2013. április 17., szerda

A Yin Yoga dimenziói

Tegnap este YIN YOGA-t tartottam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a jóga típust. Bár még mindig mosolygom magamon, hogy a végletességem mennyi féleképpen tud megnyilvánulni… például abban, hogy a jóga legdinamikusabb és a leglassabb formáját képviselem.



Egyrészt azért van ez így, mert leginkább ennek a két irányzatnak az üzenete egyezik a saját hitvallásommal, ezekben találtam teret arra, hogy megtudjam mutatni azt, amit fontosnak tartok tovább adni másoknak.A Yin típusú órák fogadtatására mégis nagyon kíváncsi voltam. Tudtam, hogy leginkább mentális kihívást fog jelenteni a gyakorlóknak és azok fogják megszeretni, akik belső útra és önmaguk megismerésére vágynak. Akik szeretnék kibontakoztatni, és kiaknázni képességeiket. Nincs látványos mozgás, nincs izzadás, nincs erőfeszítés… csak Te vagy ott és egy helyzet, aminek a megélése, a hozzá fűződő viszonyod, a benne felmerülő érzetek és érzelmek sokat elárulnak neked saját magadról.


Lelki és mentális értelemben vett terápiás részét sokkal inkább hangsúlyozom általában, hiszen nem a  test a fontos, hanem azok a tapasztalatok, amelyeket a test közvetít számodra. Beszédes… ezért is van talán, hogy az órák után, mikor visszatérünk a külvilágba a figyelemmel, még mindig nagy a csend.
Szeretem nézni ilyenkor az arcokat. Elmélyült, megértő tekintetek, amelyek tele vannak felismerésekkel… csendes elmék… emberek, akik közelebb léptek magukhoz. Tudom, hogy mindenki olyan dolgokat visz magával a jógaszőnyegről, ami gondolkodásra, elfogadásra, megengedésre és önmaga megértésére készteti.
Valaki egyszer azt mondta: “féltem eljönni, mert azt hittem túl lassú és unalmas lesz, de nem…. izgalmasnak bizonyult.” Amit a legtöbben megjegyeznek az óra végén, hogy: “ez rövidebb, mint a többi óra?” – persze, hogy nem, csak épp a meditációs állapot, a belső utazás a gyakorlatokban időtlené teszi a gyakorlást.

Hogyan is zajlanak ezek az órák?

Felveszünk egy testtartást, ami általában ülő, vagy fekvő helyzet. Miután felépítettük a pontos pozíciót, beleigazítottuk a test részleteit, átadjuk a munka többi részét a légzésnek és mi csak lazítunk és figyelünk arra, mi is történik. Ez nem jeleni azt, hogy semmilyen aktivitás nincs jelen a gyakorlatban. Tudni kell, hogy olyan, hogy abszolút YIN, olyan nem létezik. Leginkább úgy lehet elképzelni a YIN és a YANG egymáshoz viszonyulását, mint egy fraktált, amiben minden újra és újra YIN-re és YANG-ra bomlik szét. Így, bár maradnak aktív területek a gyakorlatban, mégis mindent a lehető legteljesebben törekszünk ellazítani és engedni, hogy a légzés kimossa a testből a feszültségeket és ellenállásokat. Valami enged, valami feszül… közben pedig egyre mélyebbre és mélyebbre hatol a figyelem a gyakorlatban, test és lélek dimenzióiban. A YIN azért is valósul meg hangsúlyosabban, mert ez utal a passzivitásra, a nyugalomra. Az akarat és szándék erejének feladására.

Szóval, ha a testről el is vonjuk a figyelmet, akkor is  nagyon aktív tapasztalatok jönnek. Miért? Mert az izmokban tárolt lenyomatok, emlékek, érzelmek az izom oldódásával elkezdenek felszabadulni. Tipikus jelek mutatkoznak meg a testen, amelyek mindent elmondanak, a dolgunk annyi, hogy dekódoljuk az üzeneteket, amihez szintén megkapják a gyakorlók az útmutatásokat, tapasztalataim és tudásom szerint, hiszen ezekkel az élményekkel ott és akkor érdemes kezdeni valamit és, hát ez a munka dandárja ebben a fajta gyakorlásban. Az intuitív befelé fordulás maga a YIN YOGA egyik aspektusa.

A pozíciók felépítése után, amikor már a megengedés és elengedés folyamatai zajlanak, a gyakorlók folyamatos lelki instrukciók szerint haladnak lényük egyre finomodó rétegeiben, aztán néhány percig ezután mindenki magában marad a testhelyzetben, önmagában, a csendben… ez a csodák ideje… a varázslat ideje… ami bizony túl van a komfortzónán, testileg és lelkileg egyaránt…

2013. április 4., csütörtök

Viszonyulás az ászanákhoz

Jókat szoktam derülni magamban, amikor a jógaórán egy-egy ászana soron következését hangos sóhajtások követik, melyek hol a megkönnyebbülés élményével, hol az ellenállás terhével vannak átitatva. Ilyenkor szoktam emlékeztetni a gyakorlókat, hogy jobb nem kötődni érzelmileg az ászanákhoz. Miért van ez?
Alapvetően a jógában az egy dolog, hogy fizikai szinten mi történik, az fontosabb, hogy milyen mentális állapotokon haladunk végig a folyamat közben. Ilyenkor az elmével dolgozunk és az egoval küzdünk. Ez a küzdés nem egy erőszakos harcot jelent, inkább arra irányul, hogy a különböző kondicionáltságokat átdolgozzuk magunkban. Ennek eredménye az, hogy aki átéléssel és figyelemmel jógázik, nem csak testedzést végez, hamarabb felfedezheti a jógának azokat a hatásait, amelyek a hétköznapi viszonyulásait, alkalmazkodóképességét, elfogadását, kitartását pozitívan alakítják.

Általában mindannyian úgy vagyunk, hogy a kényelmes pozíciókban szeretünk hosszabban időzni, míg a nehezebb testtartásokból igyekszünk kimenekülni. Az elme belemerül a testérzetekbe, melyek így sokkal intenzívebbé válnak. Ezzel gyakorlatilag minden más folyamatról elvonódik a figyelem és a végén már csak szabadulni szeretnénk a gyakorlatból. Másik végletként pedig a kényelmes testtartásban, ami esetleg már nem tartogat kihívást számunkra az lehet, hogy a figyelem kalandozni kezd, mert nem ragadják meg és nem késztetik koncentrációra a jelentkező tapasztalatok.

Egyik jelenség sem segíti a fejlődést.

Ideális esetben az ászanákhoz társuló viszonyulásokkal nem célszerű azonosulni. Ne felejtsd el, hogy tudatosan, vagy tudattalanul, de a jógaszőnyegről tovább viszed a tapasztalatokat. Az ászana a testnek éppen olyan szituációs tapasztalat, mint egy élethelyzet. Ha arra tanítjuk meg, hogy a kényelmesben időzzön, a kényelmetlenből pedig meneküljön, akkor nem fogunk fejlődni az életünkben sem, csak érzelmeink fognak a hullámokon ide-oda taszigálni.

Bármi, ami tapasztalatként megjelenik az ászanában, csak a megfigyelés tárgya és nem az azonosságé. Ha azzal a bizonyos tanú tudatossággal maradsz a jelenben, akkor minden ami megjelenik a gyakorlás közben, csupán a megfigyelés tárgya. Sokat elárul. Nem, nem csak a gyakorlat szadista indexéről, hanem arról is, hogy Te hogyan éled meg, milyen érzelmeket vált ki belőled és milyen reakciót. Ha nem azonosulsz az érzésekkel, hanem csak figyeled, engeded magadnak jobban szemügyre venni, sokat tanulhatsz önmagadról. Ezek a megélések és önmagad megértése és annak felfedezése, hogy úrrá tudsz lenni a nehéz helyzeten, van benned kitartás, hogy bennük maradj vagy, hogy észreveszed magadban erőtartalékaid, hidd el visszaköszönnek majd az életedben is.