Függőség és jóga

Hamar tudatosul mindenkiben, aki jóga gyakorlásra adja a fejét, hogy sokkal több történik a gyakorlatok végzése közben, mint a test tornáztatása. Azok is, akik nem szeretnék a jóga elméleti tudásának, filozófiájának súlyát magukra venni, beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy a jóga hatására a testben áramló energia minősége, áramlása, irányultsága nagy mértékben megváltozik. A legfinomabb és legintenzívebb órák hatására egyaránt érzünk egyfajta "más állapotot", a gyakorlás befejeztével. Emelkedettség, öröm érzet, nyitottság, szeretet, béke... talán nem túlzás azt mondani, hogy akár az eufória egy bizonyos fajtáját élhetjük át. Sokan azt mondják ezért az állapotért éri meg igazán jógázni, s ez sarkallja őket arra, hogy újra és újra ráálljanak a jógaszőnyegre... Energiáinknak az ilyen irányú változásai nem csak testi működésünket alakítják, változtatják, befolyásolják, de módosult tudatállapotot is jelentenek. Ennek megtapasztalása azonban hordoz némi veszélyt, ellentmondást és paradoxont a jóga vonatkozásában. 

Addiktológiával sokat foglalkoztam. Érintett voltam benne és érdekelt, hogy mi-miért-hogyan történik nem csak lelki, vagy pszichés szinten, hanem genetikai, agyi-, biológiai szempontból a függőségre való hajlam, a függőség kialakulása, fennállása, működése, és leküzdése tekintetében. 

Nem csak a dohányzók, alkoholisták, drogosok alkotják a társadalom függő rétegét, vagy a szex-, a pénz-, a gyűjtögetés-, szerencsejáték, vagy akár a párkapcsolatok, a társfüggőség, vagy épp a munka rabjai. Függők lehetünk a szeretet érzésétől, a jó ételek fogyasztásától, de bármilyen hétköznapi dologgal kapcsolatban megélhetjük. Ha jobban megnézzük, szinte minden embernek van valamilyen addikciója. Olyan dolgoktól válunk függővé, amely jelentőséggel bírnak életünkben, s amelyek erőteljes érzelmi élményt idéznek elő. Sokszor függővé tesszük hangulatunkat, működőképességünket a napi kávéadag elfogyasztásától, a cukortól, vagy édesség fogyasztásunktól, kényszeres diétáktól, vagy épp a jógagyakorlásától.

Ha megnézzük ezeket a függőséget okozó szereket, tevékenységeket, amelyek felsorolásra kerültek, láthatjuk, hogy van bennük közös. Örömérzetet, a teljesség-, kiteljesedés élményét adják és energiát mozgósítanak, adrenalin löketet tolnak az agyba. Ez az az adrenalin löket, amiért a hegymászók a csúcsokat támadják, amiért az extrém sportolók életüket kockáztatják. Annak érzetét keltő hormon, mely az ember élő, elevenségének élményét a legmagasabb szintekig fokozza. Emellett jelentős a jutalmazás, a sikerélmény, a gátlások és kontrollok, a határok átlépésének megélése. 

Visszatérve a jógára... A gyakorlás során akár a gyakorlatok, akár a mentális technikák hatására megtapasztalhatunk olyan állapotokat, amelyek az arra pillanatnyilag, vagy általában hajlamos embereket rabul ejthetik. Jógázni és a jóga világában elmerülni egyszerre lehet menekülési útvonal a realitás, a világ történései, élethelyzetek, problémák, gondok és önmagunk elől és kiút is egyben. Gyakorlunk, magunkba zárkózunk, kizárjuk a világot, elszigetelődünk, mindezt a nagyon impozáns "elhivatott gyakorló" jelmezében. Érdemes észrevenni, ha megváltozik a gyakorlásunk irányultsága és helytelen szándék vezet.  

Van egy másik oldala is azonban a függőségnek, amikor nem arról van szó, hogy menekülünk valami elől, csupán a gyakorlás hatására lezajló agyi kémiai folyamatok hatásától és érzeteitől válunk függővé. (Persze nem kisebb mértékben veszélyes.) Valóság, hogy a jógától, vagy a mozgástól általában, be lehet tépni, akár a drogoktól... gondoljunk csak a jóga mellett a transztáncokra, dervisek folyamatos forgására vagy a futás monotóniájában megtapasztalt tudatállapotra. A jógában ezek a tapasztalások a gyakorlás felépítésével hozhatók összefüggésbe. Egy energetikailag jól felépített óra után talán nem marad extrém euforikus állapot, s a gyakorlók nem válnak függővé az óra vezető tanártól, viszont közelebb lépnek a kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához és teljességhez. Amennyiben azonban nem megfelelően vezetjük el a felfokozott energiákat, nem transzformáljuk azokat, nem földeljük le azokat, a fejlődést és a felszabadulást, magának a jóga végső céljának elérését nem szolgáló állapotok uralkodhatnak el rajtunk. 

Azért jógázunk, hogy megszabaduljunk kötelékeinktől, korlátainktól. Mondhatni tragikomikus helyzet, amikor éppen a szabadságunk kulcsa válik ördöglakattá kezünkben. A jóga eszköz. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem szabad a mindennapokban megtámasztó mankóként tekinteni rá. És nem szabad a gyakorlásban megélt tapasztalatokat és élményeket önmagunkon kívül helyezve a jóga technikáinak tulajdonítani. Ha így teszünk, függővé válunk magától az eszköztől, ami jelen esetben a jóga, ami inkább arra ad lehetőséget, hogy belső erőinket, készségeinket és képességeinket térképezzük fel, és használjuk megfelelően az életünkben.

De vajon kívülről meg lehet e különböztetni a szenvedélyt a függőségtől... egy napon lehet e említeni a szenvedélyes jógagyakorlót és a szélsőséges jógagyakorlót, a szenvedélyes borkedvelőt és az alkoholistát, az elhivatott munkavégzőt és a munka rabját. Aligha. Persze igaz az is, hogy mindannyian rendelkezünk függőségekkel. Talán nem minden függőség számolható fel és van különbség negatív, romboló és motiváló, alkotó függőség között. Emberi természetünknek ezt a fajta vonatkozását megélhetjük építő tevékenységben is. Mindenképpen megkülönbözteti a függőség pozitív és negatív irányultságait az örömmel végzett, vagy kényszeresen végzett tevékenység élménye. Szükséges felismerni magunkban, hogy hajlamosak vagyunk e arra, hogy függővé váljunk, szenvedélyünk fogságba ejtsen bennünket, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy tévútra jussunk igyekezetünkben. 

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona című könyvében, amelyben a függőségek miértjeit, vonatkozásait, mélységeit kutatja így ír erről: 

"Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil emocionális légkört teremteni vagy fenntartani."

"Takarózhatnék azzal, hogy amit magamnál addikciónak nevezek - legalábbis ami a munkámat illeti -, azzal másoknak jót teszek. Ez azonban még akkor sem lenne jó magyarázat vagy igazolás a függőségeimre, ha igaz lenne. Kétségtelen, hogy sok jót is tettem életemben, de úgy is megtehettem volna, ha a jó cselekedetekre nem a függőségeim motiváltak volna. Nem létezik jó addikció! Mindent meg lehet tenni úgy is, hogy nem fertőzzük be a függőségek miazmájával. Minden egyes addikciónak - még ha kívülről jóindulatúnak, sőt értékelendőnek is látszik - megvan a maga ára."