…mint a Víz…

Az öt elem mindegyike alkotója világunknak, de nem csak a külső térben, a fizikai síkon, a világot és a testet alkotó esszenciákként mutatkoznak meg és hatnak, hanem bennünk, a Lélek építőiként is működnek. Az egész nem lehet teljes sem a tér, sem a levegő, sem a föld, vagy a tűz, akár a víz ereje és tulajdonságai nélkül.

Szokásomat megtartva az elemekkel a gyakorlásomon és a személyiségem mélységeinek felfedezésén keresztül foglalkoztam sokat, amiből meg is született egy program, amit TATTWA FLOW-nak neveztem el. A Vinyasa Flow Yoga nagyon jó teret enged annak, hogy az elemeket megtapasztaljuk magunkban, megérezzük minőségüket, erejüket és azt, hogy milyen módon és milyen helyzetekben melyiket, hogyan tudjuk megidézni magunkban.

Mikor nem rég itt voltak a Himalájai Tradíció mesterei, hogy tovább folytassák tanításunk, Dr. Stoma tett említést a vízről… ittam a szavait, hiszen ez az az elem, amellyel a legszebb és legintenzívebb tapasztalatokat éltem meg, és amelyikkel a leginkább szeretek dolgozni. Nem véletlen, hogy az áramlás gyakorlatok, a vinyasa flow szekvenciák legkifejezőbb jelképe. A víz bölcsessége határtalan.

De mi is az, amit felfedezhetünk benne? Erőt és gyengédséget, alkalmazkodást és kitörést, higgadtságot és fékevesztettséget, megtartást, pusztítást, teremtést és táplálást… az életet…

Csak nézd meg, hogyan viselkedik a víz… megengedően és elfogadóan felveszi a formákat, melyekbe beletöltik. Szabályozzuk, de csak míg ki nem tör medréből, új utat, új irányt teremtve magának. Az útjába gördülő legnagyobb köveket, gátakat és akadályokat, még ha idővel is, átformálja, elmossa. Nincs hely, ahol ne találna utat magának. Megtartó erővel hordozza magán mindazokat, kik közegébe merészkednek, de csak egy pillanat és örökre elsodorja őket. Önzetlenül táplálja az élőlényeket, akik nem is létezhetnének nélküle. A legkisebb csermely is képes nagy folyóvá válni, s az óceánban benne a cseppek kicsinysége.

A víz, akár egy finom nő, aki minden konfrontáció nélkül képes viselni erejét és szabadságát. Aki hűs derűjével felüdít, teremt, alkot, s ami gátat szab szabad szellemének, finoman, de elemi erővel hárítja el.

Mikor a szeretetre gondolunk, az elemek közül leginkább a tűz, ami eszünkbe jut. Lobogva lángoló szerelmet érzünk, s van, hogy elemészt ez az érzelem. Az önzetlen szeretet és tiszta szerelem számomra mégis a víz elem gyengédségében valósul meg, hiszen anélkül, hogy hamuvá égetne, felemésztene, csak hordoz, ringat, átölel, táplál… s az égből áradva a földre mos el mindent, ami az útjában áll…

“Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát.” C.G.Jung

A jógaszőnyegen innen… és túl…

Mikor elkezdtem jógázni minden szabad pillanatban kerestem az alkalmat arra, hogy gyakoroljak. Semmire sem vártam/vágytam jobban, mint újra elindulni az utazásra a testemben, újra ráhangolódni a belsőmben meghúzódó bölcsességre, mely mindig új és új tanításokat adott önmagamról és összefüggéseket mutatott a bennem és a külvilágban ható erőkről. Vágytam a tapasztalásra és a tudásra, a felfedezés örömére. Igen, volt idő, mikor a gyakorlásom a jógaszőnyegre korlátozódott és nem tudtam, hogyan is lehetséges mindezt a hétköznapi élet rutinjába beilleszteni, alkalmazni és az egész éltemet jógává tenni. Csak azt tudtam, valami csoda történik, hogy tanulni és fejlődni szeretnék, és egyszer elérni és megvalósítani, amit tiszta jógának hívnak a bölcsek.

Nem rég egy komolyabb térd probléma arra kényszerített, hogy megálljak. Ez nem új keletű sérülés, még a balesetem egy következménye. El kellett gondolkodnom azon, hogy miért is történik, miért került a jelenbe ismét ez a probléma. A térd az alázat és a rugalmasság szimbóluma a testben. Hm… Vajon melyikkel van probléma, melyik a sok, vagy épp kevés bennem? Nem kellett sokat meditálnom a problémán. Hamar felismertem, hogy ahelyett, hogy örültem volna annak egyáltalán, hogy járok, ahelyett heti 7 napban több órás jógagyakorlást vezettem, végeztem, nem is a finomabb jóga stílusokban, hanem az egyik legdinamikusabb és nem igazán terápiás jellegű vinyasa flow rendszere sajátosságai szerint. Igen, ez az alázat hiánya. Figyelembe kellett volna vennem a sérülésem és, hogy a testem így is csodát produkált azzal, hogy rokkantság helyett jógaoktatóként tevékenykedhetem. Sok mindent jelent számomra a jóga. Általa egységben vagyok, összeszedetten, kiegyensúlyozottan. Szabad vagyok benne. Gyakorlok, ha szomorú vagyok, gyakorlok, ha boldog vagyok, gyakorlok ha kevés az energiám és ha túl sok… Gyakorlok kint, bent és sokszor álmomban is gyakorlok.

Nem rég azt mondták, hogy választanom kell a térd, vagy a csípő protézis között. Ennél rosszabbat nem hallhat az, aki feltette az életét a jógára… nem csak a gyakorlásra, hanem a továbbadásra… bár már sok mindent megcáfoltam abból, amit orvosok mondtak, kicsit azért megviselt ez  az opció, még ha tudom, hogy csak egy a végtelen lehetőségek sorában. Számvetés következett. Minden belülről indul, tudtam, hogy újra belül kell megtalálnom az okokat és a gyógyulás útját. Nem adom fel…

Ebben az időben kezdtem el kertészkedni. Nagyon élvezem, amikor csak én vagyok és a kertem. Mikor neki láttam az egésznek a PURNAM előkertje csak egy gazhalmaz volt. Élettelen bokrok, félholt virágok, az elkorhadt növények alatt megbúvó szemét… Azt gondoltam: – Nem probléma, csak el kell kezdenem valahol… Így neki láttam. Kiástam a halott bokrokat, felástam az egészet, hogy felfrissüljön a föld, kibogarásztam a mindent benövő gyomokat, aztán ültettem új növényeket, és aztán mások is hoztak nekem újabb és újabb lakókat a kertembe. Sok mindenki szíve benne van abban, ami ebben a kis városi kertben él. Szeretem minden reggel megnézni. Gyönyörködtet. Persze újra és újra benövi a gaz és én újra és újra megtisztítom tőle.

Egy napon, mikor így tevékenykedtem, mélyen a gondolataimba merültem. Látszólag a kertben dolgoztam, de ez mindig alkalmat adott arra, hogy a bennem zajló folyamatokat is feltárjam és megfigyeljem, megértsem a problémát, ami közém és a leginkább szeretett tevékenységem a jóga közé fúrja magát. Honnan fakad? Mi okozza? Mi történik igazából? Mit akar mondani, jelezni a testem? Volt egy pillanat, amikor valami átfordult bennem. Megláttam, hogy amit kint cselekszem, ugyanaz történik bent. A kertem, az elmém. Ahhoz, hogy megértsem a jelenem fel kellett ásni a földjét, amelyben a múltamban elvetett magok termései terebélyesedtek. Világossá vált, hogy nincs különbség a kertem és a lelkem között, a kertem rendezése és tisztán tartása és az elmém állapota között. A kertben végzett tevékenység egy gyönyörű szimbólumává vált annak a folyamatnak, ami zajlott bennem éppen.

Ahhoz, hogy változtatni tudjunk magunkba kell mélyedni, fel kell ismerni a helyzet és őszintén meg kell látni, mi van belül. Felástam a kertem, és közben felmértem magam. Kibogarásztam a gazokat, amik nem sokban különböznek azoktól a bennem ható erőktől, félelmektől, kétségektől, régi emlékekből fakadó viselkedés mintáktól, kondicionáltságoktól, melyek akadályokat gördítettek elém. Az élettelen dolgokat eltávolítva a kertből, megértettem hogy számos olyan dolog van jelen bennem, aminek ma már nincs jelentősége, nincs aktualitása az életemben. Csak elengedésre vártak. Miután megtisztult a föld, megtisztult a lélek és már nem volt más hátra, mint új életeket, új célokat, új minőségeket, tulajdonságokat, irányultságokat és a szó nemesebb értelmébe vett szokásokat elültetni benne. De ez mind nem elég. Ahogy kertet is újra újra benövi a gaz, ha épp nincs időm foglalkozni vele, úgy hatják át újra és újra az elmét a múlt földjéből táplálkozó magok hajtásai. Minden nap gondozást, ápolást és figyelmet kell szentelni annak, hogy minden szép, tiszta és üde maradjon bennünk.

Bár már régóta élem a jógát a mindennapokban, ebben a folyamatban olyan gyönyörű szimbólumként bontakozott ki, hogy mit is jelent, hogy a jógaszőnyeg nem különbözik a jógaszőnyegen túli világtól. Minden momentumában szemléletesen mutatta meg magát a jóga, s mire elkészültem a kerttel, a saját, fizikai problémám okát, gyökerét is megértettem, s megtaláltam a megoldás fonalát is.

Mikor itt volt Swami Véda és az előadásokat hallgattam, gyakran beszéltek róla, hogy az elmét kellemes hellyé kell tenni. És, ha ez megtörténik a világ is kellemes hellyé változik körülöttünk. A tevékenységeink mind szimbólumai annak, ahogy belül, magunkon dolgozunk, és bár mindig minden csak teljesebb és jobb lesz, sosem készülünk el, sosem lesz vége a feladatoknak igazán.

Hogyan lesz valaki jóga tanár?

Egy Facebook-on olvasott kérdés kapcsán éreztem inspirációt arra, hogy összefoglaljam magam számára is arra vonatkozó gondolataimat, hogy kiből és hogyan lesz a jógatanár…

Elég összetett kérdés, amit nagyon sok szemszögből lehet és kell is, úgy gondolom megvizsgálni. Elemezhetjük a kérdést spirituális, vagy reális szempontok alapján, de kezdhetjük azzal is, hogy végig vesszük a szó szinonimáit és azok szerint gondoljuk végig hogy is van ez.

Első körben szerintem érdemes különbséget tenni jóga instruktor, jóga tanár, tanító, mester és guru között. Maga a tanítás is egy út, ami bizonyos tekintetben fejlődési folyamatnak tekinthető, bizonyos szükségszerű állomásokkal.

Egyik oldalról azt gondolom, hogy jógát oktatni nagy felelősség. Csak azon az úton tudok vezetni másokat biztonsággal, amit már magam is bejártam, megéltem és hiteles tapasztalatot tudok átadni róla. Emellett, kell hozzá nagy rálátás az emberi test működésére, a lehetéses mozgásszervi problémák kiküszöbölésére, illetve annak tudására, hogy az ilyen problémák milyen változtatásokat igényelnek a gyakorlatokban. Egy jógaoktató mozgásterapeuta is egyben, hiszen az órákra sok esetben azok jönnek el, akik valamilyen mozgásszervi problémával küzdenek. Egy oktató diploma, ha másért nem azért mindenképpen szükséges, hogy az oktató bizonyítékát adhassa annak: igen, elmondták, hallottam, megtanultam, mire és hogyan figyeljek, hogy biztonsággal vezessek jógaórát. Csak, hogy egy papír nem bizonyítja, hogy képes is rá, vagy valóban megtanulta.

Más részről pedig a tanításnak van egy olyan vonatkozása is, hogy a megszerzett tudást azzal lehet a leginkább elmélyíteni, ha az ember tanítani kezdi. Illetve sokszor hallottam már a keleti utak tanítóitól, hogy amit ma megkaptál, már holnap add tovább, oszd meg mindenkivel akivel csak lehet.

Kérdés, hogy pontosan mire is gondolnak ilyenkor… az ászanák instruálására, amit kétlek, vagy a megértett filozófia szavak általi továbbadásra, esetleg a hallottak megvalósítása által tovább adott példamutatásra sarkallnak…

Egy jóga instruktornak rendkívül magas szinten kell ismerni az ászanák felépítését, működését, hatásait, energetikai és mentális vonatkozásait. Ez nem egy bármilyen tanfolyam anyaga, hiszen a jóga nem intellektuális, hanem tapasztalati tudomány, a legfontosabb benne, hogy saját megélések által igazoljuk magunknak a tanítások, leírások hitelességét, és ne vak hittel mechanikusan végezzük és adjuk át a jógát. Bizonyos fokig ez tanulható, de már itt is inkább a gyakorlás és a saját tapasztalás, ami meghatározza az átadott tanítás minőségét. 

Egy tanítónak nagy tapasztalattal kell rendelkeznie az életben megtapasztalható helyzetekről, jól át kell látnia az embereket mozgató és a társas kapcsolatokban működő dinamikákat, járatosnak kell lennie az emberismeretben, testbeszédben… szerintem ezek fontos képességei egy tanítónak, akihez már nem csak jóga ászanák gyakorlásáért mennek az emberek, hanem sokszor legbizalmasabb, legintimebb, legféltettebb érzéseiket, félelmeiket, kérdéseiket osztják meg vele. Lehet erről papírt kapni? Úgy gondolom mindez adottság, tapasztalat kérdése inkább és kisebb részben képzettségé.

Egy mester vagy guru kérdését már nem is feszegetném. Eddig nekem állították már páran, hogy itt, meg ott, a leves felett, meg esés közben, meg álmukban világosodtak meg… a tapasztalatom az, hogy ha valaki megvilágosodott mesterrel, vagy guruval találkozik, az kimondatlanul is egyértelmű. Nem kell a gurunak bizonygatni, hogy guru, és nem kérkedik vele egy sem, miért is tenné…

Én mindenképpen gyanakodva figyelem azokat, akik eltökélten kijelentik már az elején, hogy jógaoktatók szeretnének lenni. Persze nagyon jó érzés másoknak segíteni, de előbb a munkát önmagunkkal kell elkezdeni. Ha megvannak a saját tapasztalatok, megélések, megértések, akkor van mit tovább adni… addig viszont csak az egó játéka, aki a mások fölé emelkedésből akarja önmagát többnek látni.

A tudás senkit nem emel mások fölé. Minél inkább többet tud valaki, annál jobban érzi, hogy a tudás nem uralkodni emeli mások fölé, csupán a mások iránti felelősséget növeli. A tanítás útját járni, kétségtelenül hivatás, nem döntés, vagy választás kérdése. Vagy megjelennek azok, akik tanulni szeretnének és azt kell tanulniuk, amit az érintett tanár tud adni, vagy ideig óráig páváskodhat valaki, mint jógatanár, hosszú távon fényét veszíti, hiszen ha ő maga közben nem fejlődik, tanítványai gyorsa meghaladják.

Persze az más, ha valakinek a tanára, mester mondja, hogy: “most már taníts, add tovább a tudást”, akkor teljesen mindegy mit gondolunk magunkról, érdemesnek, vagy képesnek találjuk e magunkat arra… ez csak egy újabb állomás a saját fejlődésünk útján. 

Végeredményben az, hogy ki lehet jógatanár, maguknak a jógatanároknak a felelőssége. Túlságosan biznisz szagú sokszor az oktatóképzések temérdek kínálata. Sokszor sem a képzések, sem az elvárások nem elég magas színvonalúak, így a diploma megszerzésének feltétele talán csak a tandíj befizetése… Nem érzem mindben a felelőséget arra, hogy a kiadott diplomákkal arra jogosítanak fel embereket, hogy másokkal foglalkozzanak, fizikai, mentális és lelki szinten… de az is igaz, hogy valahogy, valahol minden tanár elkezdi, a legszükségesebb talán az önmagunk, képességeink és határaink józan megítélésének képessége, és hogy legyünk elég bölcsek azt mondani esetleg: “ez már nem az én kompetenciám, de tudok olyan, aki segíthet”.

Áldás csak a szeretettel és alázattal végzett tanítást kíséri. Ha valaki szívből és szeretetből, a jóga iránti elkötelezettségből segít, tanít másokat, akkor úgy is csatornává válik. Szavai és tettei nem ártanak. Amit tesz másokért, az önzetlen szolgálat. Még ha nem is magasan képzett papírforma szerint, a tanítás által maga is fejlődik és hiteles, jó tanár válhat belőle, ha megőrzi tisztaságát, alázatát, tudásvágyát és szorgalmát. Bár sajnos, e-mögé az állítás mögé sokan elbújnak manapság. Hiszem, hogy ha szeretettel tanítunk másokat, akkor a szeretetben ott a felelősség is. Annak felelősége, hogy csak addig vezessünk akár testileg, akár lelkileg másokat, amíg már mi magunk jól kitaposott ösvényt járunk.

Az optimális erőkifejtés elve

A jóga gyakorlók körében gyakran téma, hogy hol is történik a “varázslat”? A test határain innen, vagy túl? Milyen mértékű az ideális erőfeszítés a gyakorlatokban, mely a fejlődéshez vezet? Erről sokan más véleményen vagyunk. Általában a különböző irányzatok képviselői eltérő válaszokat adnak ezekre a kérdésekre. A harcosabb (ksatriya) irányzatok az izom erővel, a szellemibb irányzatok (brahmana) az elme erejével való munkára sarkallnak.

Valójában ez elég összetett kérdés. Előtte jó volna tisztázni, hogy mi a célja a jógának, hogy mi számít eredménynek a jóga gyakorlásban, hogy milyen motivációk mozgatják a jóga szadhakát a fejlődés útján? Ezekről azonban egy következő alkalommal lesz szó. Túlságosan messze vinne az eredeti kérdéstől, pedig nagyon is fontos ezeket megbeszélni, mielőtt az ember neki esik a testének, hiszen ezek a tényezők határozzák meg a gyakorlás mentalitását, hangulatát és végeredményét is…

A jóga gyakorlásban minden erőlködés hátráltat. – ez egy, az óráinkon gyakran elhangzó alaptézis. Miért is van így? Azért, mert, mikor erőlködünk két dolog történik. Az izmokban ellenállás keletkezik, a légzés feszültté, és szaggatottá válik. Ennek az eredménye az, hogy a feszült, visszatartott légzés hatására az izmok még tovább feszülnek és a további erőlködés hatására, olyan sérülések keletkezhetnek (húzódások, mikro-repedések az izomban, szakadások), amelyek hosszú időn át gátolhatják az előre lépést.

Gyakorlás közben az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan lélegzünk. Jó tudni, hogy a belégzés mindig az izmok megfeszítését, az erőkifejtést segíti, a kilégzés pedig a lazításukat és nyújtásukat. Ezzel tisztában lenni már fél siker, hiszen már tudjuk, hogyan használjuk a gyakorlás különböző szakaszaiban illetve a testhelyzetekben.

Az is igaz, hogy ha csak a kényelmes helyzeteket keressük a pozíciókban és minden kellemetlenséget kerülve túlfinomkodjuk a gyakorlást és csak félálomba szuszogjuk magunkat az ászanákban az sem fog előre vinni. Bizonyos mértékű erőfeszítést mindenért kell tenni, amit el akarunk érni. Miért lenne másképp a jógában? A kérdés csak az, hogyan tegyük meg…

A két véglet nem sok eredményre vezet. Láttam már néhány “erőszakosabb” gyakorlót, akik hosszú évek kemény munkája alatt jó merevre tudták jógázni magukat. Ilyenkor ez mentális szinten sem hoz jó gyümölcsöket. Az erőszakos, vagy túl akaratos gyakorlás, ami figyelmen kívül hagyja az ahimsa, vagyis a nem-ártás elvét, erőszakos személyiséghez vezet és különböző anomáliákat fog létrehozni, amely megmutatkozik a viselkedésben, kommunikációban, vagy akár a szexualitásban. Ilyenkor a gyakorló van, hogy agresszívvé válik.  A jógában nem elég kitartani a gyakorlás mellett. A milyensége és minősége a gyakorlatok kivitelezésének és a közben fenntartott tudatállapotnak meghatározza az eredmény milyenségét és minőségét is.

…szóval, a két végletet már ismerjük. Lássuk, hogyan kerülhetünk a középútra, és hogyan használhatjuk az optimális erőt. Ennek előtte érdemes megismerkedni a test jelzéseivel, hogy egyáltalán tudjuk, miről ismerjük fel, hogy a határon vagyunk. Ajánlott gyorsan megtanulni a különbséget a pozitív és a negatív fájdalom között. A pozitív fájdalom jelzi, hogy éppen most a határon vagy. Feszülés, húzó érzés és esetleg remegés jelzi. Ezek egyébként természetes reakciói is a testnek, azt jelzik dogozol velük, és az egész nap összehúzódott izmoknak ugyanúgy nem kellemes akár eredeti helyzetükbe visszatérni, mint neked felállni, mikor hosszasan ülve a számítógép előtt akár, elgémberedett a tested. Ilyenkor én még picit tovább szoktam menni… Ha a remegés elmúlik ennek hatására, azt jelenti, hogy felhasználtuk a tartalékokat, és éltünk a test “ráhagyásával”. Itt megtartani a helyzetet nem feltétlen kellemes… de hé, mondta valaki, hogy a jóga nem fáj?

Ez egy érzékeny pont. Nagyon figyelmesnek kell lenni, mert ha a legkisebb mértékben is túllépjük a határt követő “ráhagyás” területét, sérülni fogunk. A hirtelen mozdulatot, “belehintázást”, váratlan kiugrást a gyakorlatból kerülni kell. A légzés itt meghatározó. Jól megfigyelhető, hogy a hosszan elnyújtott kilégzések milyen nagyon támogatják a nyújtás folyamatait. Ezzel dolgozunk ilyenkor. Azt gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy az életben a tanulás, fejlődés legtöbbször egy kellemetlen vagy fájdalmas tapasztalásból származik, úgy a jógaszőnyegen is. Mindezt el lehet kerülni a csupán közérzeti jóga gyakorlással, de ha valaki komolyan szeretné a jóga ászanáit gyakorolni, ahhoz bizony óvatosan és nagy figyelemmel, de újra és újra picit meg kell haladni a határokat. Magam részéről legalábbis az így végzett gyakorlásban tapasztaltam hatékony fejlődést.

Mindez nem azt jelenti, hogy nem tartjuk tiszteletben a határokat. Nagyon is tiszteletben tartjuk, de megtanulunk dolgozni velük. “Kis szenvedés a jógaszőnyegen, nagy szenvedésektől óv meg az életben” – szoktuk mondani, hát igen, meg kell hozni a cél elérése érdekében az erőfeszítés áldozatát…

Az optimális erőkifejtést úgy szoktuk jellemezni, hogy: nem mindegy hogyan lépsz be egy szobába. Ha rácsapsz a kilincsre és betéped az ajtót, könnyen megüthetsz valakit, vagy ijedtséget keltesz. Ha lagymatagon ráteszed a kezed a kilincsre, nem történik semmi, sosem jutsz be. Ahhoz, hogy úgy lépj be, ahogy ideális, meg kell találnod, milyen erővel nyomd le azt a kilincset, és milyen erővel told meg az ajtót befelé. Hát valahogy így nyitunk be a test ajtaján is..

Nők áramlásban

Ha a női archetípusok terén kellene a Vinyasa Flow Yogát meghatározni, leginkább Aphroditével azonosítanám. Ő nem csak a szépség, szerelem és szenvedély istennője. Belőle fakad a művészek kreativitása, az alkotás késztetése, az extatikus öröm,  ő az, aki a változásokat inspirálja, és a legszorosabb kapcsolatban áll az érzéki és érzékszervi élményekkel. Ez mind az, ami magában a “Flow” élményben összegződve megnyilvánul és létrehozza a tökéletes jelenlét állapotát az “itt és most”-ban.

Nőként jelen lenni a létezésben, szerintem csodálatos ajándék. Ha egy nő meg tudja élni és ki tudja teljesíteni nőiségének minden aspektusát, valóban az önmagából táplálkozó, minden külső tényezőtől független, ragyogóan boldog, szabad emberré válhat. Ehhez persze szükséges a nőiség ismerete, de még fontosabb, hogy az intellektuális tudáson túl, képesek legyünk megvalósítani szerepeinket: az anyát, a gyermeket, a szeretőt, a csábítót, a szentet… Ezek mind egy-egy archetípushoz kapcsolhatók, s hogy milyen egy nő személyisége az határozza meg, hogy melyik aspektus érvényesül általában gondolkodásában, viselkedésében, motivációiban, vagy melyik aspektus kerül előtérbe a különböző szituációkban. Persze meghatározó személyisége egyéb részeihez fűződő viszonya is. Meghatározónak számítanak azok az aspektusok is, amelyekkel egy nő nem mer, vagy nem tud azonosságot vállalni. A női személyiség nagyon összetett. Természetéből fakadóan változékony. Egy nő több síkú létezésben van jelen és kár megcsonkítani, elvenni lényegét azzal, hogy beszűkítjük személyisége változásainak mozgásterét.

Azt tapasztalom, hogy a nők, vagy környezetük, leginkább az Aphrodité aspektust hajlamosak elnyomni magukban. Mintha hiba lenne a pillanatnak élni, mintha neveltetésük puritán, erénycsősz hangjai megtiltanák nekik az érzékekből fakadó örömök élvezetét, a nőiségben rejlő erők játékának kiélését. Itt nem csak a szexualitásra, vagy a szexuális szabadságra, vagy szabadosságra gondolok. Sok olyan nővel találkozom, aki az elvárt szerepek börtönébe zárkózva elvesztette szeme fényének ragyogását, a mosolyában megbúvó zabolátlan kacaját, finomságát, lágyságát, női kreativitását, a Shakti erő megnyilvánulását, mert úgy vélik adott élethelyzetükhöz, házasságukhoz, anyaságukhoz, üzleti életben való tevékenységükhöz nem méltó, nem vállalható, vagy nem összeegyeztethető az Aphrodité aspektus kifejeződésével.

Kétségkívül ez a legnőiesebb energia… Sok nő képtelen megélni, vagy legalábbis nem engedi meg magának, mert fél ennek a hatalmas erőnek a felszabadításától, a felette gyakorolt kontroll elvesztésétől. Mikor a Vinyasa Flow-t, az áramlás jógáját gyakoroljuk, kaput nyitunk ennek az archetípusnak. Miért is ne tennénk…

Aphrodité maga a változás. Ereje mindent átformál. Végig halad az általa keltet folyamat azokon a ciklusokon, amely a természethez oly szorosan kapcsolódó nőkben jelen van.

Bármilyen élethelyzetben is vagyunk önmagunk teljességének megélésének minősége táplálja azt. Ha valaki nem teljes, nem boldog a nőiségében, akkor a nőiségben rejlő szerepekben sem tud jól működni, legfeljebb ideig óráig megjátszhatja azokat. Megértés és tapasztalás nélkül azonban ez csak színház.

Jó lenne, ha minden nő megismerné és felfedezné lényének teljességét. A bennünk megnyilvánuló archetípusokat, aspektusokat nem elfojtani kell, hanem felismerni, megtanulni használni azokat, és úgy megidézni őket a szituációkban, hogy kontrollált jelenlétükkel az éppen szükséges erőkkel, képességekkel és tulajdonságokkal ruházzanak fel. Így válik egy nő képessé arra, hogy nőiségét önmaga és az élete kiteljesítésére használja fel, nem visszaélve persze eszközeivel. Ezáltal képessé válik annak az erőnek, ha tetszik Shaktinak a birtoklására, amely rajta túláradva a környezetében, sőt a világban is elindítja a változás folyamatait, így vagy úgy…

Változás…

Sokszor beszéltem már arról, hogy a Vinyasa Flow a változás, az áramlás megélésének gyakorlata. De mit is jelent ez valójában és hogyan jelenik meg a jógaszőnyegen túli világban?

Nem csak a modern életmódra való tekintettel fontos tulajdonság a változás helyes megélésének képessége. Életünk alakításában is nagyon fontos szerepet játszik, hiszen aki nem képes változtatni, mert nem elég bátor elhagyni a megszokott sémákat és bejárt utakat, annak kevesebb esélye lesz arra, hogy felfedezze és megélje az álmait, amiben teljesen kiteljesedhet és boldogságra lelhet. Van egy mondás: “Ostobaság a járt utat járatlanra cserélni.” – hát, nem tudom ki találta ezt ki, de sok mindentől megfosztotta azokat az embereket, akik hajlandóak lettek volna kilépni a megszokások medréből. 

Mikor arról beszélünk, hogy “változás”, akkor egy nagyon fontos folyamatra utalunk. Ahol nem az indulás és nem az érkezés a fontos, hanem az út, amin az egyiktől a másikig haladunk. Ez a átalakulás időszaka, amely fontos szakasz az életben. Magának az élet tartalmának a magja. Ha a vinyasa flow órán az egyik gyakorlatból a másikba áramolsz, ne arra figyelj, hogy most mondjuk az “adhomukha-svan-asana” (lefelé-néző-kutya pozíció) formában időzöl, és aztán ebből felveszed az “urdva-mukh-svan-asana” (felfelé-néző-kutya-pozíció)-t, hanem értsd és éld azt a folyamatot, amíg egyikből a másikba jutsz. Mi történik, mi zajlik benned? Mi változik, mi változatlan? Könnyű, vagy nehéz átkerülni egyikből a másikba? Melyik érzed jobban magad? Megtanulni használni ezeket a kérdéseket a jóga gyakorlása közben sokkal többet ad, mint tudatos gyakorlást.

Gondolj csak bele: mit is jelent felvenni egy formát, ászanát. Ez a pozíció, amiben most vagy a tudatosságod tere, ebben valósul meg a tökéletes jelen-lét. Az ászana, nem csak fizikai forma, hanem mentális folyamat, pránikus erőtér, az érzelmek kifejeződésének helyszíne. Ha így ismered fel, megláthatod az összefüggést az ászanákban való áramlások és a benned zajló folyamatok, vagy épp az életedet alkotó szituációk változása között és persze ezekhez való viszonyod és a megélésed minőségeit is felismerheted. 

Fontos volt számomra visszaemlékezni erre, mert az életem fordulóponthoz közelít. Bár megszoktam, hogy nem jellemző rám az állandóság, mégis ha nem figyelek, elveszítem a tudatosságom, hajlamos vagyok nekifeszülni ezeknek a természetes folyamatoknak. Pedig az a helyzet, hogy nem vagyunk mi magunk sem állandóak. A testünk, a lelkünk, szellemünk, gondolataink folytonos változásban vannak. Mi értelme is lenne ennek ellenállni. Az élet szépsége magában a változásban van. Ez a folyamat az, amely előre visz, felemel, új lehetőséget, új tereket nyit. Színeket és tartalmat ad az életnek. Ebben fejlődünk, csak ebben fejlődhetünk. Majdnem lényegtelen honnan indulunk és hova tartunk. Mindegy, hogy az álom realizálódásnak mekkora a valószínűsége, mert még ha megvalósíthatatlan is jobb küzdeni érte, vele álmodni és törekedni, s akár elbukni benne, mint meg sem próbálni és üressé válni…

Statikussá tenni egy élethelyzetet, vagy bemerevíteni a gondolkodást, megállni és nem mozogni többé… felér a halállal. Az élet mozgás, változás… Ha a személyiség nem formálható, ha nincs befogadás új dolgokra, nézőpontokra, tapasztalatokra, ha elfojtjuk a nyitottságot, vagy vonzódást a megszokottól, vagy elfogadottól eltérő dolgokra, eldobjuk az életünket. Olyan, mintha az élet megunná egyszer a változást, a mozgást, s a tél beköszönte után már nem lenne több tavasz…

Jóga gyógynövényekkel

Az ászana gyakorlás legfontosabb elvei közé tartozik az ahimsa, vagyis a nem ártás és a satya, az igazság elve. Jó, ha úgy végezzük a gyakorlást, hogy tiszteletben tartjuk a test határait és őszinték vagyunk magunkhoz azzal kapcsolatban, hogy éppen abban az adott pillanatban mire képes a testünk. Ellenkező esetben kisebb-nagyobb sérülések keletkeznek, amelyek gátolnak, sőt akár vissza is vetnek a fejlődésben. Persze előfordulhat olyan, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet, vagy nem megfelelő a koncentráció és a sérülés figyelmetlenségünk következménye, vagy éppen testi adottságunk, vagy korábban végzett mozgásformák eredménye, hogy sérülékeny, érzékeny a testünk.

Ezekben az esetekben jó ha van a lelkes sadhaka tarsolyában néhány jógikus eszköz a problémák orvoslására és gyógyítására, melyekkel jól támogatható és felgyorsítható a regeneráció folyamata, vagy éppen a makacsul merev izmokkal való munka válhat könnyebbé. Miközben tisztázzuk, hogy mikor milyen sérüléssel is van dolgunk, megismerkedünk a különböző gyógynövényekkel, melyek nagy segítséget jelentenek az izmokkal, inakkal, ízületekkel végzett munka során.

Leggyakrabban, egy-egy erőteljesebb óra után izomláz jelentkezik, amit az izmokban felhalmozódott tejsav okoz, bár a modern kutatások szerint az erőltetés hatására létrejött mikro repedésekbe áramló víz által létrehozott ödémák feszülése kelti az izomláz érzetét.  Ilyenkor jót tud tenni a masszázs, vagy a váltott hőmérsékletű zuhany, esetleg a szódabikarbónás, vagy tengeri sós fürdő. Megér egy próbát a levendulás bedörzsölés, ami nem csak az izmokat lazítja, de kellemes illata segíti a pihenést relaxációvá tenni.

Ha azonban az izomláznál erősebb fájdalmak jelentkeznek valószínűleg izomhúzódásról beszélünk. Általában a nem elégséges bemelegítés, vagy a túlzott nyújtások hatására jön létre. Ebben az estben a tünetek megszűnéséig javasolt kímélni a sérült izmot, pihentetni, mentesíteni a terhelés alól. A gyógynövényes fürdő alkalmazása ebben az esetben is kellemes terápia: a kakukkfű, a fodormenta, a borsmenta mind alkalmazható erre.

Krémek formájában nagy segítséget jelent: a fekete nadálytő, bár ez máj problémák esetén nem javasolt, illetve 3-4 hétnél tovább nem alkalmazható. Nem úgy az árnika, vagy a gyermekláncfű, amelyeket korlátozás nélkül kenegethetünk a fájó testrészre. Izomlazító és gyulladáscsökkentő hatásúak. A cickafark olaj szintén jó fájdalomcsillapító, és a sérült területbe dörzsölve hamar megszünteti a kellemetlen érzeteket.

Az izmok egészségét a gyógynövények belsőleg alkalmazva is jól támogatják. A fekete bodza például a könnyű izomláztól a reumatikus fájdalmakig képes megszüntetni a tüneteket. De fogyaszthatunk csalán teát is, amely nem csak az izmokra hat jótékonyan, de az ízületeket is erősíti.

A hirtelen rossz mozdulat, vagy helytelen kivitelezés következtében kialakult rándulások, duzzanatok kezelésében a fentiek mellett jól alkalmazható a káposztás, vagy ananászos dunsztolás. A sérülést követően hideg, majd a gyógyulás előrehaladtával meleg pakolást alkalmazzunk. Segíthet a varázsmogyorót, kurkumát, rozmaringot, vagy majorannát tartalmazó készítmények alkalmazása. Ebben az estben elkerülhetetlen és elengedhetetlen a pihenés.

Ezeket, az itt felsorolt gyógynövényeket persze nem csak sérülés esetén alkalmazhatjuk. Minden körülmények között jó hatást gyakorolnak az izmokra, ízületekre és az egész szervezetre. Legtöbbjük megtalálható az ébredő erdőkön, mezőkön, de a közeli herbáriákban biztos elérhetők.