Tegnap este YIN YOGA-t tartottam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a jóga típust. Bár még mindig mosolygom magamon, hogy a végletességem mennyi féleképpen tud megnyilvánulni… például abban, hogy a jóga legdinamikusabb és a leglassabb formáját képviselem.
Egyrészt azért van ez így, mert leginkább ennek a két irányzatnak az üzenete egyezik a saját hitvallásommal, ezekben találtam teret arra, hogy megtudjam mutatni azt, amit fontosnak tartok tovább adni másoknak.A Yin típusú órák fogadtatására mégis nagyon kíváncsi voltam. Tudtam, hogy leginkább mentális kihívást fog jelenteni a gyakorlóknak és azok fogják megszeretni, akik belső útra és önmaguk megismerésére vágynak. Akik szeretnék kibontakoztatni, és kiaknázni képességeiket. Nincs látványos mozgás, nincs izzadás, nincs erőfeszítés… csak Te vagy ott és egy helyzet, aminek a megélése, a hozzá fűződő viszonyod, a benne felmerülő érzetek és érzelmek sokat elárulnak neked saját magadról.
Lelki és mentális értelemben vett terápiás részét sokkal inkább hangsúlyozom általában, hiszen nem a test a fontos, hanem azok a tapasztalatok, amelyeket a test közvetít számodra. Beszédes… ezért is van talán, hogy az órák után, mikor visszatérünk a külvilágba a figyelemmel, még mindig nagy a csend.
Szeretem nézni ilyenkor az arcokat. Elmélyült, megértő tekintetek, amelyek tele vannak felismerésekkel… csendes elmék… emberek, akik közelebb léptek magukhoz. Tudom, hogy mindenki olyan dolgokat visz magával a jógaszőnyegről, ami gondolkodásra, elfogadásra, megengedésre és önmaga megértésére készteti.
Valaki egyszer azt mondta: “féltem eljönni, mert azt hittem túl lassú és unalmas lesz, de nem…. izgalmasnak bizonyult.” Amit a legtöbben megjegyeznek az óra végén, hogy: “ez rövidebb, mint a többi óra?” – persze, hogy nem, csak épp a meditációs állapot, a belső utazás a gyakorlatokban időtlené teszi a gyakorlást.
Hogyan is zajlanak ezek az órák?
Felveszünk egy testtartást, ami általában ülő, vagy fekvő helyzet. Miután felépítettük a pontos pozíciót, beleigazítottuk a test részleteit, átadjuk a munka többi részét a légzésnek és mi csak lazítunk és figyelünk arra, mi is történik. Ez nem jeleni azt, hogy semmilyen aktivitás nincs jelen a gyakorlatban. Tudni kell, hogy olyan, hogy abszolút YIN, olyan nem létezik. Leginkább úgy lehet elképzelni a YIN és a YANG egymáshoz viszonyulását, mint egy fraktált, amiben minden újra és újra YIN-re és YANG-ra bomlik szét. Így, bár maradnak aktív területek a gyakorlatban, mégis mindent a lehető legteljesebben törekszünk ellazítani és engedni, hogy a légzés kimossa a testből a feszültségeket és ellenállásokat. Valami enged, valami feszül… közben pedig egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a figyelem a gyakorlatban, test és lélek dimenzióiban. A YIN azért is valósul meg hangsúlyosabban, mert ez utal a passzivitásra, a nyugalomra. Az akarat és szándék erejének feladására.
Szóval, ha a testről el is vonjuk a figyelmet, akkor is nagyon aktív tapasztalatok jönnek. Miért? Mert az izmokban tárolt lenyomatok, emlékek, érzelmek az izom oldódásával elkezdenek felszabadulni. Tipikus jelek mutatkoznak meg a testen, amelyek mindent elmondanak, a dolgunk annyi, hogy dekódoljuk az üzeneteket, amihez szintén megkapják a gyakorlók az útmutatásokat, tapasztalataim és tudásom szerint, hiszen ezekkel az élményekkel ott és akkor érdemes kezdeni valamit és, hát ez a munka dandárja ebben a fajta gyakorlásban. Az intuitív befelé fordulás maga a YIN YOGA egyik aspektusa.
A pozíciók felépítése után, amikor már a megengedés és elengedés folyamatai zajlanak, a gyakorlók folyamatos lelki instrukciók szerint haladnak lényük egyre finomodó rétegeiben, aztán néhány percig ezután mindenki magában marad a testhelyzetben, önmagában, a csendben… ez a csodák ideje… a varázslat ideje… ami bizony túl van a komfortzónán, testileg és lelkileg egyaránt…
