A vegetáriánus táplálkozás és a spirituális gőg

Bár sokszor a sötét oldalát emeljük ki és a nehézségeit taglaljuk korunknak, van azonban több pozitív oldala is, mint például, hogy elkezdődött az emberekben a tudatosan élt élet megvalósítására való igény, s ennek részeként sokan fontosnak tartják, hogy ez a tudatosság, akár az étkezésben is megjelenjen.

Jógás körökben már-már elvárás, hogy az ahimsa nevében mindenki vegetáriánus legyen és a táplálkozásból nem csak egészségügyi, hanem egyenesen morális és etikai kérdést csinálni. A napokban olvastam egy közösségi oldalon folytatott beszélgetést a vegetáriánus táplálkozásról, ahol valaki a húsevőket, elítélendő, velejükig romlott, hulla-, vagy dögevőknek titulálta, akik a szellemi lépcső legalján kúsznak valahol... Bár vegetáriánus étrenden élek, emberileg mégis kissé megakadtam ezen a kijelentésen és elgondolkodtam a vegetáriánus táplálkozás morális, etikai és érzelmi hátterén.

Én miért is vagyok vegetáriánus? Bevallom elsősorban egészségügyi okokból, jobban érzem magam tőle és számos előnyét tapasztalom, még ha némi erőfeszítésbe is került olyan étrendet kialakítanom, ami által minden szükséges és fontos vitamint, ásványi anyagot megkap a testem, szervezetem. Természetesen nagyban hozzájárul az is, hogy imádom az állatokat, kicsiket, nagyokat, szőröseket, tollasakat, vízben élő, vagy szárazföldi formáikban. Számomra valahogy morbid volt az elfogyasztásuk, amikor még volt rá példa. És persze a nem-ártás elvének gyakorlata is szerepet játszik, de itt álljunk meg egy pillanatra kedves húsevő és zöldségevő barátaim.
Nem szeretnék sem magamban, sem másban lelkiismeret furdalást kelteni, csak felmerült bennem, hogy milyen szép is, hogy nem eszem húst, hogy ne ártsak, miközben életek milliói pusztulnak el, mert végigsétálok egy réten, életek milliói pusztulnak el, csak mert a beülök az autóba vagy vonatra szállok teljesen mindegy, ott véreznek és kenődnek szét a járműveken csak azért , hogy eljussak "A"-ból "B"-be, s életek milliói pusztulnak el, mert lélegzem.

Indiában létezik egy rend, úgy hívják őket Jainák, akiknek útja a nem-ártás. Arról lehet megismerni őket, hogy úgy járnak, hogy sepregetik az utat maguk előtt, nehogy egy a szemük számára láthatatlanul apró élőlényt is eltapossanak, beszédük közben pedig egy kendőt tartanak szájuk elé, nehogy egy apró lényt belélegezzenek. Mivel mélységesen tisztelik az életet, étrendjük olyan termésekből, gyümölcsökből tevődik össze, melyeket a növények, önként adnak magukból, hiszen tudják, hogy a növények is éreznek, függetlenül attól, hogy nem szívszorító az haláltusájuk. Nem tudom tejet, tejterméket fogyasztanak e, megkockáztatom, hogy igen, mert azt is e logika szerint táplálni adja a tehén, és nem szenved, vagy hal meg miatta, de ebben nem vagyok biztos.
Szóval minden kedves Vega társamat, aki úgy gondolja, hogy azért mert nem eszik húst már meg is valósította a nem-ártás elvét, el kell keserítenem. És semmi estre sincs senkinek joga/oka az étkezési szokásai miatt lenézni a másikat, mert önmagában a húsról való lemondás még senkit nem emelt szellemi magaslatokba, ahogy az általam olvasott bejegyzés is bizonyítja számomra.

Mindig örülök, amikor látom, hogy valaki törekszik a jóga tanításait betartani, de azt vegyük észre, hogy eltekintve az ind kultúrától, a hindu vallástól, szentiratoktól, a jóga tanításaiban sehol nem szerepel, hogy ne egyél húst, mert akkor hiába minden emberi és szellemi törekvésed, rossz ember vagy és kész. A Hatha Yoga Pradipika például csak a túlzott táplálkozástól óv, és mértékletességre sarkall. Máshol azt találjuk: "a jógi egyen, finomat, édeset...". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy éljen a tatár beefsteak, csak utalnék rá, hogy attól még, hogy éppen valaki húst fogyaszt még lehet a jógájában egyébként nagyszerű tapasztalatokat megélt, emberileg nagyon is a helyén lévő, tiszta elméjű valaki, ez nem feltételenül függ össze. És sajnos sok olyat látok mostanában, hogy valaki hatalmas vega és jóga guru emberileg mégis hagy némi kívánnivalót maga után, arról nem is beszélve, aki a veegtáriánizmus fontosságát és szentségét tanítja, miközben valójában fogyaszt húst. Inkább ezekkel van a probléma.

Nem hiszem, hogy a jóga bármelyik tanítása között szerepel az, hogy ne egyél húst és nézz le, alázz meg mindenkit aki viszont eszik, érezze ettől jó rosszul magát. Egyik nagyra tartott mesteremről, vezetőmről, akik elismert és megvalósított indai mesterek, nem tudnám elképzelni, hogy így beszélnek azokról az emberekről, akik másképp élnek, étkeznek, mint ők. A jóga célja nem ítélet hozás, hanem az ítélkezés nélküli elfogadás önmagunknak és mindenki másnak, aki különbözik tőlünk. Hogyan lehetséges megítélni valakit aszerint, hogy eszik e húst vagy nem? .........szóval ártani magunknak és másoknak nem csak a húsfogyasztással lehet, hanem a megvető beszéddel, ítélettel, minősítéssel és ez oda vissza hat, annak sem jó, aki kapja és annak sem aki adja. Szóval minden vega és nem vega ölelje meg egymást, mert a szeretet és elfogadás a legfontosabb, amire törekedni kell.

Az jóga lényegében az elmében valósul meg és nem a testben. Ezért is igyekszem töretlenül minden nap gyakorolni a jóga testhelyzeteit és törekszem az egészséges táplálkozásra, de ha ebben elmerülünk, az anyaghoz láncol bennünket. Ha túlzott figyelem fordul a test edzésére és táplálására, elvész a jóga lényege és ennyi erővel tornikázhatnánk is valami jól hangzó diéta mellett. Célszerűbb ilyen szinten nem belemerülni az anyagba, legalábbis, ha spirituális célok miatt gyakorlunk jógát. Az ászana gyakorlat lényege elsősorban a test elő- és felkészítése a meditációs ülésre és az elme fegyelmezését szolgálja, csak manapság nyugaton megy el az akrobatika és az "én jobban körbe tudom csavarni a lábamat a bal fülem körül" irányba. Ne essetek ebbe a hibába. Az anyagban elmerülni és belefeledkezni a legnagyobb tévedések egyike. Akik azt gondolják, hogy az étkezés arányos a jógában elért úttal, nem sokáig jutottak a tanításokban. Addig biztos nem például, hogy mindent a tudat teremt. Így a testet is, sőt a betegségeket is. arra utalok ezzel, anélkül, hogy a szánkhja és védanta tanításaiba belemennék, hogy jóságunk vagy gonoszságunk, egészségünk, lelki állapotainkért felelősek vagyunk a bennünk zajló mentális folyamatok által. Ha túllépünk az anyagon felismerhetjük, hogy nem az a fontos mit eszünk, hanem, hogy hogyan. Milyen gondolatokkal, belső tartalmakkal, együtt szeretetteinkkel, vagy egyedül... ez az ami az étkezésben számít, a többi csak puncs az anyagi síknak.

Vannak olyan húsfogyasztó népek, akik úgy tartják, az elfogyasztott hús által a elejtett, vagy elhullott állat bennük él tovább, a részükké válik. Felajánlást tesznek és hálát adnak, mielőtt elfogyasztanák, szerintem ez szép, hiszen ezek a törzsek, ha nem ennének hús, éhen halnának, de közben hihetetlenül alázatosak és tisztelettel állnak az élethez.. Ennek ellenére a legtöbben azt gondolom közelebb állnak Istenhez, és magasabb spirituális szinten vannak (bár ez is olyan fura rangsor), mint a legtöbb teljes mellszélességgel hangosan vegetáriánus nyugati jógi jelölt.

Törekedjetek a legjobbra, óvakodjatok a spirituális gőgtől. A jó szándék és a számotokra a jelen pillanatban ideális megélése és a fejlődés lehetőségének állandó keresése meg fogja hozni az eredményét, hiszen a jóga útján a vegetáriánus táplálkozás nem követelmény, hanem egy idő után természetesnek tűnő, belülről felmerült igény, választás. A tudatosság az életben és az étkezésben is helyes utat mutat, de nem kezdem előröl, amiről épp az előző bejegyzésben írtam alább az egészséges táplálkozásról...

 További jó étvágyat MINDENKINEK!

Egészséges táplálkozás

Mikor még nem figyeltem oda arra, hogy hogyan táplálkozom, nem is gondoltam, hogy ilyen messze menő szerepe van az étkezésnek, mind a fizikai, mind a lelki életben és mentálisan. Több alkalommal előfordult hosszabb időszakokra, hogy nem ettem húst, de mivel nem voltam elég tájékozott a témában, mindig rossz tapasztalat lett a vége. Elkezdett hullani a hajam, tönkrement a bőröm, legyengültem. elfogytak az izmaim, feszült voltam, nem tudtam koncentrálni... szóval az egyoldalú vega táplálkozás önmagában nem emelt túlzott magaslatokba, függetlenül attól, hogy nem nagy örömmel tértem vissza sosem a húsevésre, mert nem igazán szerettem, nem rajongtam érte. Mivel sosem a vágy hajtott a húsevés felé, hanem az életben maradás ösztöne, egyszer csak elhatároztam, hogy megtalálom a módját annak, hogy hús nélkül is normálisan működtessem a testem, szervezetem. Ma már egyáltalán nem eszem húst és megtaláltam azokat a dolgokat, amelyek egyáltalán nem tettek jót a szervezetemnek és kizártam őket a táplálkozásomból. A véleményem az, hogy tudatosan kell táplálkozni is, és nem valaki másnak már bevált sémát kell követni.


Manapság a rengeteg világmegváltó étrend könnyen csapdába csalhatja az embert. Étkezz a vércsoportod szerint, egyél zöldséget, húst pedig ne, egyél tejterméket, vagy egyáltalán ne egyél semmit, aminek állathoz köze volt. Választhatsz az ayurvédikus, paleolit, vagy a makrobiotikus étkezési módok közül, ehetsz csak nyers zöldéséget, de az is lehet, hogy csak a levüket iszod, vagy megadod a testnek, amit éppen kíván, mondván, hogy a test bölcsebb és pont arra nyújt be igényt, amire szüksége van. Pro és kontra ismerjük ezeknek az előnyeit és hátrányait is és mérlegelve, pont nem lehet eldönteni, hogy mi legyen... A helyzet az, hogy bármennyire is keressük a receptet, vagy egy megadott végrehajtási tervet, nem fog segíteni, amíg nem értjük meg a testünk működését, elménk igényeit és lelkünk szavát, melyek pontos visszajelzést fognak adni arról, hogy mi a jó szervezetünk számára és mi nem. A táplálkozást elsősorban nem ideológiai okokból kell eldönteni. Mondok egy példát: van egy ismerősöm, aki hatalmas vegetáriánus, egy alkalommal arról beszélt, hogy milyen jól esne néha húst fogyasztani, de hát ahimsa... nem ártunk más lényeknek. Na és magadnak árthatsz? Ha valaki úgy vegetáriánus, hogy közben nagy szaftos sült húsokról álmodik, inkább egye meg őket, mert nem lehet túl hálás hosszútávon megfosztani magát a vágyaitól. Persze a lemondás nemesít, mégis érdemes elgondolkodni rajta, hogy kinél, mikor, milyen indíttatásból, időben, vagy túl korán érkezik a döntés.

Érdemes tudni, hogy az ember a fogazat alapján legnagyobbrészt gabonák és gyümölcsök, zöldségek fogyasztására van beállítva, azonban a két szemfog szerepe a húsevésben játszik szerepet. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az agy működéséhez szükséges jellemzően tengeri halakban és vörös húsokban előforduló zsírsavak, esszenciális aminosavakat a húsból a legegyszerűbb nyerni, de hozzáteszem meg lehet találni hús nélkül is ezek forrását. Mikor a táplálkozásról beszélünk érdemes figyelembe venni, milyen éghajlati övön élünk és az adott klímában való működéshez mire van szüksége a szervezetnek. Szegény eszkimó hiába őrül bele a lelkiismeret furdalásba, hogy húst, vagy éppen bálna zsírt eszik, nagyon nincs más választása...

Mikor azt kérdezik tőlem, hogyan táplálkozzunk helyesen azt szoktam javasolni, hogy 1 hónapig ne változtasson azon, ahogy étkezik, viszont minden étkezést jegyezzen fel, figyelje meg, hogy az elfogyasztott táplálék hogyan hatott rá: jött e a híres "kaja kóma", vagy épp teli lett energiával, teltség érzet lett, vagy könnyű maradt, jelentkezett e emésztési probléma, vagy inkább pozitívan változott a helyzet, megnövekedett e a folyadékigény az evés után vagy változatlan maradt.... Ez jó pár szempont, ami szerint ki lehet szűrni, hogy mi az ami használ és mi az ami nem. Önmagunkat megfigyelni jóval munkásabb, mint egy könyv alapján elkezdeni valamilyen táplálkozási módot vagy diétát, viszont hosszú távon tapasztalatom szerint célravezetőbb és jógikusabb is. Jó, ha azt, hogy hogyan építjük fel testünket, saját, önmagunkról szerezett tapasztalatok alapján döntjük el.

Az én megfigyelésem végeredménye az volt, hogy már nem kell húst ennem, mert megtaláltam azokat a gabonákat, algaféléket, magvakat és természetes étrend kiegészítőket, melyek mindent megadnak, amire szükségem van. Nem eszem pékárút, kenyeret, élesztős dolgokat. Nem fogyasztok cukrot, csak alkalmanként és akkor is jó minőségű nádcukrot. És rengetek folyadékot fogyasztok, gyógyteák, víz, zöldséglevek formájában.
Nem kellett sok idő, hogy mindennek meglegyen az eredménye. Energikusabb vagyok, jobb a közérzetem, elmúltak a kellemetlen testi tünetek, fokozódott a rugalmasságom és hajlékonyságom, ami a reggeli gyakorlásaim alkalmával nagyon örömteli tapasztalat volt. Rendbe jött a bőröm, nem hullik a hajam, de a lényeg, hogy jól érzem magam. Kiegyensúlyozott vagyok, könnyebben meditálok, és könnyedebben jógázom. Persze ezzel nincs vége, minden nap új lehetőség adódik, hogy jobbá, változatosabbá és egészségesebbé tegyem az étrendem. Számomra ez érdekes és izgalmas kísérlet.

Azt gondolom nem tettem radikális lépéseket, nem kényszerítettem magam rengeteg lemondásra, vagy olyan dolgok bevezetésére, amik nem esnek jól. Egyszerűen hoztam egy döntést: egészséges szeretnék lenni, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez így legyen. Szerintem az emberek táplálkozását tekintve abba a maguk által állított akadályba ütköznek, hogy igazából nem döntenek. Csak jó lenne, ha tudnám úgy csinálni... de aztán mindig van kifogás, hogy miért nem lehet mégsem... sajnos ugyanaz, mint a rendszeres gyakorlásnál: "a család miatt nem lehet, ki is dobna a férjem, ha nem kapna vasárnap rántott húst", "mit szólna szegény nagymama, ha nem enném meg a húslevesét", "szegény anyukám, hát azért él, hogy én egyek a finom pörköltjéből".
Persze lehet hússal is egészségesen táplálkozni, hacsak mondjuk fehér húst eszik valaki és legalább zöldséggel fogyasztja és nem minden nap húst hússal... az én tapasztalatom mégis az, hogy hús nélkül jobb a testnek, a léleknek és a szellemnek is... Jó lenne, ha mindenki képes lenne erőfeszítéseket tenni önmagáért és másokért, nekem ez nagyon hiányzik a világból, de biztos túl sokat hallottam már, hogy "milyen jó volna ha", de mindig mindent meg lehet magyarázni, hogy miért ne tegyük mégse, de erről egy másik alkalommal...