Vinyasa Flow Yoga - az áramlás filozófiája

A jóga egy. Mindegy mibe csomagoljuk a cél mindig ugyanaz marad.

Sat-chitt-ananda. Tiszta lét - tudatosság – boldogság. Azonban abban, hogy milyen úton, hogyan érjük el ezt, abban különböznek egymástól az irányzatok.

A Vinyasa Flow az áramlás jógája. A folyton változó formában megszilárdult tudatosság gyakorlata.

Nézz körül a világban... folyton változik... Körülöttünk táncol az élet napkeltétől napnyugtáig. A változó ciklusok gördítik az évszakok kerekét. A keletkezés és elmúlás körtánca megállíthatatlanul  örökíti a létezést. Belégzést kilégzés követ, kiterjedést összehúzódás. Lüktetés, pulzálás. Mindez megnyilvánulása a Természet áramló, egymástól elváló és egymásba alakuló erőinek, melyek nem csak a külvilágban, de bensőnkben is jelen vannak és működnek. Elég csak mindezt észrevenni ahhoz, hogy tudatába kerüljünk, a változás szerves része az életnek. Ahhoz, hogy békét teremtsünk magunkban el kell fogadnunk ezt, s azt is, hogy mi magunk is napról napra változunk, s nem lehetünk ugyanazok az emberek már többé, akik tegnap voltuk, s nem várhatjuk ezt a másoktól és a világtól sem.

A vinyasa technika ezeknek a változásoknak a szimbóluma. Az átalakuló forma kifejeződése a jóga gyakorlatában. A cselekvőképességet és a változás, változtatás képességét ösztönzi bennünk. Folyamatos áramlást gyakorlunk egyik helyzetből a másikba, megtartás nélkül, elengedéssel átadva magunkat a belső ritmus által diktált tempónak. A forma követi a bennünk áramló életenergia a prána mozgását, s a különböző testhelyzetekben lehetővé tesszük ezeknek az erőknek a lehető legteljesebb kibontakozásának lehetőségét. 

Mielőtt nekifognál a gyakorlásnak szánj időt arra, hogy kicsit lecsendesítsd az elmét. Engedd el a napod eseményeit, történéseit. Figyeld meg éppen most, hogyan érzed magad a bőrödben. Fedezd fel hol érzel feszültséget, fájdalmat, kényelmetlenséget. Figyeld meg milyen érzések és érzelmek vannak jelen benned. Tudatosítsd a légzést. Hangolódj rá, ismerd meg, hiszen ritmusa fog vezetni és segíteni végig a gyakorlásban. Tanuld meg használni az erejét a gyakorlatokban, hogy olyan társaddá váljon, aki minden helyzetben támogat és  fejlődéshez segít. Tapasztald ki, hogy a különböző fázisai milyen hatással vannak rád és próbáld az ebben való tudatosságot átvinni az életedbe. Segíteni fog, hogy a feszültségek közben nyugalmat találj és a csendességből, ha kell éberségre válts.

Ha felmérted, mi az amire ma testednek és lelkednek szüksége van, lassan engedd bekapcsolódni a figyelem és a légzés egységébe a mozgást is. Ne törje meg az összhangot. Csak engedd, hogy a belső térben a légzés által létrejött változásokat kövesse a tested. 

Figyeld meg a formákat, amiket felvesz a tested. Hogyan érzed bennük magad? Milyen folyamatokat és változásokat indítanak el az érzeteidben és az érzéseidben? Milyen érzelmeket váltanak ki benned? Csak figyeld meg ezeket anélkül, hogy átadnád magad nekik és hagynád őket eluralkodni magadon. Ismerd meg magad, hogy miként reagálsz, ha nehéz helyzetben vagy. Kitartasz, vagy kimenekülsz belőle? Tudatosítsd a belső erőd, ami ott tart a helyzetben és találd meg az utat, amivel mozgósíthatod és használhatod, csak még egy légzésnyi ideig. Figyeld meg, hogy mennyire könnyedén tudsz haladni az egyik gyakorlatból a másikba. Képes vagy e új és új utakat találni és az akarás görcsei nélkül, csak megengedni a változást. Engedd magadban megnyilvánulni a Shaktit, a Teremtés kreatív, női energiáját, vidd bele a gyakorlásba és vedd észre, hogy csak hagyod magad sodródni, vagy Te irányítod és alakítod a változást...

Alig kezdtél neki a gyakorlásnak, máris rengeteget tanultál...

 A Vinyasa Flow Yoga gyakorlása magas fokú tudatosság kifejlesztését eredményezi. A gyakorlatok kivitelezése folyamatosan fenntartott jelenlétet és éberséget követel, ottlétet a pillanatban.

A jógaszőnyegen és a hétköznapokban megélt élet között számos párhuzamot fedezhetsz fel. Gyakorlásod közben szerzett tapasztaltaid segítségedre lesznek a legkülönbözőbb szituációkban, élethelyzetekben.

Az áramlás folyamata megengedni, hogy jöjjön, ami jönni akar és engedni, hogy menjen, ami menni akar. Egyetlen állandóság van a létezésben és ez a folytonos változás. Megállíthatatlan és visszafordíthatatlan, ezért is könnyebb átadni magunkat a körülöttünk működő erőknek, elengedve a bennünk lévő ellenállásokat, persze megőrizve éberségünk és mély belső tudatosságunk. Ha a gyakorlás közben rá tudsz hangolódni a belső ritmusodra, könnyebben kerülsz összhangba a mindennapok közben is vele. Azt szoktam mondani az órákon, hogy a mozdulataid közben semmi máshoz nem kell igazodnod, csakis a belső ritmus által diktált tempóhoz. Normálisan mindig így kellene cselekedni. Talán ez az amitől teljesen eltávolodott a modern ember. Nem halljuk a természet ritmusát, sem a magunkét, pedig a körülöttünk lévő Természet bölcs tanításai fontos beavatásokon vezetnék keresztül az embert. Nézd csak meg az évszakok váltakozását. Azt gondoljuk ez csak egy külvilágban zajlódó folyamat, ami újra és újra ismétli önmagát. Talán benned nincs jelen az évszakok ciklusa? Meg van az ideje a termékenységnek, kreativitásnak, kinyílásnak és virágzásnak, s így a teljes pompában ragyogásnak, meg van az ideje a befelé fordulásnak és visszahúzódásnak, s megvan az ideje az elmúlásnak. Persze az évszakok nem csak az életszakaszokkal, születéssel, gyerekkorral, kiteljesedéssel, öregkorral és halállal állnak kapcsolatban. A belső ritmus az éven belül is követi a természetet, de még egy napon belül is, sőt óránként. Ciklusokban élünk, egyikből a másikba jutunk, s ezek feltételezik és előjelzik egymást. Hogyan is vonhatnánk ki magunkat. Az aktív cselekvések idejét fel kell, hogy váltsa a feltöltődés és pihenés ideje. A produktív állapotokat meg kell, hogy előzze a lecsendesült állapot, ami bár kívülről passzívnak tűnik mégis erős belső aktivitást hordoz.

A Vinyasa Flow Yoga sajátossága, hogy hozzásegítsen mindezeknek a folyamatoknak a felismeréséhez és megéléséhez. Próbálj ezzel a tudatossággal haladni a gyakorlásban, szemléld és figyeld meg magad, találd meg az erőket, amik működnek benned és ismerd fel, hogy nem különböznek a külvilágban zajló folyamatok irányítóitól. Gyakorlás közben a sorozatok ritmusában képességet szerzel arra, hogy megtanuld uralni a belső erőket. Észreveheted, hogy egy-egy sorozatnak megvan a maga tempója, nem egy ütemben haladunk végig minden szekvencián. Könnyedén elsajátíthatod a felismerést, mikor kell a megtartó erőkkel, mikor az áramlás erejével és mikor csupán elengedéssel dolgoznod. Amikor erőlködéssé válik a gyakorlat, az azt jelenti, hogy felbomlott a belső összhang. Ilyenkor mindig állj meg, pihenj egy kicsit és építsd fel újra a tudatosságot, engedd megnyugodni a légzést és kerülj újra egységbe vele.  

Mikor vége a gyakorlásnak és elhelyezkedsz hanyatt fekvésben a talajon, hirtelen minden mozdulatlanná válik. Hogyan éled meg? Milyen érzést kelt benned a mozdulatlanság? Csak lazíts és élvezd a pihenést, mint a gyakorlás során tett erőfeszítésed gyümölcsét. A varázslat most bontakozik ki benned, éppen most, ebben a pillanatban. Vedd észre, hogy az áramlás és a változás közben volt valami, ami mindig mozdulatlan volt és változatlan. Éppen az, ami most is csak megfigyeli a pihenés folyamatát. Szemlélődj elengedve múltat és jövőt, minden azonosságot és kötöttséget. Hagyd magad mögött az elvárásokat és a megfelelés kényszert. Nincs más dolgod. Minden kilégzésed elengedés, minden belégzésed megengedés...

Fontos tudni, hogy a vinyasa flow yoga nem csak egy technika. Célja a mozgásban megteremtett koncentráció, kontempláció és meditáció megvalósítása. A folyamatos mozgás jelenlétet teremt és a  figyelmet nem engedi elkalandozni, hanem a pillanatban tartja. A tapasztalásban elmosódnak a külső és a belső terek között húzódó határvonalak.

Az áramlás gyakorlata megmutatja egész életünk sajátosságait és feltárja létezésünk legmélyebb titkait is. Utat nyit a változásra és az átalakulásra, átformálja a létezés megélésének minőségét.

2011.október 13.

Az instrukciók művészete

Az egyik dolog, amit legalább annyira szépnek, mint fontosnak tartok a jóga oktatásában, az az instrukciók művészete. Olyan eszköz a jógaoktató kezében, mint a szobrász véső, csiszoló szerszámai, mellyel a legfinomabb formákat is ki tudja munkálni a sziklatömbből. Éppen ezért a tanítás során nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a "kezeim közül" kikerülő tanítványok tisztában legyenek ennek szerepével és jelentőségével miközben már maguk is órákat tartanak. A gyakorlók jógában való tapasztalat szerzése szempontjából és persze egészségügyi szempontból is meghatározó, hogy pontos megbízható instrukciókat és általuk olyan üzeneteket kapjanak az óra folyamán, amely nem vezeti félre őket és nem veszélyezteti testi épségüket sem. 

Alap szinten jógát oktatni nem más, mint egyfajta testtudatra nevelés. De hogyan lehet úgy testtudatosságra nevelni másokat, miközben helytelen fogalmakkal, téves megnevezésekkel, kivitelezhetetlen- vagy éppen veszélyes utasításokkal vezetjük őket a gyakorlásban? Hogyan lehetne anélkül instrukciót adni, hogy az oktató nem fogalmazza meg újra és újra önmaga számára a gyakorlása során megélt tapasztalatait. Amíg ez nem történik meg és az oktató nem találja meg saját kifejezésmódjait, nem tudja tovább adni saját tapasztalatait, addig csupán üres sablonok szerint próbálja formába rendezni a testeket. 

Egy oktató, aki ilyen instrukciókat ad ki: "emel a fej", "nyújt a kar", bizonyára nem művésze az instruálásnak, vagyis már a fizikai szinten elakad abban, hogy a célba vezesse a jóga gyakorlóját. De ez a téves utasítás, legalább nem veszélyes, bár szétrombolja a jóga egyik legfontosabb üzenetét, hogy az elme uralja a testet, hiszen folyamatosan más üzenetet közvetít. A helytelenül megadott instrukciók megakadályozzák, hogy létrejöjjenek a testben azok az energetikai erővonalak, melyek szükségesek az ászana lényegének kiteljesítéséhez. 

Így a gyakorlásból csupán egy lebutított gimnasztika óra lesz. 

Szoktuk mondani, hogy az ászanák olyanok, mint egy-egy kombinált zárrendszer. Ha nem állítjuk pontosan olyan pozícióba, ami nyitja a zárat, nem fog kinyílni a kapu, s hosszú távon valós tapasztalat nélkül marad a gyakorló, s pusztán fizikai gyakorlatozást végez.

Egy oktatónak a jól kimunkált és művészien kidolgozott instrukciós rendszerével olyan eszköztár van a kezében, amely nem csak formailag befolyásolja a gyakorlatok kivitelezését. Lehetőséget ad arra, hogy áramlásban, vagy éppen statikusságban tartsa a testet, s egyszerre több dimenzióban mozgassa a figyelmet. A jóga lényege nem a test-, hanem az elme edzésében rejlik, s ez aligha valósulhat meg anélkül, hogy szavakban tudja irányítani a gyakorlókban különböző szinteken zajló folyamatokat.

A "csapd hátra a fejed", "kezek a cicinél", "feszítsd meg a popsidat", "lépj előre a hátsó lábaddal"

bizonyára nem tartoznak a kifinomult instrukciók közé és nem fogják még a legalapvetőbb szinten, a test szintjén sem emelni a tudatosságot. Ezek hétköznapi szavak, melyek olykor közönségessé válnak egy-egy csoportos gyakorlás során.

Fontos, hogy jógaoktatóként, testtudatra nevelő és a tudatosságot emelő jógatanárként legyen bennünk igényesség a tekintetben, hogyan készítjük fel a jógázókat a test instruálásán keresztül a finomabb érzetek és tapasztalatok befogadására.  

De milyen is a jó instrukció?

Pontos. Valóban azt közvetíti, ami történik a testben, úgy ahogy történik. Biztonságos keretek között tartja a mozgást és nem veszélyezteti a testi épséget. Jól megválasztott hangnemben, helyes megszólítással, kellemes hangon közvetített iránymutatás.

...és apropó hang... a hang rezgései által hangulatot teremtünk, teret hozunk létre. Attól még, hogy "elnyávogjuk" a jógaórát, attól még nem lesz áramlóbb, sem finomabb, sem jobb. A hang másképp szólal meg, mint a hétköznapi beszédben, de ennek főleg a relaxációban van szerepe. Kedvességgel, értő figyelemmel, gyengéd, de megtartó erővel telik meg. El affektálása, vagy az orgazmus közeli hangon történő óravezetés szintén nem emeli, csak debilizálja az órát, s nem tölti be rendeltetését. 

Alapvetően a jógaóra nem a tanár közszereplése. Ő az akinek a legláthatatlanabbnak kell bizonyos tekintetben maradnia. Senkit nem érdekel egy belső utazáson, hogy a jógatanárnak arcára görcsölődött e a fittness mosoly az óra elejétől a végéig. Ez nem fontos. Az a fontos, hogy a tanár egy magabiztos, megbízható, stabil híd legyen, melyen a jógagyakorlók a hétköznapi tudatállapotból önmaguk felé behunyt szemmel is biztonságérzettel útra kelhessenek. 

Legyél Te is beavatott!?

India világában és mindennapi életében a beavatások fontos részei voltak az életnek. A fiú gyermekek és lány gyermekek meghatározott életszakaszokon mentek keresztül, amelyeket különböző beavatások kísértek, kasztjuknak megfelelően. Úgy tartották, hogy az élet céljainak megvalósításához különböző életszakaszok megélése elengedhetetlenül fontos, így mindig fontos rituálékkal keretezték őket. A felsőbb kasztokba született fiú gyermekek életútját úgy határozták meg, hogy 8 éves korukban a tanulás éveit kezdjék meg (brahmacharya), amely során elsajátították a védák tudományát, művészeteket tanultak és elsajátították egy szakma alapos ismeretét. Ezt követően, de legkésőbb 36 éves korukig kellett megkezdeniük a családalapítás életszakaszát (grihasta), amikor a házasság és a gyermeknemzés-, nevelés éveinek tapasztalatait gyűjtötték. Majd a gyermekek kirepülése után a vándorlás, elvonulás évei következtek, amikor visszavonultságban (vanaprastha) a világi élettől a remeték életük tapasztalatainak és megbölcsültségük esszenciájának kristályosításával és továbbgondolásával, elmélkedéssel és meditációval foglalkoztak. Később végleg elfordulva az anyagi világ káprázatától, hátralévő életüket a szellemnek ajánlották fel, s figyelmük a végső megvalósításra koncentrálódott (sannyasa). 

A tanulás éveit a gyermek egy mester házában töltötte, ahol szolgálatot tett a tanításokért cserébe. Élete a szolgálatból, a szolgálat általi tanulásból, fejlődésből, valamint egyfajta képzésből állt. Tanulásának különböző szakaszaiban a mester beavatásokat adott, vagy adhatott a gyermeknek képességeinek, törekvéseinek, készségeinek mértéke szerint. S mivel a mester jól ismerte tanítványát pontosan tudta milyen energetikai beavatásokat képes elviselni, értelme szerint milyen mélységű, vagy magasságú tudást bír el az elméje anélkül, hogy a beavatás kárt tenne benne, s ennek megfelelően segítette tanítványát mantrákkal vagy titkos tanok, végkövetkeztetések felfedésével. Útját a szellemi világban óvó tekintettel kísérte, kérdéseit nem hagyta megválaszolatlanul és fényt tartott útján a legnagyobb sötétségben. 

Hogy miért írom le mindezt? 

Manapság divatos dolog beavatásokra járni. Mindenféle beavatás elérhető és sokan válogatás nélkül állnak sorba, felkészületlenül, kellő tudás és tapasztalat nélkül, hogy ők is beavatottá váljanak. Sajnos a történet sokszor nem végződik jól. 

Érdekes boncolgatni, hogy vajon miért vágyunk ennyire valamibe beavatást nyerni? Miben bízunk, mit remélünk, miben változik a képünk magunkról, vagy mit gondolunk a világnak hogyan változik a rólunk alkotott képe attól, hogy beavatottak lettünk? Miért van szükségünk arra, hogy beavatást kapjunk bármibe is? Mit képvisel számunkra egy beavatás?

Általában a törzsi kultúrákban jellemző, hogy a férfikorba lépve a fiúk valamilyen próbatételen esnek át. Olyan eseményben vesznek részt, amely által megélhetik a küszöb átlépését a gyermek és a felnőtt kor között. Vagy a lány gyermekek az első menstruáció idején nővé avattatnak. Ezek a beavatások pszichológiailag jelentősek, hiszen tudatosítják azt, hogy valami megváltozott, a közösségben betöltött szerep módosult. Az ilyen eseményeken való áthaladás és a köré szervezett rituálék pszichológiailag és érzelmileg is támogató erejűek. Sajnos a mostani beavatások nem igazán erre a támogatásra irányulnak.

Sokszor hallom a környezetemben, hogy valaki azzal büszkélkedik, hogy egy bizonyos napon lesz a beavatása. Eddig azok közül, akiket megkérdeztem alig volt olyan, aki tudott volna válaszolni érdemben arra a kérdésre, hogy: "és mondd, miért érzed szükségét a beavatásnak?" Dobálózunk a lehetőséggel, de sokkal több történik, mint várná a romantikus képzeletek között vitorlázó jelölt és a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor nem is tudnak mit kezdeni később a dologgal. 

Népszerűek a mantra beavatások. De mi is a mantra? Látszólag egy mondat, betűk, hangok, amiket majd ismételgethetünk. Valójában azonban a mantra egy rezgés, ami energia impulzusokat közvetít. Gondoljunk csak az OM mantrára, amely az egész univerzumot létrehozó mantra. Micsoda erő, egyetlen rezgésben...

Miért gondoljuk azt, hogy nem lehet számolni komoly következménnyel, vagy hogy csak pozitív előjele lehet egy beavatásnak?

Egy számomra hiteles tanár, aki sajnos már nincs közöttünk egyszer azt mondta a beavatás előtt állóknak: "ne higgyétek azt, hogy a mantra majd mindent széppé varázsol. Először minden felbomlik majd az életetekben." - és így van, nehéz belátni ennek a mondatnak a súlyát, amíg az ember nem kezdi el saját bőrén megtapsztalni. A mantra energiája elkezdi megváltoztatni az elme mezőt, módosít, hat, átformál. És az az energia, amivel nem megfelelően bánnak, de sokszor még úgy is, csupán az átrendeződés következtében, rombolhat is. Hiányolom, hogy erről sosem beszélnek. Nincs előfeltétele a beavatásnak, és nincs utószó sem a margójára.

A lelkes beavatást áhítozók elmennek, annak reményében, hogy a mantra majd mindent jóra fordít és erőfeszítés nélkül felemeli őket. Ez nincs így. Egy beavatás komoly elköteleződéssel jár. Az, aki nem gondozza, táplálja, erősíti a kapott mantrát, a guruja, vagy mestere számára komoly karmikus adósságot halmoz fel. Arról nem is beszélve, hogy a nem gondozott mantra forgószéllé változik, amit bezártak egy szobába és sosem nyitják rá az ajtót. Mindent szétszed, tombol, rombol annak ellenére, hogy ugyanannak a forgószélnek az energiája akár helyesen is felhasználható lenne, ha valaki rászánná az időt, hogy szélerőművet építsen köré. Hány olyat látni, hogy csak addig volt érdekes a mantra beavatás valakinek, amíg meg nem kapta... 

Sajnos ilyen a világ. Halmozunk, gyűjtünk, címeket, papírokat, beavatásokat... de üres halmaz marad. És nem csak a mohó ember nem törődik a következményekkel, hanem ami véleményem szerint a nagyobb baj, sokszor azok sem, akik osztogatják fű, fa, virágnak a beavatásokat. Régen a mester választotta ki a tanítványt a beavatásra, nem pedig a tanítvány küldött szinte a személyes ismeretség, kapcsolat, kontaktus teljes hiánya nélkül igénylést egy személyes mantrára. De persze az ezo-spiri válasz erre is meg van: "csak az jut oda, akinek oda kell jutni". Ez a felelősség teljes elhárítása szerintem a szervezők részéről, akiknek sokszor nem kevés anyagi érdekük van a toborzásban.

Jó hírként mondom Te is beavatott vagy már most, s mindig is az voltál! Nem kisebb erő avatott be egy mantrába, első lélegzetvételed pillanatába, mint maga az Élet, vagy inkább az életet éltető erő. Ez a Hamsa mantra (so-ham). Ha csak ezt az egy mantrát gyakoroljuk, ismételjük, recitáljuk, éltetjük magunkban, hittel, lelkesedéssel, megtéve a gyakorlás által megkövetelt erőfeszítéseket, épp olyan messzire vihet, mint a márkázott, minősített beavatások, ha nem tovább...

folyt.köv...

Hasítás

A jóga szellemi útjain felmerülő gátakról, akadályokról, nehézségekről sokszor sokféleképpen ejtettünk szót. Beszéltünk már arról is, hogy mennyire fontos egy szakavatott, hiteles mester útmutatása, aki előttünk járva, kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy irányt mutasson a tanítások megvalósításának útvesztőiben, vagy az elkerülhetetlen csapdák előtt figyelmeztessen bennünket, de legkésőbb mikor már beleestünk. Mégis azt gondolom, hogy érdemes újra és újra beszélni erről, mert a tanok téves értelmezése, vagy az intellektuális ismeretek éretlen követése nem kevés embert vitt már tévútra. Természetesen a cél nem az, hogy ijedtséget, vagy félelmet generáljon ez az írás, vagy hogy a jógát egy veszélyes útnak mutassa. Éppen ellenkezőleg. Elménk és személyiségünk művelésének, csiszolásának legszebb útja, a felemelkedés, egy békésebb világszemlélet és élet megélésének tökéletes eszköze,  de tisztában kell lennünk azzal, hogy a helytelen ismeret, vagy a hiteles ismeret helytelen integrálása az életünkbe sokkal nagyobb károkat okozhat, mintha hozzá sem fogtunk volna elménk hangolásához. 

Ami ezeket a gondolatokat elindította bennem az volt, hogy mostanában annyit hallom a következő mondatokat: "ááá, ez csak a test", "a testem nem akarja azt, amit én", "ezt nem én mondtam, csak az egom mondatta velem", "nem én vagyok ilyen, hanem az egóm kényszerít ilyen viselkedésre"... stb.

Nehéz megfogalmazni, amit ezeknél a mondatoknál érzek. Egyfelől azért, mert bizonyos megközelítés szerint igazak is lehetnek ezek a mondatok. A személyiség különböző részei közül az ego és a tudattalan tartalmak jelentik a legtöbb kihívást és azokat a területeket, amelyeket szeretnénk minél inkább fénybe borítani és kontroll alá vonni. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a jóga, bár részekre bontja az elmét, hogy szemléltetni tudja, vagy épp modellezni működését, ennek ellenére mindig, mindenkor egységben kezeli azt. Az személyiséget alkotó személyiségrészek egymástól elválaszthatatlanok ugyan úgy, ahogy test, lélek, elme is elválaszthatatlan egymástól, Ezek a részek alkotnak egy embert, egyik sem működhet a másik nélkül, a gépezetnek minden fogaskerékre szüksége van.  Abban az esetben, ha bármelyiket elkezdjük külön kezelni, vagy különválasztani az egésztől, súlyos mentális problémák felé veszünk irányt. Jó minél előbb felismerni, hogy a modellekben szemléltetett részek különválasztása életünk megélése közben nem lehetséges és nem a kívánt cél felé visz. 

Azok az emberek, aki nem értek még meg arra, nem értek el oda az útjukon ezidáig, hogy tudásuk tapasztalat legyen, s csupán intellektuális ismeretek alapján kezdik el magukat szemlélni, sajnos zsákutcába jutnak. Olyan tagadások és hasítások áldozatai lesznek, amelyek nem teszik lehetővé az egészséges egység megélését. Ez olyan, mintha azt mondanám, nem én akartam ütni, a kezem volt az, de én nem a kezem vagyok... és erre mondtam az előbb: nehéz ügy ezt megfogalmazni, mert hát bizonyos tekintetben igazak ezek az állítások, de talán a példán keresztül érthető, ennek ellenére miért is tévedés.

Az ind mitológiában van egy történet arról, hogy a gyermek Ganeshának apja Shíva, lecsapja a fejét, mert megleste őket miközben Parvatival szerelmeskedtek. Tömören csak annyit fűzött hozzá: "a korán jött tudás veszélyes". Valahogy ilyen módon veszítheti el fejét képletesen értve az, aki úgy akar jógikus szemléletet és identitást kialakítani, hogy nincs mögötte tapasztalat, s csak egyfajta pózként viseli ismereteit. 

A jóga tanításainak végső igazságai sokáig titkos tanok voltak. Nem véletlen. Óvták az embereket attól, hogy a korán jött tudás helytelen értelmezése következtében meghasonuljanak önmagukkal. A védanta, vagy az egyéb ind darshanák mondatai szutrák, végkövetkeztetések és nem egy hétköznapi szinten értelmező elme számára fogalmazták meg őket. Az, hogy: Te nem vagy a test, - bizonyos tekintetben, a legfelületesebb értelmezés szerint is igaz, azonban mélyebb és tágabb értelmezés szerint koránt sem arra sarkall, hogy akkor ne is foglalkozz a testedben megjelenő tapasztalásokkal, vagy ne vedd komolyan jelzéseit. ne vedd figyelembe üzeneteit. Nagyon is szükséges, hogy hallgass a testedre, érezd, éld meg, ebben a világban általa tudsz megnyilvánulni. Elengedhetetlen része és eszköze életednek és az élet céljainak megvalósításának. Az, hogy: Lélek vagy, nem arra sarkall, hogy nincs más dolgod, mint kiülni a napra és fényt enni, ne gondolj semmi búval... De talán a legveszélyesebbek, nem csak a jógában, hanem az egyéb ezoterikus irodalmakban elterjedt kijelentések, amelyek az ego-t valmi rossznak, nem kívánatosnak, ellenségesnek tüntetik fel, amit el kell pusztítani ahhoz, hogy a buddhi, a magasabb szintű értelem felragyoghasson... teljes dráma. Ezeknek a félrevezetéseknek következtében nem kevés ember hasonlott meg önmagával, lett személyiségzavara, vagy került teljesen skizoid állapotba... 

Egység vagy. Tested, lelked, s elméd egysége, vagy ha jobban tetszik pszichológiai megközelítés szerint részekből felépülő személyiséged közös halmaza. Jó, ha meglátod és felismered az elme működéseit, mechanizmusait, különbséget tudsz tenni tudatos és tudattalan reakciók, reagálások, késztetések között, de ne válaszd szét őket egymástól. Az ego épp úgy fontos része az életednek. Nincs egó mentes élet. tested tökéletes eszköze a szellemnek általa valósítod meg önmagad, ne tagadd meg. Lelked van, de nem csupán egy lélek vagy. Egész vagy, aminek minden mozaik fontos része, s egységben, teljességben tekints önmagadra. 

Ne siess. Haladj, gyakorolj türelemmel. Ne intellektuális tudást halmozz és üldözd a megvalósítást. Hagyd, hogy a gyakorlás a maga tempójában hozza meg gyümölcseit. A termés nem marad el. Minden megérkezik éppen akkor, amikor ideje lesz. Nem kell fordítva ülni a lovon és a gombhoz keresni a kabátot. A helyes és őszinte gyakorlás, a kitartó előrehaladás úgy is olyan helyre fog vezetni, ahol nem számít mivel páváskodik az értelem. Csak éld meg az utat és a saját ritmusodban haladj. Az Igaz Tudás, vagy Végső Igazság megtapasztalhatóan és a mindennapi életben megtartva tárja fel akkor előtted önmagát. 

Függőség és jóga

Hamar tudatosul mindenkiben, aki jóga gyakorlásra adja a fejét, hogy sokkal több történik a gyakorlatok végzése közben, mint a test tornáztatása. Azok is, akik nem szeretnék a jóga elméleti tudásának, filozófiájának súlyát magukra venni, beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy a jóga hatására a testben áramló energia minősége, áramlása, irányultsága nagy mértékben megváltozik. A legfinomabb és legintenzívebb órák hatására egyaránt érzünk egyfajta "más állapotot", a gyakorlás befejeztével. Emelkedettség, öröm érzet, nyitottság, szeretet, béke... talán nem túlzás azt mondani, hogy akár az eufória egy bizonyos fajtáját élhetjük át. Sokan azt mondják ezért az állapotért éri meg igazán jógázni, s ez sarkallja őket arra, hogy újra és újra ráálljanak a jógaszőnyegre... Energiáinknak az ilyen irányú változásai nem csak testi működésünket alakítják, változtatják, befolyásolják, de módosult tudatállapotot is jelentenek. Ennek megtapasztalása azonban hordoz némi veszélyt, ellentmondást és paradoxont a jóga vonatkozásában. 

Addiktológiával sokat foglalkoztam. Érintett voltam benne és érdekelt, hogy mi-miért-hogyan történik nem csak lelki, vagy pszichés szinten, hanem genetikai, agyi-, biológiai szempontból a függőségre való hajlam, a függőség kialakulása, fennállása, működése, és leküzdése tekintetében. 

Nem csak a dohányzók, alkoholisták, drogosok alkotják a társadalom függő rétegét, vagy a szex-, a pénz-, a gyűjtögetés-, szerencsejáték, vagy akár a párkapcsolatok, a társfüggőség, vagy épp a munka rabjai. Függők lehetünk a szeretet érzésétől, a jó ételek fogyasztásától, de bármilyen hétköznapi dologgal kapcsolatban megélhetjük. Ha jobban megnézzük, szinte minden embernek van valamilyen addikciója. Olyan dolgoktól válunk függővé, amely jelentőséggel bírnak életünkben, s amelyek erőteljes érzelmi élményt idéznek elő. Sokszor függővé tesszük hangulatunkat, működőképességünket a napi kávéadag elfogyasztásától, a cukortól, vagy édesség fogyasztásunktól, kényszeres diétáktól, vagy épp a jógagyakorlásától.

Ha megnézzük ezeket a függőséget okozó szereket, tevékenységeket, amelyek felsorolásra kerültek, láthatjuk, hogy van bennük közös. Örömérzetet, a teljesség-, kiteljesedés élményét adják és energiát mozgósítanak, adrenalin löketet tolnak az agyba. Ez az az adrenalin löket, amiért a hegymászók a csúcsokat támadják, amiért az extrém sportolók életüket kockáztatják. Annak érzetét keltő hormon, mely az ember élő, elevenségének élményét a legmagasabb szintekig fokozza. Emellett jelentős a jutalmazás, a sikerélmény, a gátlások és kontrollok, a határok átlépésének megélése. 

Visszatérve a jógára... A gyakorlás során akár a gyakorlatok, akár a mentális technikák hatására megtapasztalhatunk olyan állapotokat, amelyek az arra pillanatnyilag, vagy általában hajlamos embereket rabul ejthetik. Jógázni és a jóga világában elmerülni egyszerre lehet menekülési útvonal a realitás, a világ történései, élethelyzetek, problémák, gondok és önmagunk elől és kiút is egyben. Gyakorlunk, magunkba zárkózunk, kizárjuk a világot, elszigetelődünk, mindezt a nagyon impozáns "elhivatott gyakorló" jelmezében. Érdemes észrevenni, ha megváltozik a gyakorlásunk irányultsága és helytelen szándék vezet.  

Van egy másik oldala is azonban a függőségnek, amikor nem arról van szó, hogy menekülünk valami elől, csupán a gyakorlás hatására lezajló agyi kémiai folyamatok hatásától és érzeteitől válunk függővé. (Persze nem kisebb mértékben veszélyes.) Valóság, hogy a jógától, vagy a mozgástól általában, be lehet tépni, akár a drogoktól... gondoljunk csak a jóga mellett a transztáncokra, dervisek folyamatos forgására vagy a futás monotóniájában megtapasztalt tudatállapotra. A jógában ezek a tapasztalások a gyakorlás felépítésével hozhatók összefüggésbe. Egy energetikailag jól felépített óra után talán nem marad extrém euforikus állapot, s a gyakorlók nem válnak függővé az óra vezető tanártól, viszont közelebb lépnek a kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához és teljességhez. Amennyiben azonban nem megfelelően vezetjük el a felfokozott energiákat, nem transzformáljuk azokat, nem földeljük le azokat, a fejlődést és a felszabadulást, magának a jóga végső céljának elérését nem szolgáló állapotok uralkodhatnak el rajtunk. 

Azért jógázunk, hogy megszabaduljunk kötelékeinktől, korlátainktól. Mondhatni tragikomikus helyzet, amikor éppen a szabadságunk kulcsa válik ördöglakattá kezünkben. A jóga eszköz. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem szabad a mindennapokban megtámasztó mankóként tekinteni rá. És nem szabad a gyakorlásban megélt tapasztalatokat és élményeket önmagunkon kívül helyezve a jóga technikáinak tulajdonítani. Ha így teszünk, függővé válunk magától az eszköztől, ami jelen esetben a jóga, ami inkább arra ad lehetőséget, hogy belső erőinket, készségeinket és képességeinket térképezzük fel, és használjuk megfelelően az életünkben.

De vajon kívülről meg lehet e különböztetni a szenvedélyt a függőségtől... egy napon lehet e említeni a szenvedélyes jógagyakorlót és a szélsőséges jógagyakorlót, a szenvedélyes borkedvelőt és az alkoholistát, az elhivatott munkavégzőt és a munka rabját. Aligha. Persze igaz az is, hogy mindannyian rendelkezünk függőségekkel. Talán nem minden függőség számolható fel és van különbség negatív, romboló és motiváló, alkotó függőség között. Emberi természetünknek ezt a fajta vonatkozását megélhetjük építő tevékenységben is. Mindenképpen megkülönbözteti a függőség pozitív és negatív irányultságait az örömmel végzett, vagy kényszeresen végzett tevékenység élménye. Szükséges felismerni magunkban, hogy hajlamosak vagyunk e arra, hogy függővé váljunk, szenvedélyünk fogságba ejtsen bennünket, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy tévútra jussunk igyekezetünkben. 

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona című könyvében, amelyben a függőségek miértjeit, vonatkozásait, mélységeit kutatja így ír erről: 

"Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil emocionális légkört teremteni vagy fenntartani."

"Takarózhatnék azzal, hogy amit magamnál addikciónak nevezek - legalábbis ami a munkámat illeti -, azzal másoknak jót teszek. Ez azonban még akkor sem lenne jó magyarázat vagy igazolás a függőségeimre, ha igaz lenne. Kétségtelen, hogy sok jót is tettem életemben, de úgy is megtehettem volna, ha a jó cselekedetekre nem a függőségeim motiváltak volna. Nem létezik jó addikció! Mindent meg lehet tenni úgy is, hogy nem fertőzzük be a függőségek miazmájával. Minden egyes addikciónak - még ha kívülről jóindulatúnak, sőt értékelendőnek is látszik - megvan a maga ára."

Nők jógája

Számomra a jóga gyakorlása egy folyamatos utazást jelent. Az évek során egyre mélyebbre hatolok önmagamban és lényem egyre mélyebb rétegeit térképezem fel. Annak az elmúlt 10 évnek, amióta gyakorlom, meghatározó része volt a hatha jóga, mely tradicionális gyakorlási formának ismerhető el, s amely minden irányzat, rendszer, módszer alapja. Visszatekintve úgy látom, hogy a hatha egy nagyon precíz, szabályokat hordozó és bizonyos tekintetben férfias energiákkal dolgozó és azokat élesztő gyakorlási forma. Talán ezért is volt egy pillanat az életemben, hogy azokat a fajta kereteket, szögletes mozdulatokat, statikusságot, meghatározott lépcsőfokokat sem a testem sem a lelkem nem tudta egy ponton túl megfelelően befogadni és integrálni. A nőiségemből fakadó változékonyság, lágyság, ciklikusság sokszor meghasonlott a hatha jóga gyakorlataival és aszketikus jellegével. Éreztem, hogy életem áramlása nem mindig harmonizál a gyakorlatokkal, egyre több változtatást eszközöltem a megszokott napi gyakorlási rutinomban, hiszen nem minden pillanatban volt érvényes, vagy alkalmas a megszokott recept arra, hogy dolgozzam a bennem zajló folyamatokkal. Megfigyeltem, hogy a ciklusom különböző szakaszaiban mást kíván a testem, a lelkem és mentálisan is másra vagyok nyitott, másra vagyok befogadó, de leginkább más-más jellegek támogatják a bennem zajló biológiai és érzelmi hullámzásokat. Olyan mozdulatokat kíván a testem, amelyek egy sima hatha gyakorlásba nem beilleszthetők. 

Megfogalmazódott bennem a kérdés és sokat gondolkodtam rajta, hogy fizikai és energetikai szempontból vajon össze lehet e mosni a férfiak és a nők gyakorlásának módját és eszközeit. Lehetséges e egy nő számára az a fajta gyakorlás, vagy gyakorlási rend, amelyeket a férfiak végeznek és biztos e az, hogy egyazon lépcsőfokok és módszerek alkalmazása érvényes a nőkre is, de legfőképpen szükségesek e számunkra. 

A hatha jóga a statikusságával és jól érzékelhető kereteivel számomra nem adta meg azt a szabadságot, amire a lelkem vágyott. Nem fejezte ki, nem jelenítette meg a nőiségemből fakadó igényeimet. Nem engedte meg olyan módon a lágyságot és az áramlást, ami túlmutat a különböző ászana technikákon és a fizikai kivitelezésen. Egyre inkább erőfeszítést igényeltek a gyakorlásaim, amelyek sokszor kötelező jelleget kezdtek ölteni. Úgy éreztem alá kell rendelnem magam a jóga gyakorlásnak, pedig a helyes fordítva lenne, ha a jóga rendelődne alá éppen aktuális szükségleteimnek. 

Alapvetően, legalábbis a tapasztalataim szerint két típusú jógát különböztetek meg. A statikus, férfias minőségeket képviselő hatha-, vagy akár ashtanga jógát, utóbbi különösen harcos jellegű energiákat mozgatott meg bennem, illetve a áramlás elemeket hordozó, női minőségeket megjelenítő, megengedő, kreatív és változékony flow, amely mára hitvallásommá vált. 

Nyitottságával és megengedésével olyan minőségek megtapasztalását teszi lehetővé, amelyek erősítik a nőiség megélését. Sokkal mélyebben, teljesebb önátadásban tudtam végezni a gyakorlásaimat, amikor játékosan, az intuícióimra figyelve, testem jelzéseinek megfelelően végeztem azokat, s nem minden nap ugyanazt a sorozatot, vagy éppen statikus formát kényszerítettem magamra. Egyúttal láthatóan másképpen hatott a testemre és a női vonalak finomságait inkább kiemelte és tovább fokozta, mint sem tömbösítve, szilárdítva, szikár, kemény, férfias izmokkal fedte volna el. 

Férfiak és nők más és más indíttatásból kezdenek el jógázni. Megfigyeltem, hogy a férfiak inkább az erőfeszítést keresik sokszor, a logikusan felépített sorozatokban érzik jól magukat, izomerővel dolgoznak és, bár természetesen vannak kivételek, de hajlamosabbak a fizikai szinten maradni a gyakorlásaik során. Inkább érteni akarják a jóga hatásait, míg a nők elfogadásra, megengedésre vágynak és sokkal inkább érzik és igénylik a finomabb folyamatokat. Másképpen használják a jóga eszközeit. 

Mikor nők jönnek össze gyakorolni, annak csak látszólagos, felszíni  fodrozódása a testgyakorlatok végzése. Mélyen, belül dolgozunk magunkban, így sokkal többször fordulnak elő érzelmi felszínre törések, megnyílások, blokk oldások, felismerések a jóga ászanák tükrében, mint a férfiak részéről. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy férfivel nem történik semmi mélyen belül egy jógagyakorlás hatására, de az mindenképpen elismerhető, hogy mást keresünk és mást találunk a jógában, hiszen magunk is különbözünk, férfiak és nők egymástól, így más hatásokkal, más fajta megélésekkel találkozunk. 

Egyre inkább hajlok arra, hogy külön válasszam a nők és a férfiak gyakorlását. Természetünknél fogva más igények és lehetőségek merülnek fel bennünk a jóga irányába. Míg egy férfinak szüksége van a különböző technikákra és módszerekre, addig egy nő sok mindent, például a kontemplációs vagy meditációs gyakorlatokban képes ösztönösen megvalósítani. Egy nő rá tud érezni a belemerülés folyamatára, míg a férfi az értelmen keresztül közelíti meg célját. Ebből kifolyólag is más, eltérő útmutatás szükséges a női- és a férfi gyakorlók számára, ahogy más instrukciókat, sugallatokat, iránymutatást kíván meg a női, mint a férfi életvezetés. 

Összegezve az elmúlt 3 év aktív flow gyakorlását úgy érzem, támogatást találtam ebben a fajta gyakorlásban a hajlékonyság - hajlandóság, simulékonyság, önmagam-, vagy mások elfogadásának területén, ahogy a megengedés, könnyedség és lágysághoz kapcsolódó érzéseim és tulajdonságaim is sokat változtak. Megtanított az ösztönökre, az intuícióra figyelni és hagyni vezetni magam általuk. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a statikusság kizárólag férfiaknak, a flow kizárólag nőknek szól. Mindkét minőségnek megvan a létjogosultsága a különböző életszakaszokban, élethelyzetekben, de akár a női ciklus során is. És természetesen nem felejthetjük el, hogy a nőkben is vannak férfi minőségek és aspektusok, ahogyan a férfiakban is jelen vannak női minőségek és aspektusok, amelyek megélésre, kibontakoztatásra várnak. Csupán arról van szó, hogy általánosságban, legalábbis a saját megfigyelésem szerint, az áramlás gyakorlatok jobban idomulnak a nők szükségleteihez és természetéhez. Olyan témákat képes feltárni a gyakorlás során, amely a belső erők, a női erők, képességek és készségek megélését segítik, s kibontakoztatásukat támogatják. Nem beszélve arról, hogy a ciklus különböző szakaszaiban megélt belső állapotok is hangot kapnak és kifejezésre jutnak általa. 

Igaz, mindenki egyedi indíttatásból kezd jógázni. Vannak, akik fizikai, testfejlesztési és egészségmegőrző hatásai miatt látogatják a jógaórákat, mások belső útként tekintenek rá, vannak akik az önismeret, önkifejezés eszközét látják benne, megint mások és bízom abban egyre többen lesznek, aki mindezeket egyszerre keresik ebben az alkalmazkodás és megengedés legmagasabb fokait megvalósító ősi rendszerben, mely történelmét tekintve is sok-sok női jelleget hordoz.  

A legapróbb részletek–a csukló

Sokszor a jógaórákon apró, ám de nagyon is lényeges pontok felett siklanak át a gyakorlók. Vannak területek, melyek maguktól értetődő módon vannak jelen a gyakorlatokban anélkül, hogy tudatosítanánk: általuk jön létre a gyakorlat alapja, így nagyon is lényeges, hogyan dolgozunk velük. Nem is beszélve arról, hogy a helytelen kivitelezés következtében a gyakorlás után kellemetlen tüneteket tapasztalhatunk. Egy korábbi bejegyzésben a lábfejről és a talpról beszéltünk, most azonban a tenyerek szerepéről ejtsünk néhány szót.

 

Gyakori hiba, hogy a tenyértámasztásos gyakorlatoknál, úgy támaszkodnak sokan a tenyerükre, hogy a tenyér külső élén van a súly, miközben a hüvelykujj és mutatóujj felőli rész elemelkedik a talajról. Ezáltal nem csak tipikus bőrkeményedések jönnek létre a tenyértőnél, de sokszor kellemetlen érzések is. Ezeknek oka egyrészt az ízület helytelen terhelése, másrészt a kéztőcsontok elmozdulása.

Mielőtt nekifogunk a gyakorlásnak érdemes a csukló bemelegítésére, átmozgatására, mobilizációjára is időt szánni, főként ha olyan gyakorlatokat tervezünk, amelyek erősen igénybe veszik a területet.

Bemelegítéskor mozgasd át a kézfejet. Feszítsd előre és hátra őket, ahogy a lábfejekkel is teszed. Mozgasd őket oldalirányba, mintha integetnél és dolgozz körkörösen is velük. Ha lazítani szeretnéd a csuklóízületet fűzd össze az ujjaidat, majd ellentétesen mozdítva őket, fel-le engedd lazán mozogni őket. Majd ugyanígy összefűzött ujjakkal körözz is a kézfejekkel.

 

Ha mégsem dolgoztál megfelelően és feszültséget, vagy kellemetlenséget tapasztalsz a csuklóban a gyakorlás után, fordítsd egymással ellentétesen a tenyereket, majd a behajlított ujjaiddal, mintha kampót képeznél, akaszd össze a kezeidet és húzd őket el egymástól anélkül, hogy elválnának. Ilyenkor is segíthet a csuklókörzés, vagy a terület gyengéd átmasszírozása, miközben a kéztőcsontokat is visszaigazíthatjuk a helyükre.

 

De mi is a kézfej és a tenyér helyes pozícionálása a gyakorlatban?

Mikor leteszed a kezeidet, teljesen terítsd szét a tenyereket a szőnyegen. Érezd meg a talajt alattuk. A középső ujjak előre néznek a hüvelykujjak pedig egymás felé. Minél jobban szétteríted a kezeidet, annál nagyobb alapot adsz a kéztámaszos gyakorlatodnak, így stabilabbá válsz benne. Figyelj rá, hogy a kisujj-, a mutatóujj-, és a hüvelykujj tövét erősen told bele a talajba, illetve érezd a tenyértő mindkét oldalát is a jógaszőnyegeden. Testsúlyodnak egyenletesen kell eloszlani a tenyér egész felszínén. Ne csak a külső élen támaszkodj! A csuklót ne tartsd lazán, inkább folyamatosan emeld egyre inkább el a talajról, erősen nyújtózz belőle felfelé.

 

 

Vannak pozíciók, amelyeket döntően befolyásol az, hogy a csuklóval hogyan dolgozunk. A legszembetűnőbb példa az adho-mukha-svan-asana, a lefelé néző kutya pozíció. Ebben gyakran erősen támaszkodnak a gyakorlók a külső kéz élen, miközben összehúzódik a tenyerük és a mutatóujj töve elemelkedik a szőnyegről. Ez torlódásokat okoz a kéztőcsontokban, erőlteti és túlterheli az ízületet, és a helytelen strukturálás még a vállakban is problémát okoz. Azoknál, akiknek szépen kinyílt már a mellkasuk a gyakorlás során, laza a vállízületük és mobilis a felső háti szakasz, azoknál megfigyelhető, hogy a csukló az alkarral egy vonalba kerül ebben a testhelyzetben és szinte rásimul a szőnyegre. Ez jó példája annak, hogy még ha ki is toltuk határainkat egy bizonyos szintig, vannak helyzetek, amikor mégsem megyünk el a lehetőségeink végéig. Ilyenkor a nagyobb kihívást az jelenti, hogy megtaláljuk az optimális pozíciót és megérezzük a testünk pontos helyzetét. Ehhez igazán fontos a testtudatosság.  A csukló pontos helyzetének ismerete és tudatosítása kivédheti ezt a jelenséget, hiszen mindig vethetünk egy pillantást rájuk gyakorlás közben.

 

 

Ahhoz, hogy könnyítsünk a csukló helyzetén és megérezzük a tenyérrel való munka súlypontjait, dolgozhatunk alátámasztással. Ezt létrehozhatjuk egyszerűen a jógaszőnyeg felhajtogatásával, vagy beszerezhetünk erre alkalmas eszközt is.

Ahhoz, hogy biztos elkerüljük a csukló túlterhelését, figyeljünk arra, hogy a váll sosem lehet a csukló előtt a gyakorlatokban. Az a csukló ízület visszafeszítését jelentené. Ez alól kivételek azok a gyakorlatok persze, amelyekben hajlított karokkal dolgozunk, mint például a fenti képen is látható bakasana. Ilyenkor a könyök helyzetéhez igazítjuk a csukló pozícióját.

Nagy segítség az ízületek helyzetének pontosítása során, hogy ha mindig derékszögeket keresünk és próbálunk létrehozni az ízületekben. A hegyesszögek az esetek túlnyomó részében nem megfelelő kivitelezés következtében jönnek létre. (Persze azért lehetnek kivételek.)

Jó, hogyha megtanulunk úgy jógázni, hogy azután ne csak mi, de a testrészeink, ízületeink is boldogabbak legyenek. A test gyötrése és a határok, fizikai lehetőségek és anatómiai szabályok figyelmen kívül hagyásával többet árthatunk, mint amennyit tehetünk magunkért. Ha szeretnénk évtizedek múltán is könnyedén mozogni, fájdalmak, kényelmetlenségek nélkül, megéri odafigyelni a gyakorlataink kivitelezésére. És, éppen ebben áll a tudatosság gyakorlása, ami a jóga egyik lényege. Nem adhok tornikázást és akrobatikát végzünk a jógaszőnyegen, hanem minden egyes részletünkben való tudatossággal és értő figyelemmel  vagyunk jelen.