Legyél Te is beavatott!?

India világában és mindennapi életében a beavatások fontos részei voltak az életnek. A fiú gyermekek és lány gyermekek meghatározott életszakaszokon mentek keresztül, amelyeket különböző beavatások kísértek, kasztjuknak megfelelően. Úgy tartották, hogy az élet céljainak megvalósításához különböző életszakaszok megélése elengedhetetlenül fontos, így mindig fontos rituálékkal keretezték őket. A felsőbb kasztokba született fiú gyermekek életútját úgy határozták meg, hogy 8 éves korukban a tanulás éveit kezdjék meg (brahmacharya), amely során elsajátították a védák tudományát, művészeteket tanultak és elsajátították egy szakma alapos ismeretét. Ezt követően, de legkésőbb 36 éves korukig kellett megkezdeniük a családalapítás életszakaszát (grihasta), amikor a házasság és a gyermeknemzés-, nevelés éveinek tapasztalatait gyűjtötték. Majd a gyermekek kirepülése után a vándorlás, elvonulás évei következtek, amikor visszavonultságban (vanaprastha) a világi élettől a remeték életük tapasztalatainak és megbölcsültségük esszenciájának kristályosításával és továbbgondolásával, elmélkedéssel és meditációval foglalkoztak. Később végleg elfordulva az anyagi világ káprázatától, hátralévő életüket a szellemnek ajánlották fel, s figyelmük a végső megvalósításra koncentrálódott (sannyasa). 

A tanulás éveit a gyermek egy mester házában töltötte, ahol szolgálatot tett a tanításokért cserébe. Élete a szolgálatból, a szolgálat általi tanulásból, fejlődésből, valamint egyfajta képzésből állt. Tanulásának különböző szakaszaiban a mester beavatásokat adott, vagy adhatott a gyermeknek képességeinek, törekvéseinek, készségeinek mértéke szerint. S mivel a mester jól ismerte tanítványát pontosan tudta milyen energetikai beavatásokat képes elviselni, értelme szerint milyen mélységű, vagy magasságú tudást bír el az elméje anélkül, hogy a beavatás kárt tenne benne, s ennek megfelelően segítette tanítványát mantrákkal vagy titkos tanok, végkövetkeztetések felfedésével. Útját a szellemi világban óvó tekintettel kísérte, kérdéseit nem hagyta megválaszolatlanul és fényt tartott útján a legnagyobb sötétségben. 

Hogy miért írom le mindezt? 

Manapság divatos dolog beavatásokra járni. Mindenféle beavatás elérhető és sokan válogatás nélkül állnak sorba, felkészületlenül, kellő tudás és tapasztalat nélkül, hogy ők is beavatottá váljanak. Sajnos a történet sokszor nem végződik jól. 

Érdekes boncolgatni, hogy vajon miért vágyunk ennyire valamibe beavatást nyerni? Miben bízunk, mit remélünk, miben változik a képünk magunkról, vagy mit gondolunk a világnak hogyan változik a rólunk alkotott képe attól, hogy beavatottak lettünk? Miért van szükségünk arra, hogy beavatást kapjunk bármibe is? Mit képvisel számunkra egy beavatás?

Általában a törzsi kultúrákban jellemző, hogy a férfikorba lépve a fiúk valamilyen próbatételen esnek át. Olyan eseményben vesznek részt, amely által megélhetik a küszöb átlépését a gyermek és a felnőtt kor között. Vagy a lány gyermekek az első menstruáció idején nővé avattatnak. Ezek a beavatások pszichológiailag jelentősek, hiszen tudatosítják azt, hogy valami megváltozott, a közösségben betöltött szerep módosult. Az ilyen eseményeken való áthaladás és a köré szervezett rituálék pszichológiailag és érzelmileg is támogató erejűek. Sajnos a mostani beavatások nem igazán erre a támogatásra irányulnak.

Sokszor hallom a környezetemben, hogy valaki azzal büszkélkedik, hogy egy bizonyos napon lesz a beavatása. Eddig azok közül, akiket megkérdeztem alig volt olyan, aki tudott volna válaszolni érdemben arra a kérdésre, hogy: "és mondd, miért érzed szükségét a beavatásnak?" Dobálózunk a lehetőséggel, de sokkal több történik, mint várná a romantikus képzeletek között vitorlázó jelölt és a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor nem is tudnak mit kezdeni később a dologgal. 

Népszerűek a mantra beavatások. De mi is a mantra? Látszólag egy mondat, betűk, hangok, amiket majd ismételgethetünk. Valójában azonban a mantra egy rezgés, ami energia impulzusokat közvetít. Gondoljunk csak az OM mantrára, amely az egész univerzumot létrehozó mantra. Micsoda erő, egyetlen rezgésben...

Miért gondoljuk azt, hogy nem lehet számolni komoly következménnyel, vagy hogy csak pozitív előjele lehet egy beavatásnak?

Egy számomra hiteles tanár, aki sajnos már nincs közöttünk egyszer azt mondta a beavatás előtt állóknak: "ne higgyétek azt, hogy a mantra majd mindent széppé varázsol. Először minden felbomlik majd az életetekben." - és így van, nehéz belátni ennek a mondatnak a súlyát, amíg az ember nem kezdi el saját bőrén megtapsztalni. A mantra energiája elkezdi megváltoztatni az elme mezőt, módosít, hat, átformál. És az az energia, amivel nem megfelelően bánnak, de sokszor még úgy is, csupán az átrendeződés következtében, rombolhat is. Hiányolom, hogy erről sosem beszélnek. Nincs előfeltétele a beavatásnak, és nincs utószó sem a margójára.

A lelkes beavatást áhítozók elmennek, annak reményében, hogy a mantra majd mindent jóra fordít és erőfeszítés nélkül felemeli őket. Ez nincs így. Egy beavatás komoly elköteleződéssel jár. Az, aki nem gondozza, táplálja, erősíti a kapott mantrát, a guruja, vagy mestere számára komoly karmikus adósságot halmoz fel. Arról nem is beszélve, hogy a nem gondozott mantra forgószéllé változik, amit bezártak egy szobába és sosem nyitják rá az ajtót. Mindent szétszed, tombol, rombol annak ellenére, hogy ugyanannak a forgószélnek az energiája akár helyesen is felhasználható lenne, ha valaki rászánná az időt, hogy szélerőművet építsen köré. Hány olyat látni, hogy csak addig volt érdekes a mantra beavatás valakinek, amíg meg nem kapta... 

Sajnos ilyen a világ. Halmozunk, gyűjtünk, címeket, papírokat, beavatásokat... de üres halmaz marad. És nem csak a mohó ember nem törődik a következményekkel, hanem ami véleményem szerint a nagyobb baj, sokszor azok sem, akik osztogatják fű, fa, virágnak a beavatásokat. Régen a mester választotta ki a tanítványt a beavatásra, nem pedig a tanítvány küldött szinte a személyes ismeretség, kapcsolat, kontaktus teljes hiánya nélkül igénylést egy személyes mantrára. De persze az ezo-spiri válasz erre is meg van: "csak az jut oda, akinek oda kell jutni". Ez a felelősség teljes elhárítása szerintem a szervezők részéről, akiknek sokszor nem kevés anyagi érdekük van a toborzásban.

Jó hírként mondom Te is beavatott vagy már most, s mindig is az voltál! Nem kisebb erő avatott be egy mantrába, első lélegzetvételed pillanatába, mint maga az Élet, vagy inkább az életet éltető erő. Ez a Hamsa mantra (so-ham). Ha csak ezt az egy mantrát gyakoroljuk, ismételjük, recitáljuk, éltetjük magunkban, hittel, lelkesedéssel, megtéve a gyakorlás által megkövetelt erőfeszítéseket, épp olyan messzire vihet, mint a márkázott, minősített beavatások, ha nem tovább...

folyt.köv...