelenésük, és kiállásunk önbizalmunkat fogja hirdetni. Megingathatatlan stabilitásunk a föld energiájának megtartó erejét birtokolja.

A teljes tüdőkapacitás kihasználása és a mély, kiegyensúlyozott légzés az élet befogadásnak, a megengedésnek és az elengedésnek a szimbóluma. Teret kap a folyamatos változás és a ciklikusság, amely semmi másra nem tanít, mint, hogy semmi sem állandó, semmi sem maradandó az életünkben. Az életenergia, a prána, a légzés által is áramlik a testben, nem csak bejuttatja, de meg is mozdítja azt belül.

A csípő területe nem csak a nyitottságot és a befogadást szimbolizálja, hanem az életben való előrejutás képességét is. Megmutatja, könnyedén tudjuk e átlépni az akadályokat, ki tudunk e lépni felvett szerepeinkből, és tudunk e nehézség nélkül haladni egyik helyzetből a másikba, magunk mögött hagyva múltunkat anélkül, hogy kicsúszna lábunk alól a talaj.

A karok erejében ott van az elérés képessége. Valóban képes vagy kinyújtani a kezed azokért a dolgokért, amiket el szeretnél érni? Az erős karok képesek a megragadásra és a megtartásra is, hiszen a dolgokat nem csak elérni kell, sokkal több energiát és tudatosságot igényel, hogy meg is tartsuk őket.

Az elme fókusz, az összeszedettség és figyelem egyhegyű állapota az egyik legfontosabb képesség a tudatos életvezetésben. Pontos célmeghatározás, jól megtervezett lépések, eltökélt szándék és lankadatlan éberség biztos kulcsot adnak a sikerhez.

Persze az ászana nem egy álarc. Nem azt jelenti, hogy megtanuljuk szépen kivitelezni a gyakorlatokat és helyes testtartást kialakítva elhazudhatjuk az embereknek, hogy micsoda változáson mentünk keresztül. A figyelem fókuszáltsága, és a mentális jelenlét a gyakorlatokban azért is hangsúlyos, hogy a gyakorlat kifejthesse a tudatra gyakorolt hatását. Ahogy az elején említettem, a gyakorlatok bizonyos energetikai kódokat jelentenek, amelyek képesek hangolni az idegrendszert. Megfigyelheted magadon és másokon is, hogy a különböző testhelyzetek mindig valamilyen lelki állapotot fejeznek ki. Ha kérném, be tudnád mutatni a szomorú, a félős, az elcsüggedt emberek testtartását. Ez a folyamat oda-vissza működik. Nem csak a hangulat határozhatja meg a testtartást, hanem a testtartás is a hangulatot.

A Virabhadrasana felépítése:

Ezt a pozíciót is többféleképpen lehet felvenni, az általam bemutatott is csak egy opció ezek közül, ha jobban megismered a gyakorlatot különböző utakat találsz majd ebbe a helyzetbe.

Tedd próbára a pozíciót és a fenti irányelvek segítségével figyeld meg miként viselkedsz benne, milyen érzeteket és érzéseket ébreszt. Alább a Virabhadra I. pozíció leírását találod, amely a „harcos” többi mozdulatának alapja.

Sarokülésben helyezkedj el a talajon. Belégzéssel lépje előre a bal lábaddal. A lábujjakat terítsd szét a talajon, a talp belső talp élét húzd felfelé. A tenyereken támaszkodj meg a bal lábfej mellett. A tenyerek vállszélességben és a vállak alatt helyezkednek el. Hátul támaszd fel a jobb láb ujjait. Nyújtózz bele a sarkadba és ezzel emeld el a jobb sarkat a talajról. A csípő jobb oldalát úgy pozícionáld, hogy az ne nyíljon ki oldalra azzal, hogy a jobb láb húzza maga után. Folyamatosan dolgozz előre a csípő jobb oldalával és tartsd meg a medence két oldalát egy vonalon. Legyen aktív mindkét lábad. Az elől lévő lábbal a lábujjakból dolgozz hátra, a hátul lévő láb sarkából pedig előre. Figyeld meg, milyen erővonalak jönnek létre a lábakban, hol találkoznak és hol válnak el egymástól?

Majd megtartva lábaid aktivitását billentsd a medencét, előre hozva a szeméremcsontot és lefelé húzva a farkcsontot, nyújtsd meg a törzset a combodon, tárd ki a mellkast és távolítsd a vállakat a fültől, nyújtsd meg a tarkót. A belégzéssel innen emeld fel a törzsed. Hozd a kezeket a térdedre elől addig, amíg a mellkas helyes helyzetét kialakítod. Tartsd aktívan a hasizmokat. A köldöktől emeld felfelé a szegycsont közepét, de az alsó bordákat húzd vissza a gerinc irányába. Nyújtózz felfelé a fejtetővel, ezzel megnyújtva a gerincet. Finom vállkörön át vidd hátra a vállakat és engedd lefelé a lapockákat hátul. Egy következő belégzéssel emeld a karjaidat a fej fölé, használhatsz különböző mudrákat, kéztartásokat, de tradicionálisan ilyenkor a két kar a fül mellett nyújtózik. Engedd vissza a vállakat a fültől, tarts teret közöttük. A karjaidat csavard befelé, közelítsd a két kisujjat egymás irányába. Lélegezz mélyen, kiegyensúlyozottan.

Légy aktív a gyakorlatban, de ne váljon erőlködéssé, vagy megerőltetővé. Belső erővel dolgozz és ne a túlzott akarás vezessen. Az erőszakosan végzett gyakorlás nem könnyedséget és harmóniát, hanem belső feszültséget és erőszakos elmét teremt. Tartózkodj tőle!

Jó gyakorlást!

Adho-mukha-svana-asana–A lefelé néző kutya

A lefelé néző kutya pozíció gyakori állomás a Vinyasa Flow órákon. Sokaknak kihívást jelent és nem értik, hogyan lehetséges az, hogy tulajdonképpen a foglalkozások alkalmával, mint pihenő testhelyzetet végezzük. Ennek a pozíciónak a titka, mint a legtöbb ászanának, a kivitelezés technikájában rejlik. Csak egyszer kell ráérezned, hogyan is kell helyesen felépíteni és aztán számodra is kellemes pihenővé válik a Vinyasa Flow hullámai között. Azon kívül, hogy nagyszerű pihenő számos jótékony hatása van ennek a gyakorlatnak, ami miatt javasolt minél gyakrabban és minél pontosabban végezni.

Áldásos hatásai közé tartozik, hogy a karok nyújtózása által megnyúlnak a hát izmai és oldódik a lapockák területeinek feszültsége. A pozícióban teljesen nyitottá válik a mellkas, ami segíti a légzés folyamatát és mentesíti a szívet a terheléstől. A hasüregben a szervek visszahúzódnak az eredeti gravitációs hatással szemben és ezáltal megpihennek a szerveket tartó szalagok, szövetek. A combok befelé csavarása által az ülőcsontok távolodnak egymástól és ezáltal mentesül a terhelés alól a gát tájék is, mivel a kismedence szervei is felfelé húzódnak. Így a gyakorlat jótékonyan hat a kismedencei szervekre, megszünteti az ott kialakult problémákat, mint az aranyér, méhsüllyedést és megerősíti a hüvelyt. Nagyszerűen javítja az emésztést, s nem mellékesen a keresztcsontban és a medence területén zajló aktivitások által harmonizálja annak teljes szerkezetét. A láb izmai erősödnek a gyakorlatban, a lábfej izmainak aktivitása megszünteti a lúdtalpat, vagy megelőzi annak kialakulását. Az előrehajlás miatt megtelnek vérrel az agyi erek, de hosszabb ideig kitartva a gyakorlatot össze is húzódnak, ezért edződnek és rugalmassá válnak. Persze a bő vérellátásnak köszönhetően fiatalodik az arcbőr. Általa megnyugszik az idegrendszer. Hatása épp olyan, mint egy jóleső ásítás közbeni óriási nyújtózkodásé...

Kell ennél több indok, hogy minden nap gyakoroljuk? És ez mind még csak töredéke a testhelyzet áldásainak.

A gyakorlat lelke a benne létrejövő aktív nyújtózásban rejlik a csípővel felfelé. Első körben irányítsd a figyelmet a karok és a lábak munkájára. Törekedj rá, hogy a mellkas nyitott maradjon. Lélegezz mélyen, folyamatosan és mielőtt kiesnél a légzés nyugodt ritmusából és erőltetéssé agy erőlködéssé válna a gyakorlat, pihenj meg és aztán próbáld újra. Minden csak a gyakorláson múlik.

Sokaknak segítséget jelentenek vizualizációs technikák a gyakorlatokban. Belégzéssel lélegezz úgy, mintha a tenyereken át a talajból vennéd magadhoz az energiát. Vezesd a figyelmet a tenyértől az ülőcsontig, majd a kilégzéssel az ülőcsonttól a sarkadig. A belégzés ereje támogatni fogja a karok és a hátizmok munkáját, a kilégzés pedig a lábak lefelé nyújtózását.

A legtöbb problémát a gyakorlatban az okozza, hogy a gyakorló nem nyújtózik ki tényleg a tenyerekből, hanem csak támaszkodik rajtuk. Ezt a tenyerek és karok helytelen használata tovább fokozza. Megtörik a pozíció a vállakban, amiben a túlfeszülés miatt fájdalom alakul ki. Ez aztán a gyakorlás után is megmarad a túlerőltetés miatt. Ha nem dolgozunk benne megfelelően felfelé a csípővel a gyakorlat energiátlanná válik és egyre csak nehezedik. A másik probléma a lábak helyezte szokott lenni. Ha nem csavarjuk rendesen befelé a combokat, akkor erőltetés keletkezik a térdekben és tulajdonképpen csak lógunk a szalagokon az ászanában.

Energetikailag is fontos ez a gyakorlat, hiszen minden energia központra egyszerre hat. Az első csakrából elindult energia a második csakrából az uddijana bandha felfelé húzó erejében transzformálódik. A szív területe nyitottá válik. Az energia a torok központig áramlik, ahol a jalandhara banda, a torkzár, attól függően, hogy áll a fej vagy visszaforgatja az energiát a szívközpontba, vagy közvetíti a homlok központba. Ebben a pozícióban maha bandha, vagyis mind 3 zár aktívvá válik, tehát a gát, gyomor és torok területén is. Ez önmagában a szexuális energia szellemi energiává minősülő transzformációját jelenti.

Az energetikai hatások mindig vitatottak, érdemes a saját megfigyelésekre, belső tapasztalatokra hagyatkozni ezen a téren.

Vállalkozó szelleműek kedvéért lássuk a gyakorlat durva, fizikai felépítését:

Adhomukhavírasana-ból, az előre hajló hős pózból indul a gyakorlat felépítése, mert ez jó lehetőséget ad arra, hogy megnyújtsuk a gerinc vonalát, pozícionáljuk a karokat és a lapockákat, kitárjuk a mellkast és megalapozzuk a tenyerek szétterpesztésével az egész pozíciót. Tehát ehhez először is sarokülésben helyezkedj el, úgy hogy a lábujjak fel vannak támasztva. Belégzéssel nyújtózz felfelé a fejtetővel, ezzel nyújtsd meg a gerincet, és figyeld meg, hogyan dolgoznak a törzs oldalsó izmai a csípőtől a hónaljig. Tárd ki a mellkast, úgy, hogy vállaidat hátra húzod, a lapockákat lefelé mozdítod és a mellkas közepét, vagyis a szegycsontot megemeled. Figyel arra, hogy miközben a törzseddel dolgozol, a derekad ne váljon homorúvá, az ülőcsontokat húzd vissza a sarkaidra. Megtartva a törzs egyenességét és a mellkas nyitottságát a kilégzéssel engedd ráfeküdni a megnyújtott törzset a combokra. Közben teljesen ürítsd ki a has területét és mozdítsd a köldököt befelé és felfelé. Ha ráfektetted a törzset a combra, a homlok a talajra kerül, s a karjaiddal nyújtózz előre. Befelé csavard a karokat, hogy hátul a lapockák távolodjanak egymástól, a két könyökhajlat egymás felé néz. Figyelj rá, hogy ne húzd be a nyakad, tartsd meg a teret a fülek és a vállak között. Teljesen terítsd szét a tenyereket a talajon, hogy biztos alapot adjanak. A hüvelykujjak egymás felé néznek a mutatóujjak pedig előre. Erősen nyomd lefelé a kisujj-, mutatóujj tövét, valamint a hüvelykujj alatti párnát és nyomd lefelé a tenyértőt. Eközben a csukló területét folyamatosan emeld felfelé.

Végy egy mély lélegzetet és egy hosszú kilégzés közben az erősen lenyomott tenyerekből told magad hátrafelé, megtartva a mellkas nyitottságát és a törzs helyzetét is. Engedd, hogy miközben tolod magad hátra a tenyérbe a térdek maguktól elemelkedjenek a talajról. Nyújtózz hátra az ülőcsontokkal, és mielőtt kinyújtanád a lábaid, nyújtózz végig még egyszer a törzzsel a combokon és ne engedd előre a vállakat a felemelkedés közben. Emeld egyre magasabbra a csípőt és az ágyéki területet, élesítsd a csípő horpasz területét. Billentsd a medencét és a szeméremcsontot húzd az állad irányába. Az ülőcsontok továbbra is hátrafelé tartanak. A combjaidat csavard befelé, legyenek elől és hátul is aktívak az izmok. Teljesen nyisd ki a térdhajlat területét, majd told bele a sarkaidat a talajba, miközben a combcsonttal a hátsó combizmokba, a lábszárcsonttal a vádli felé dolgozol. Az egész talpadon támaszkodj, és a belső talpélt emeld meg, legyenek aktívak a lábfej izmai is. Nyújtsd ki a lábujjakat is és terítsd szét őket a talajon.

Remélem ösztönöz ez a rövid ízelítő benneteket a kísérletezésre, gyakorlásra, hogy kíváncsi izgalommal várjátok a következő alkalmat, mikor az órán elhangzik újra a bűvös név... adhomukhasvanasana...

…mint a Víz…

Az öt elem mindegyike alkotója világunknak, de nem csak a külső térben, a fizikai síkon, a világot és a testet alkotó esszenciákként mutatkoznak meg és hatnak, hanem bennünk, a Lélek építőiként is működnek. Az egész nem lehet teljes sem a tér, sem a levegő, sem a föld, vagy a tűz, akár a víz ereje és tulajdonságai nélkül.

Szokásomat megtartva az elemekkel a gyakorlásomon és a személyiségem mélységeinek felfedezésén keresztül foglalkoztam sokat, amiből meg is született egy program, amit TATTWA FLOW-nak neveztem el. A Vinyasa Flow Yoga nagyon jó teret enged annak, hogy az elemeket megtapasztaljuk magunkban, megérezzük minőségüket, erejüket és azt, hogy milyen módon és milyen helyzetekben melyiket, hogyan tudjuk megidézni magunkban.

Mikor nem rég itt voltak a Himalájai Tradíció mesterei, hogy tovább folytassák tanításunk, Dr. Stoma tett említést a vízről… ittam a szavait, hiszen ez az az elem, amellyel a legszebb és legintenzívebb tapasztalatokat éltem meg, és amelyikkel a leginkább szeretek dolgozni. Nem véletlen, hogy az áramlás gyakorlatok, a vinyasa flow szekvenciák legkifejezőbb jelképe. A víz bölcsessége határtalan.

De mi is az, amit felfedezhetünk benne? Erőt és gyengédséget, alkalmazkodást és kitörést, higgadtságot és fékevesztettséget, megtartást, pusztítást, teremtést és táplálást… az életet…

Csak nézd meg, hogyan viselkedik a víz… megengedően és elfogadóan felveszi a formákat, melyekbe beletöltik. Szabályozzuk, de csak míg ki nem tör medréből, új utat, új irányt teremtve magának. Az útjába gördülő legnagyobb köveket, gátakat és akadályokat, még ha idővel is, átformálja, elmossa. Nincs hely, ahol ne találna utat magának. Megtartó erővel hordozza magán mindazokat, kik közegébe merészkednek, de csak egy pillanat és örökre elsodorja őket. Önzetlenül táplálja az élőlényeket, akik nem is létezhetnének nélküle. A legkisebb csermely is képes nagy folyóvá válni, s az óceánban benne a cseppek kicsinysége.

A víz, akár egy finom nő, aki minden konfrontáció nélkül képes viselni erejét és szabadságát. Aki hűs derűjével felüdít, teremt, alkot, s ami gátat szab szabad szellemének, finoman, de elemi erővel hárítja el.

Mikor a szeretetre gondolunk, az elemek közül leginkább a tűz, ami eszünkbe jut. Lobogva lángoló szerelmet érzünk, s van, hogy elemészt ez az érzelem. Az önzetlen szeretet és tiszta szerelem számomra mégis a víz elem gyengédségében valósul meg, hiszen anélkül, hogy hamuvá égetne, felemésztene, csak hordoz, ringat, átölel, táplál… s az égből áradva a földre mos el mindent, ami az útjában áll…

“Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát.” C.G.Jung

Nők áramlásban

Ha a női archetípusok terén kellene a Vinyasa Flow Yogát meghatározni, leginkább Aphroditével azonosítanám. Ő nem csak a szépség, szerelem és szenvedély istennője. Belőle fakad a művészek kreativitása, az alkotás késztetése, az extatikus öröm,  ő az, aki a változásokat inspirálja, és a legszorosabb kapcsolatban áll az érzéki és érzékszervi élményekkel. Ez mind az, ami magában a “Flow” élményben összegződve megnyilvánul és létrehozza a tökéletes jelenlét állapotát az “itt és most”-ban.

Nőként jelen lenni a létezésben, szerintem csodálatos ajándék. Ha egy nő meg tudja élni és ki tudja teljesíteni nőiségének minden aspektusát, valóban az önmagából táplálkozó, minden külső tényezőtől független, ragyogóan boldog, szabad emberré válhat. Ehhez persze szükséges a nőiség ismerete, de még fontosabb, hogy az intellektuális tudáson túl, képesek legyünk megvalósítani szerepeinket: az anyát, a gyermeket, a szeretőt, a csábítót, a szentet… Ezek mind egy-egy archetípushoz kapcsolhatók, s hogy milyen egy nő személyisége az határozza meg, hogy melyik aspektus érvényesül általában gondolkodásában, viselkedésében, motivációiban, vagy melyik aspektus kerül előtérbe a különböző szituációkban. Persze meghatározó személyisége egyéb részeihez fűződő viszonya is. Meghatározónak számítanak azok az aspektusok is, amelyekkel egy nő nem mer, vagy nem tud azonosságot vállalni. A női személyiség nagyon összetett. Természetéből fakadóan változékony. Egy nő több síkú létezésben van jelen és kár megcsonkítani, elvenni lényegét azzal, hogy beszűkítjük személyisége változásainak mozgásterét.

Azt tapasztalom, hogy a nők, vagy környezetük, leginkább az Aphrodité aspektust hajlamosak elnyomni magukban. Mintha hiba lenne a pillanatnak élni, mintha neveltetésük puritán, erénycsősz hangjai megtiltanák nekik az érzékekből fakadó örömök élvezetét, a nőiségben rejlő erők játékának kiélését. Itt nem csak a szexualitásra, vagy a szexuális szabadságra, vagy szabadosságra gondolok. Sok olyan nővel találkozom, aki az elvárt szerepek börtönébe zárkózva elvesztette szeme fényének ragyogását, a mosolyában megbúvó zabolátlan kacaját, finomságát, lágyságát, női kreativitását, a Shakti erő megnyilvánulását, mert úgy vélik adott élethelyzetükhöz, házasságukhoz, anyaságukhoz, üzleti életben való tevékenységükhöz nem méltó, nem vállalható, vagy nem összeegyeztethető az Aphrodité aspektus kifejeződésével.

Kétségkívül ez a legnőiesebb energia… Sok nő képtelen megélni, vagy legalábbis nem engedi meg magának, mert fél ennek a hatalmas erőnek a felszabadításától, a felette gyakorolt kontroll elvesztésétől. Mikor a Vinyasa Flow-t, az áramlás jógáját gyakoroljuk, kaput nyitunk ennek az archetípusnak. Miért is ne tennénk…

Aphrodité maga a változás. Ereje mindent átformál. Végig halad az általa keltet folyamat azokon a ciklusokon, amely a természethez oly szorosan kapcsolódó nőkben jelen van.

Bármilyen élethelyzetben is vagyunk önmagunk teljességének megélésének minősége táplálja azt. Ha valaki nem teljes, nem boldog a nőiségében, akkor a nőiségben rejlő szerepekben sem tud jól működni, legfeljebb ideig óráig megjátszhatja azokat. Megértés és tapasztalás nélkül azonban ez csak színház.

Jó lenne, ha minden nő megismerné és felfedezné lényének teljességét. A bennünk megnyilvánuló archetípusokat, aspektusokat nem elfojtani kell, hanem felismerni, megtanulni használni azokat, és úgy megidézni őket a szituációkban, hogy kontrollált jelenlétükkel az éppen szükséges erőkkel, képességekkel és tulajdonságokkal ruházzanak fel. Így válik egy nő képessé arra, hogy nőiségét önmaga és az élete kiteljesítésére használja fel, nem visszaélve persze eszközeivel. Ezáltal képessé válik annak az erőnek, ha tetszik Shaktinak a birtoklására, amely rajta túláradva a környezetében, sőt a világban is elindítja a változás folyamatait, így vagy úgy…

Változás…

Sokszor beszéltem már arról, hogy a Vinyasa Flow a változás, az áramlás megélésének gyakorlata. De mit is jelent ez valójában és hogyan jelenik meg a jógaszőnyegen túli világban?

Nem csak a modern életmódra való tekintettel fontos tulajdonság a változás helyes megélésének képessége. Életünk alakításában is nagyon fontos szerepet játszik, hiszen aki nem képes változtatni, mert nem elég bátor elhagyni a megszokott sémákat és bejárt utakat, annak kevesebb esélye lesz arra, hogy felfedezze és megélje az álmait, amiben teljesen kiteljesedhet és boldogságra lelhet. Van egy mondás: “Ostobaság a járt utat járatlanra cserélni.” – hát, nem tudom ki találta ezt ki, de sok mindentől megfosztotta azokat az embereket, akik hajlandóak lettek volna kilépni a megszokások medréből. 

Mikor arról beszélünk, hogy “változás”, akkor egy nagyon fontos folyamatra utalunk. Ahol nem az indulás és nem az érkezés a fontos, hanem az út, amin az egyiktől a másikig haladunk. Ez a átalakulás időszaka, amely fontos szakasz az életben. Magának az élet tartalmának a magja. Ha a vinyasa flow órán az egyik gyakorlatból a másikba áramolsz, ne arra figyelj, hogy most mondjuk az “adhomukha-svan-asana” (lefelé-néző-kutya pozíció) formában időzöl, és aztán ebből felveszed az “urdva-mukh-svan-asana” (felfelé-néző-kutya-pozíció)-t, hanem értsd és éld azt a folyamatot, amíg egyikből a másikba jutsz. Mi történik, mi zajlik benned? Mi változik, mi változatlan? Könnyű, vagy nehéz átkerülni egyikből a másikba? Melyik érzed jobban magad? Megtanulni használni ezeket a kérdéseket a jóga gyakorlása közben sokkal többet ad, mint tudatos gyakorlást.

Gondolj csak bele: mit is jelent felvenni egy formát, ászanát. Ez a pozíció, amiben most vagy a tudatosságod tere, ebben valósul meg a tökéletes jelen-lét. Az ászana, nem csak fizikai forma, hanem mentális folyamat, pránikus erőtér, az érzelmek kifejeződésének helyszíne. Ha így ismered fel, megláthatod az összefüggést az ászanákban való áramlások és a benned zajló folyamatok, vagy épp az életedet alkotó szituációk változása között és persze ezekhez való viszonyod és a megélésed minőségeit is felismerheted. 

Fontos volt számomra visszaemlékezni erre, mert az életem fordulóponthoz közelít. Bár megszoktam, hogy nem jellemző rám az állandóság, mégis ha nem figyelek, elveszítem a tudatosságom, hajlamos vagyok nekifeszülni ezeknek a természetes folyamatoknak. Pedig az a helyzet, hogy nem vagyunk mi magunk sem állandóak. A testünk, a lelkünk, szellemünk, gondolataink folytonos változásban vannak. Mi értelme is lenne ennek ellenállni. Az élet szépsége magában a változásban van. Ez a folyamat az, amely előre visz, felemel, új lehetőséget, új tereket nyit. Színeket és tartalmat ad az életnek. Ebben fejlődünk, csak ebben fejlődhetünk. Majdnem lényegtelen honnan indulunk és hova tartunk. Mindegy, hogy az álom realizálódásnak mekkora a valószínűsége, mert még ha megvalósíthatatlan is jobb küzdeni érte, vele álmodni és törekedni, s akár elbukni benne, mint meg sem próbálni és üressé válni…

Statikussá tenni egy élethelyzetet, vagy bemerevíteni a gondolkodást, megállni és nem mozogni többé… felér a halállal. Az élet mozgás, változás… Ha a személyiség nem formálható, ha nincs befogadás új dolgokra, nézőpontokra, tapasztalatokra, ha elfojtjuk a nyitottságot, vagy vonzódást a megszokottól, vagy elfogadottól eltérő dolgokra, eldobjuk az életünket. Olyan, mintha az élet megunná egyszer a változást, a mozgást, s a tél beköszönte után már nem lenne több tavasz…

Flow–az áramlás élmény

A hétvégén indult vinyasa yoga alaptanfolyamon a vasárnapi nap témája a “flow” elméletének ismertetése volt. Ez az, ami a vinyasa flow yogát valódi tartalommal tölti meg. A tanítványaimmal folytatott beszélgetés arra inspirált, hogy egy cikkben is kifejtsem ehhez a témához fűződő gondolataimat, másokban is felébresztve annak lehetőségét, hogy másképp gyakorolja és élje meg ezt a modern irányzatot. A vinyasa flow yoga szerencsés ötvözet, mert remekül integrálja és használja a jóga tradicionális elemeit, anélkül hogy sérülnének értékei, miközben a modern ember ritmusára hangolódik, s felhasználja a új ismereteket, tudományos tapasztalatokat is.

A “flow” kifejezés Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik. Aki feltette az életét arra, hogy megfejtse az emberi boldogság elérésének titkát. Kutatásai azt bizonyították, hogy a boldogság nem a külső tényezők meglététől függ, hanem a folyamatosan végzett tevékenységekhez fűződő viszonyainktól, és megélésüknek minőségétől. Azok a tevékenységek tudnak a “flow” élményével megajándékozni bennünket, amelyek képesek vagyunk magáért a cselekmény élményéért végezni, mindenféle külső visszaigazolás, vagy jutalomra való törekvés nélkül. Olyan örömteli cselekvések vezetnek hozzá, melyek megengedik a teljes elmélyülést, mikor megszűnik a tér és az idő minden korlátja, megszűnik az “én”-ség határainak érzékelése, és a cselekvő egységbe kerül a cselekvés tárgyával. A jóga a sok jelentés mellett bír a “egyesülni” kifejezés tartalmával, mely valóban az a fajta egyesülés és egység állapot, mely a gyakorlás során megvalósul.

Magának a “flow” élménynek a definiálása teljes mértékben fedi a jóga végső céljait. Ez maga az, amiért a jógát gyakoroljuk. Mert mi is történik ennek az élménynek a tapasztalásakor?  A szenvedés okai szertefoszlanak, az egység állapotát akadályozó tényezők érzékelése megszűnik, az “én” feloldódik.

A test fontos eszköze a megismerésnek és az öröm forrásainak tárháza. Ezt nem csak a szenzoros tevékenységekhez, mint látás, tapintás, ízlelés, hallás kapcsolódik, hanem azoktól függetlenül is felhasználható. A különböző tevékenységek végzése a tudat folyamatos jelenlétét követelik meg, s az arra az adott tevékenységre irányuló képességeink folyamatos fejlesztését. Akkor tud valami, mondjuk a Vinyasa Flow Yoga valóban áramlat élménnyé válni, mikor a képességek már annyira kifinomulttá váltak, hogy a figyelmet nem a kivitelezésre irányított összpontosítás köti meg, hanem a rutinból fakadó könnyedség engedni megtörténni az ászanák folytonos áramlatát. Így az érzékelés elszakad a testtől, mert a test tudatosság állapotán túlléptünk, ilyenkor sokkal finomabb tapasztalatok tere nyílik meg a gyakorló előtt, mely magába a “flow”-ba való belépést jelenti.

Az időnk nagy részét a múltban, vagy a jövőben töltjük. Mindez az elmefolyamatokat állandó mozgásban tartja. A jóga tanításai szerint az örökkévalóság a jelen pillanatban élhető meg, a pillanatban, ami mindig tökéletes, mindig boldog, mindig teljes.

Mikor olyannyira képesek vagyunk belefeledkezni, adott esetben a mozgásba, hogy még a következő pillanathoz fűződő vágy is kioltódjon, valóban jelen vagyunk, itt és most.

Ez az a folyamat, ami a gyakorlást könnyeddé és légiessé teszi, hiszen a gyakorlót nem a tudatosság, a szándék és az akarat irányítja, hanem az elengedések és megengedések által megélt élmény tökéletessége. Eredményeképpen megtapasztalható a teljes felszabadulás, szabadság, egység, és valódi azonosságok megélése. Erre törekszik a Vinyasa és erre utal a “Flow” kifejezés.

A megvalósulásnak azonban van néhány feltétele:

- képességek és készségek szerinti gyakorlás, ami mentes a kudarc élményétől

- a figyelem és koncentráció állapotának megvalósítása, mely nem enged az elme folyamatok eltérítő hadműveletének

- az azonosságok, rutinok, megszokások, külső ingerek elengedése

- idő érzékelésének megszűnése

- teljes önátadás

Az, hogy a jóga órán képesek legyünk ezt megvalósítani persze időt kell szánni. Kitartó törekvést és gyakorlást igényel, mégis megéri. Miért? Mert a jógaszőnyeg csak a kezdet. Ha a jógában az áramlat élményét sikerült megvalósítani, már csak egy lépés, hogy átültessük a mindennapokba és megtanuljuk az életünkben végzett bármilyen cselekvést így megélni, bármit is csináljunk. Ha valaki képes megvalósítani a munkájában, vagy a házimunkában, azokat az időket, melyektől korábban elmenekült volna, a boldogság tiszta forrásaivá teheti.