Viszonyulás az ászanákhoz

Jókat szoktam derülni magamban, amikor a jógaórán egy-egy ászana soron következését hangos sóhajtások követik, melyek hol a megkönnyebbülés élményével, hol az ellenállás terhével vannak átitatva. Ilyenkor szoktam emlékeztetni a gyakorlókat, hogy jobb nem kötődni érzelmileg az ászanákhoz. Miért van ez?

Alapvetően a jógában az egy dolog, hogy fizikai szinten mi történik, az fontosabb, hogy milyen mentális állapotokon haladunk végig a folyamat közben. Ilyenkor az elmével dolgozunk és az egoval küzdünk. Ez a küzdés nem egy erőszakos harcot jelent, inkább arra irányul, hogy a különböző kondicionáltságokat átdolgozzuk magunkban. Ennek eredménye az, hogy aki átéléssel és figyelemmel jógázik, nem csak testedzést végez, hamarabb felfedezheti a jógának azokat a hatásait, amelyek a hétköznapi viszonyulásait, alkalmazkodóképességét, elfogadását, kitartását pozitívan alakítják.

Általában mindannyian úgy vagyunk, hogy a kényelmes pozíciókban szeretünk hosszabban időzni, míg a nehezebb testtartásokból igyekszünk kimenekülni. Az elme belemerül a testérzetekbe, melyek így sokkal intenzívebbé válnak. Ezzel gyakorlatilag minden más folyamatról elvonódik a figyelem és a végén már csak szabadulni szeretnénk a gyakorlatból. Másik végletként pedig a kényelmes testtartásban, ami esetleg már nem tartogat kihívást számunkra az lehet, hogy a figyelem kalandozni kezd, mert nem ragadják meg és nem késztetik koncentrációra a jelentkező tapasztalatok.

Egyik jelenség sem segíti a fejlődést.

Ideális esetben az ászanákhoz társuló viszonyulásokkal nem célszerű azonosulni. Ne felejtsd el, hogy tudatosan, vagy tudattalanul, de a jógaszőnyegről tovább viszed a tapasztalatokat. Az ászana a testnek éppen olyan szituációs tapasztalat, mint egy élethelyzet. Ha arra tanítjuk meg, hogy a kényelmesben időzzön, a kényelmetlenből pedig meneküljön, akkor nem fogunk fejlődni az életünkben sem, csak érzelmeink fognak a hullámokon ide-oda taszigálni.

Bármi, ami tapasztalatként megjelenik az ászanában, csak a megfigyelés tárgya és nem az azonosságé. Ha azzal a bizonyos tanú tudatossággal maradsz a jelenben, akkor minden ami megjelenik a gyakorlás közben, csupán a megfigyelés tárgya. Sokat elárul. Nem, nem csak a gyakorlat szadista indexéről, hanem arról is, hogy Te hogyan éled meg, milyen érzelmeket vált ki belőled és milyen reakciót. Ha nem azonosulsz az érzésekkel, hanem csak figyeled, engeded magadnak jobban szemügyre venni, sokat tanulhatsz önmagadról. Ezek a megélések és önmagad megértése és annak felfedezése, hogy úrrá tudsz lenni a nehéz helyzeten, van benned kitartás, hogy bennük maradj vagy, hogy észreveszed magadban erőtartalékaid, hidd el visszaköszönnek majd az életedben is.

Yin Yoga

Hamarosan új típusú foglalkozásokat indítok és ennek kapcsán gondoltam írok pár szót erről a típusú óráról.

A jógának számos rendszere és irányzata van. Ezek közül talán az eddig legkevésbé ismert volt a Yin yoga, bár mostanában már egyre többet lehet hallani róla, s egyre több helyen oktatják is ezt a megközelítést. Ezek sorához csatlakoztam én is, mert számomra hasznosnak bizonyult a gyakorlása, jó kiegészítő szerintem a különböző, erőteljesebb stílusú irányzatokhoz.

Paul Grilley nevéhez fűződik ennek a korábban taoista jógának is nevezett elképzelésnek az egyre terjedő népszerűsége. Nagyon szimpatikus számomra, mindamellett, hogy egy érdekes és sok lehetőséget rejtő gyakorlási technikáról van szó, hogy Paul nem sajátított ki magának ezt a tudást, ezért nem is tette papír függővé azt, hogy taníthatja e rajta kívül más a Yin Yogát, ami a mai biznisz jóga világban nekem nagyon tetszetős hozzáállás.

Önmagában a módszer azonban nem új keletű és nevezhetjük egyfajta alkalmazott jóga területnek, ami leginkább nyújtásokra, nyitásokra és mobilizációra törekszik.

Amikor Yin Yogát gyakorlunk, akkor általában talajon végezhető gyakorlatokkal dolgozunk, amelyekben passzívan időzünk. Ez a passzív időzés sok mindennek enged teret, amit mi felhasználhatunk a fejlődés érdekében, akár fizikai, akár mentális vonatkozásban. Az erőteljesebb, mondjuk “jangosabb” típusú gyakorlatokhoz képest, a passzív kitartás és mély légzés következtében teljesen belelazulunk a különböző pozíciókba, ez rendkívül elmélyült, meditatív állapotot hoz létre. Ez az egyik, amiért számomra érdekes és hasznos a Yin Yoga.

Első szinten a gyakorlásban az ászana fizikai inger, egy eszköz, amely felkészít a meditációs ülésre. Második szinten az ászana pranayamává válik, míg végül maga a testhelyzet lesz a meditációs pozíció. Ez az útja annak, hogy az ászana gyakorlat kiterjed a gyakorlóban és túllépi a fizikai gyakorlatozás állapotát. Ezt az elvet követi a Yin Yoga is.

Mindez könnyedséget, és könnyűséget, de egyszerre nagy kihívást is jelent. Fizikailag sem könnyű egy sokszor talán kényelmetlen helyzetben benne maradni, de ezt ebben az esetben még mentálisan is el kell tudni viselni. Így a gyakorló órákon egészen sok rétűen van lehetőség edzeni magunkat, amit meg is teszünk, hiszen: “kis szenvedés a jógaszőnyegen, nagy szenvedésektől óv meg az életben.”

A nehézségek mellett azonban számos előnnyel találkozhatnak az elszántak, akik kipróbálják a Yin Yogát:

• mobilissá válnak az ízületek
• lazul a csípő, deréktáj területe
• megindul az ízületekben az ízületi folyadék termelődése
• fokozódik az izmok rugalmassága
• rugalmasabbá válik az izmokat körülvevő izompólya
• oldódnak a stressz által létrehozott tünetek és a szorongás
• mély relaxációs élmény alakul ki
• könnyűvé válik a meditációs ülés
• nagyobb állóképességre teszünk szert az aktívabb gyakorlatokban
• fokozódik, könnyebbé válik és kiegyensúlyozódik az energia áramlás a testben.
• önismereti út

Egy óra természetesen nincs szabályokhoz kötve, szerencsére a tanárnak mindig meg van az a lehetősége, hogy figyelembe véve a gyakorlók éppen aktuális állapotát, olyan gyakorlatsort állítson össze, ami számukra, akkor és ott éppen megfelelő. Az általam vezetett Yin yoga foglalkozások számos restoratív pozícióval egészülnek ki, melyek sajátossága, hogy különböző kiegészítőkkel, alátámasztásokkal érjük el, hogy a test fájdalom mentesen, mégis hatékonyan a lehető legintenzívebben ellazult pozícióba kerüljön. De találkozhatsz egyéb taoista gyakorlatokkal is, amelyek könnyen elvégezhető, otthoni gyakorlásra is alkalmas technikákból állnak.

Napüdvözlet–újra és újra

A hétvégén az oktatóképzésen tanítottam a Napüdvözlet sorozatról. Az egyik kedvenc témám, folyamatosan igyekszem bővíteni benne a tudásomat. Bármilyen hosszúságú programot is tartok, mindig van valami, ami mégis kimarad, mert más aspektusok, más vonatkozások szólnak az éppen ott ülőknek, megint más másoknak. Ez alkalommal nem kevés energia szabadult fel az órán. Könnyek és érzelmek jelentek meg. Számomra mindig érdekes megfigyelés tárgya az éppen előttem ülő csoport dinamikája, amelyet nem csak a téma, az elhangzottak, vagy az éppen fizikailag megélt folyamatok alkotnak, hanem valami szemmel láthatatlan erő munkája is, amit csak érezni tudunk. Ez az, amit néha nevetésben, néha könnyekben élünk meg a gyakorlásokon.

A belső folyamat, ami felszínre került most a csoportban az a változás volt. Látszólag semmi köze nincs a témához, pedig nagyon is…

Mikor a Napüdvözletet végezzük, akkor a Nap útját kísérjük az égen. Bár általában azt mondják, hogy a Napüdvözletet reggel, a hajnali órákban szokás végezni, vannak hagyományok, melyek úgy tartják, mivel a Nap útjának kísérésén van a lényeg, így a fő napszakokban is elvégzik az üdvözlő sort a sadhakák.

A hajnal időszaka Brahma ideje, a nappal Vishnu tere, az éj pedig Shíva istenségnek az időszaka, amikor energiái megnyilvánulnak az anyagi síkon.Így követi egymást a keletkezés, létezés és az elmúlás. Világunkban ennek a folyamatnak minden alá van vetve, ami a létezésbe lépett, vagy megnyilvánult benne. Ezeknek a szakaszoknak az egymásutánisága és a Nap folyamatos haladása jelzi az emberek számára az idő múlását. A folyamatos haladást, változást, a dolgok alakulását.

Ebben a tekintetben egy igen fontos tanításához érkezünk a Napüdvözletnek, mégpedig ahhoz, hogy megtanuljunk részei lenni a változás folyamatainak, ne csak elszenvedői. Megtanulhatjuk befogadni a változásokat, anélkül, hogy az ellenállás szenvedést okozna bennünk. Arról már sokat írtam a Vinyasa Flow kapcsán, hogy miként alakítja bennünk a változáshoz való viszonyulást, vagy a változás és változtatás képességét az áramlásban végzett gyakorlás, amilyen a Napüdvözlet is.

Ami tegnap felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miért ilyen nehéz lecke ez, hogyan lenne helyes a bennünk lévő elkeseredéshez hozzáállni? Gondoltam írok erről…

Az igazi, maradandó változás mindig nagy fájdalommal jár. Minden változás krízis. Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok vagy az egyik vagy a másik irányba változni fognak. Egy krízis megélése után, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Na de, ha változni, vagy változtatni akarunk, akkor feltehetőleg nem is akarjuk, hogy a dolgok ugyan úgy menjenek tovább, ahogy addig. Amikor önként adjuk át magunkat a változásnak, az mindig könnyebb. Ha a változás azonban szükséges, akkor az élet mindenképpen megteremti azt a helyzetet, létrehozza azt az eseményt, mai változást fog generálni. Az utóbbi  nehezebb, hiszen sokkal nagyobb szenvedéssel jár, ha valamit elvesznek tőlünk, mint amikor önként adjuk át. Ha már benne vagyunk ebben a folyamatban, akkor két lehetőségünk van: szenvedünk, vagy élünk az alkalommal.

Van, hogy az életben egyszer csak minden megváltozik körülöttünk. A jól megszokott sémák és formák felbomlanak. Ilyenkor egy pillanatra elveszíthetjük a biztonságérzetünket, tájékozódásunkat és a világ zorddá, hideggé és üressé változik. Jó ilyenkor nem sokáig benne maradni az önsajnálat állapotában, ami teljesen természetes módon jelenik meg bennünk. Azonban minél inkább belemerülünk, annál inkább belemerülünk saját belső poklunkba, amit a változásnak való ellenállásból származó szenvedés és fájdalom szül. Mindez csupán ragaszkodás a megszokotthoz. Ennek az állapotnak azonban nagyon fontos szerepe van. Szükséges megélni a fájdalmat. Felesleges letagadni magunknak, hogy fáj. El kell fogadni, meg kell engedni magunknak, egyedül az nem mindegy meddig és milyen mértékben. Mindez része a folyamatnak.

Amikor elmúlik a fájdalomnak az ideje, akkor viszont minél előbb el kell kezdeni építkezni. El kell kezdeni tudatosan feldogozni, hogy mi is történt most. Mi változott, miért. Hogyan alakult így ez a helyzet. Mi változott meg bennem? Hogyan tudom ezt konstruktívan felhasználni a további életvezetésemben.

Azok, akik jógával foglalkoznak, vagy jógikus életszemlélettel, önismereti eszközökkel rendelkeznek, hamar felismerik, hogy a látszólag negatívnak tűnő helyzetek rejtik a legnagyobb tanításokat. Ráadásul, legalábbis számomra sokszor bebizonyosodott már, hogy egy negatívnak tűnő helyzet, sokszor utólag áldásnak, vagy szerencsének bizonyul. A dolgokat pozitívan vagy negatívan értékelni azért nincs értelme, mert egyrészt mindig szubjektív véleményt tudunk csak alkotni, másrészt pedig a világban sokkal nagyobb erők munkálnak annál, mint amit a magunk emberi szintjén képesek vagyunk befogadni.

Szóval, dönthetsz. Sajnálod magad és ellenállsz a változásnak, vagy felállsz és megtanulod a leckét, amit az élet kínál számodra. Amikor krízis történik az életben, az mindig lehetőség új irányokra, új szemléletre, új lehetőségekre. Kérdés, hogy nyitott vagy e és készen állsz e elfogadni azt, amit az élet kínál.

Visszatérve a Napüdvözlet tanítására. A lényeg mindössze egyetlen szó: a hajnal… a nappal… az éjjel… mind elmúlik… és követi valami, ami nem jobb, nem rosszabb, csak más, új, de önmagában szép és tökéletes. Bármi is adódik az életedben, akár jó, akár rossz, ne felejtsd el ezt a szót: “elmúlik”, mert mindig segít megőrizni belső egyensúlyod.

Bhujang asana–a kobra póz

A jóga ászanákat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Erősítő és nyújtó gyakorlatok, álló, ülő, fekvő testhelyzetek, nyitó, csavaró, hátra- vagy előre hajlító pozíciók. Egy másik megközelítésben pedig megkülönböztethetünk olyan tartásokat, amelyek növényeket, állatokat, hősöket és bölcseket, sőt istenségeket, vagy isteni lényeket formáznak meg.

Mindez a fizikai hatásokon túl, lehetőséget ad arra, hogy a körforgásban megnyilvánuló különböző létformákat tapasztaljunk meg a gyakorlás során. A fa pozíció, mint az egyik növényhez kapcsolódó gyakorlat magának a létnek az aspektusait hordozza magában. A térben való kiterjedés, a térhez való viszonyulás és stabilitás, az egyéniség és egység tapasztalásának lehetőségei is megjelennek benne. Az állatvilágból megjelenő gyakorlatok az ösztönökkel való munkában segítenek. Ahogy aztán haladunk az emberi létformák felé a tudatosság egyéb területei kapcsolódnak be a munkába. Nem mintha, addig nem lettek volna jelen…. Mégis, ha a játék kedvéért egy kicsit más szemszögből nézzük a gyakorlatokat, akkor az emberi psziché különböző szintjeit tudjuk megérinteni és formálni.

Az ászanákban működő energiák megidéznek különböző minőségeket, erőket s ezeket lehetséges tudatosan alkalmazni.

Azoknak a gyakorlatoknak a formái, amelyekkel a jógaórán is találkozunk, a természet megfigyelésén alapulnak. Nem csak a fantázia műve az, hogy egy-egy pozícióba milyen formát vetítünk bele. Nagyon is fontos szerepe van. Ha értelmezni akarjuk, akkor persze nem az anyagi formához szükséges ragaszkodnunk. Szemléletet kell váltani és arra kell összpontosítani a figyelmet, milyen energia, milyen bennünk finoman megbúvó aspektussal dolgozunk éppen. A jógában minden lehetőséget meg lehet találni a fejlődésre és önismeretre. Miért ne lehetne ilyen játékot vinni bele?

Példának okáért, itt van a Bhujangasana – a kobra póz. Mindannyian ismeritek ezt a gyakorlatot. Mint, a legtöbb pozíciónak, ennek is van mitológiai háttere:

A kobra, vagy kígyó az egyik legfélelmetesebb teremtmény, mely a legtöbb emberből zsigeri taszítást ébreszt. Archaikus lény, s a hozzá kapcsolódó érzelmeink mélyen az emberi tudattalanban húzódnak. Alattomos, gonosz, ellenséges lénynek tartják a legtöbb kultúrában. A kígyó azonban egy kettős természetű állat. Mérgével képes pusztítani, de gyógyítani is.

Ha a jóga szemszögével kezdünk foglalkozni vele, láthatjuk, hogy a kígyó a jógik barátja. Ha ránézünk Shíva ábrázolásaira, aligha találunk olyat, mely nélkülözné az istenség nyakát ékszerként körbefonó kígyót.

Shíva és a kígyó összekapcsolódása abból adódik, hogy mint pusztító istenség az érzelmek közül a félelmek, leginkább a halálfélelem kapcsolódik hozzá. A kígyó erőteljes szimbóluma annak, hogy a spirituális úton haladva egyre inkább képesekké válunk uralni félelmeinket, amelyek megakadályoznak a fejlődésben. Ezeknek a félelmeknek a feladása nem elmenekülést jelent a félelmetes helyzetek, tapasztalatok, szembesülések vagy felismerések elől, hanem megpróbáljuk a sötétben utánunk lopódzó kígyót jobban szemügyre venni és a régi bevált példával élve felfedezni, hogy nem más, mint egy kötéldarab.

Ganesha is kapcsolatban áll a kígyóval. Az elefánt fejű istenség Shíva fia, persze megnyilvánulásának módjáról több, egymásnak ellentmondó mitológiai történet is ismert. Ebben az elgondolásban Ganesha apja nyomdokaiban lépked. Derekán viseli a kobrát, s nem csak nagy hasának megtartása érdekében, vagy hogy hódolatát fejezze ki, hanem szimbólumaként annak, hogy a félelmek uralásának mesterévé válik.

Ha legközelebb a Bhujangasana pozícióban időzől, próbálj átlényegülni és ne csak a gyakorlat fizikai aspektusaira összpontosíts. Vizsgáld meg, hogy a kígyó bőrébe bújva milyen érzelmek jelennek meg. Add át magad annak a megtapasztalásnak, amelyek a kígyó által, vagy a kígyót szemlélve megjelennek benned.

Egy következő bejegyzésben a Kígyót, mint a Kundalini energia szimbólumát vizsgáljuk majd.

Addig is egy mantra, amely abban van a segítségünkre, hogy túllépjünk a félelmeken:

ASATO MA SADGAMAYA

(Vezess bennünket a káprázatból a valóságba)

TAMASO MA JYOTIR GAMAYA

(A sötétségből a fényre)

MRTYOR MA AMRTAM GAMAYA

(A halálból a halhatatlanságba)

OM SHANTI SHANTI SHANTI

Ászana korrekció

Bár maga a vinyasa flow, magából a stílus sajátosságaiból adódóan, kevés korrekcióra ad lehetőséget, az ászanák következetes kiigazítása elengedhetetlen a fejlődéshez. Mivel nagyon szeretem a szép ‘assist”-okat, néha az áramlás rovására kell azokat használnom az órákon. Néhány gondolat erről:

1. Az óra éppen arra való, hogy a tanár megmutassa a pozíciókban a szükséges módosításokat, hogy a gyakorló adottságaihoz mérten, relatív tökéletes legyen a testtartás. Célja, hogy a gyakorló megérezze a különbséget a korrigálatlan és korrigált helyzetben kialakuló érzetek és a légzés áramlásának alakulásai között. Ennek a fajta igazításnak azonban akkor van valódi értéke, ha a gyakorló rendelkezik olyan testtudatossággal, hogy egy újbóli pozíció felvételt követően is fel tudja a korrekció alapján építeni a testhelyzeteket, csupán a belső érzékelésére támaszkodva.

2. A kitartó gyakorlás során mindenki megtapasztal bizonyos elakadásokat. Amikor bár gyakorlunk-gyakorlunk mégis, mintha nem fejlődnénk tovább. Ezekben az esetekben, amellett, hogy ennek a tapasztalásnak egyéb vonatkozásai vannak, csupán a test szempontjából vizsgálva a helyzetet, szintén nagy segítséget jelentenek, a hosszasan megtartott korrekciók. Nagy segítséget jelentenek abban, hogy átbillentsék a testet a határokon. Bár az ilyen esetekben fokozott figyelemmel és gondossággal kell a javításokat elvégezni és érdemes egyéb szempontokból is kielemezni az elakadt terület üzeneteit.

3. A kevésbé tudatos gyakorlók számára természetesen jó rávezetés és segítség a határok felfedezésére az ászanák javítása. Pontosan meg lehet vele mutatni, hogy minek is kellene történni a testben, hogyan kellene mozdulni, használni, megtartani. De a kezdő gyakorlók esetében sokszor inkább a sérülések elkerülése hosszú- és rövid távon a cél.

4. Tény, hogy az ászanák akkor tudják kifejteni maximális hatásukat, ha az adott testhez és állapothoz mérten tökéletesen, vagy legalábbis megközelítőleg tökéletesen vannak felépítve. Ha törések és zárakat alakítunk ki, és itt most nem a bandhákat értem a zárak alatt, akkor az energia nem tud megfelelően áramlani. Persze ilyenkor a fizikai test folyamatai és áramlásai is blokkoltak. Mivel minden mindennel összefügg, egyértelmű, hogy az ászana az ilyen esetekben elveszíti lényegét, fizikai, energetikai és mentális szinten is. Korrekciókkal, javításokkal elkerülhetjük ezt, vagy legalábbis csökkenthetjük mértékét az “értékvesztésnek”.

Végeredményben azt gondolom, hogy a korrekciók szükségesek, de nem válhatunk függővé tőlük. Nem hagyatkozhatunk állandóan a tanár korrigálására, hiszen akkor nem fejlődik sem a tudatosság, sem a belső érzékelés. A javítások jó eszközök, de alapvetően nem feltétlen célravezető lépten nyomon alkalmazni őket, hiszen az önálló gyakorlás, a figyelem és tudatosság rovására mehet.

A jógában arra törekszünk, hogy a belső érzékelésre támaszkodva tudjuk felépíteni pontosan a pozíciókat. Tanári segítség, tükör, vagy önmagunk szemmel való pásztázása nélkül. Ez nem csak a testtartások szempontjából fontos folyamata a gyakorlásnak, a fejlődés számos lépcsőfokával van összefüggésben, mintegy előfeltételként.

A korrekcióknak van egy mentális hatása is. Ha valaki minden alkalommal ki van javítva, előfordulhat, hogy egyszerűen ellustul, mivel megszokja, hogy a tanár mindjárt érkezik és majd úgy is kijavítja. Ez a fajta hozzáállás egyrészt függőséget alakít ki és gátolja az önálló gyakorlást, fejlődést és az ez által érzett élményt, másrészt pedig arra tanítja meg a gyakorlót, hogy mankókra támaszkodjon. Kicsit ilyen amikor valaki állandóan eszközökkel gyakorol… heveder és tégla nélkül pedig nem érzi biztonságban magát a jógaszőnyegen.

Visszatérve… Sokféleképpen javíthatunk ászanát. A korrekció módjai lehet az, hogy éppen csak egy ujjal érintve javítunk. Általában ilyenkor az érintés nem feltétlen a javítandó területen érkezik, mégis annak hatására automatikusan korrigál a test a határaihoz képest.

Lehet konkrét, célzott korrekciókat is végrehajtani, amikor az adott testrészt manipuláljuk.

Szerintem az a legszebb, ahogy Vidya a tanárom is tanította nekünk, hogy próbáljuk a korrekciókat ászanákban végrehajtani. Amennyire ez lehetséges persze. Tény, hogy nagyon szép egy másik ember ászanáját, ászanában javítani és energetikailag is más eredménye, hatása van, nem szólva az esztétikáról és harmóniáról.

Erre épül a páros jóga is, hiszen az együtt végzett gyakorlatokban folyamatos segítséget és visszajelzést tudunk adni a másiknak a gyengeségeiről, vagy hiányosságairól. Így alkalom nyílik a javításra. Emellett az ászanákban létrehozott kontaktusnak persze egyéb jelentősége is van, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek.

Érdemes a gyakorlás módját és az eszközök használatának mértékét úgy megválasztani, hogy az valóban segítő eszköz legyen és ne kössék meg a gyakorlót. Mindezek eszközök a jóga felszabaduláshoz és szabadsághoz vezető útján és a kellő időben majd el kell engedni őket, ahogy egyszer talán majd magát a jógát is elengedjük, hiszen az sem egyéb, mint eszköz. Tutaj, mely a túlsó partra visz. És amint nincs rá szükség, elengedve a ragaszkodást, tovább lépünk minden kötöttség és ellenállás nélkül.

Prána–az életerő áramlása

Kezdetben a Brahma a semmiből teremtette meg magát, s hamarosan nagyon egyedül érezte magát. Úgy döntött, megteremti a világot, s a lények közül elsőként az isteneket hívta életre. Az első istenek között volt Rudra, a vihar és a tűz istensége. (Ő maga a későbbi Shíva istenség ősformája.) Ruda és Shíva egyaránt a megtestesült teremtő erőt képviselik. A vitalitás, a nemzőerő és az életteremtő hevület jelképei.

A kezdet kezdetén Brahma megparancsolta Rudrának, hogy népesítse be halandókkal a világot, hogy az istenek ne legyenek annyira egyedül, s a létezés több síkján is meg tudjanak nyilvánulni. Brahma kérése nem volt öröm Rudra számára, hiszen felismerte, hogy a halandó lét milyen szenvedésekkel, nehézségekkel, korlátokkal járna, s részvét gyúlt szívében.

Együttérzésében a lények szenvedésében teremtő erejét visszavonta és aszketikus gyakorlatok révén szellemi energiává transzformálta. (Így vált Shíva az aszkéták és jógik ősképévé.) Brahma, mint a legmagasabb szintű istenség, nem tűrhetett ellenkezést, így újra megparancsolta Rudrának, hogy teremtsen élőlényeket. Rudra közvetetten hajtotta végre az utasítást, s mielőtt oszloppá (lingam) változott volna, kisugárzott magából egy lénysereget, akiket rudráknak hívunk. Végül ők segítettek Brahmának a teremtés beteljesítésében.

Ezek a rudrák, valójában megannyi apró szélistenségek, s képviselik mindazt az energiát, amit Rudra nem tudott transzformálni. Jelképei a mozgásnak, kreativitásnak, változásnak és az áramlásnak, s az istenség minden elevenségét örökül kapták. Állandó mozgásukkal létrehozták a világ formáinak változatosságát, s többet ennél. A rudrák mitikus megjelenítői azoknak az élő szervezetben működő finom energiáknak (prána, vayú), melyeket életszeleknek, életerőknek hívunk.

A pránikus energia mindent áthat a látható és láthatatlan világban, jelen vannak tudatunkban, az anyagban, külső-, és belső folyamatokban, tapasztalásban, mégsem hordoznak semmivel azonosságot, s nem tartoznak semmiféle struktúrához.

Mi dolgunk van mégis ezekkel az erőkkel?

A Pranayama művészete az életerő áramlás szabályozásának egyik módja. Különböző légző technikák segítségével közvetlenül hatunk a bennünk működő finom energiákra, s általuk befolyásoljuk az idegrendszert és az elme működését. Tudni kell azonban, hogy a  prána és a levegő nem ugyanazt a minőséget hordozzák, nem egyenlők, a légzés csupán arra szolgál, hogy a bennünk lévő práná-t mozgásba hozzuk.

Emberi lényünkben 5 féle fő prána munkál, melyek közül mindegyik más-más funkcióval bír:

1. udana vayu (fej területén) 2. prána vayu (mellkasi részen) 3. szamana vayu (a has felső részében) 4. apana vayu (a has alső részében) 5. vjána vayu (az egész testben áramlik)

Mellettük jelen vannak különböző mellék pránák is, melyek bizonyos folyamatokért felelősek. Nága, a nyálképzés és csuklás-, kurma a pislogás-. krikara a tüsszentés és éhség-, dévadatta az ásítás és alvás energiája.

A pránák áramlásának csatornái vannak, amelyeket “nadi”-nak nevezünk. Ez a szanszkrit szó csövecskét jelent. Testünkben a különböző feljegyzések különböző számú nádit jelölnek meg. Leggyakrabban 72 000 nadiban állapítják meg ezeket. A 3 legfőbb ilyen energia csatorna az ida, pingala és susmna nadik. Ida nadi a bal oldalon indul, s hozzá a lunáris, nőies minőségeket hordozó energia kapcsolódik, mint a hűvösség, passzivitás, nyugalom. Pingala nadi soláris jellegű, aktív féfias minőségeket hordozó energia hatja át, a jobb oldalon indul. A két nadi között húzódik a központi csatorának is gyakran nevezett susumna nadi, melyben az aszketikus gyakorlatok tökéletesedése következtében, a test és a szellem megtisztulása után, az addig a gerinc tövénél a Kundában nyugvó Kundalini energia a susumna mentén lévő 3 csomót (Brahma granthi, Visnu granthi, Rudra granthi) átfúrva, elkezd felemelkedni egészen a korona csakráig, melyen kiárad… Az ida és pingala nadik a susumna mentén úgy haladnak felfelé, hogy közben jobbról balra keresztezik egymás. Ahol találkoznak, ott energia központok jönnek létre, ezeket nevezzük csakráknak. A prána áramlását a légző gyakorlatok és a bandhák segítségével tudjuk szabályozni. A mula-, uddijana-, jalandhara bandha együttes alkalmazást mahabandhának, a nagy zárnak hívjuk. Fontos azonban észben tartani, hogy az energetikai gyakorlatok helytelen végzése az idegrendszert károsíthatják és nem kívánt mentális, pszichés zavarokat okozhatnak. Nem érdemes pusztán leírások alapján kísérletezni velük!

Ha ezeknek a finom energiáknak a megzabolázására vállalkozunk spirituális fejlődésünk és fizikai erőnlétünk növelése érdekében, érdemes tapasztalt jógatanár segítségét kérni.

A gyakorlatok következtében a test és a szellem megtisztul, s képessé válik a valóság megtapasztalására és befogadására. Aki képes az életerőt befolyásolni és irányítani, bizonyosan hosszabbá, egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teheti életét. Teste megerősödik, szelleme ragyogni kezd. 

Első lépésként érdemes a légzés megfigyelésével kezdeni a folyamatot. Fel kell fedezni a saját légzés mintákat és ezt követően kiegyensúlyozottá és folyékonyan áramlóvá kell tenni. Légzésünk 4 fázisból áll: puraka - belégzés, kumbhaka – a belégzés utáni szünet, récsaka – kilégzés, szunnyaka – kilégzés utáni szünet. Minden fázisnak meg van a fizikai, idegrendszeri és pszichés és energetikai hatása. Míg a belégzés az idegrendszer szimpatikus tónusát hangsúlyozza, addig a kilégzés a paraszimpatikus tónust erősíti. Előbbi frissítő, aktiváló hatással rendelkezik, míg az utóbbi nyugtató, lazító hatású. Érdemes megfigyelni, hogy az ászana gyakorlás közben ezeket az erőket, hogyan tudjuk mozgósítani és felhasználni az eredményesebb gyakorlás érdekében.

Mindezeknek azonban mentális vonatkozásuk is van. Miközben megfigyeled a saját légzésmintáidat (mély, felszínes, folyamatos, szaggatott, pihegő, lágy, feszült…), fedezd fel, hogy milyen érzelmekkel kapcsolódnak. Ezt persze megteheted a hétköznapi élethelyzetekben is. Sőt, akkor tudod leginkább megismerni és megérteni a légzés és az idegrendszer kapcsolatát, ha állandóan figyelemmel kíséred érzelmi állapotod és a hozzájuk tartozó légzésmintát. Ez nagyban hozzásegít majd, hogy később tudatosan használd a légzést, különböző állapotok kialakítására és fenntartására. Érdemes a “lassú víz partot mos” elvét követni a gyakorlás során, semmit nem sürgetni. Első ízben a teljes jógalégzést érdemes rutinná emelni és ezzel egy időben megkezdeni a bandhák izolált gyakorlását.

Kezdő gyakorlók részére a különböző légzésvisszatartások ellenjavalltak.

(mitológia rész forrása: Pressing Lajos)

A tökéletes ászana

…nem létezik. Legalábbis abban a formában nem, ahogy azt elsőre gondolnánk. Lehetséges, hogy egy gyakorlatot elsajátítsunk, de tökéletessége nem egy meghatározott sablon megvalósításában rejlik. Mikor jógát gyakorlunk megfigyeljük és megismerjük a testünket. Ebbe beletartozik az is, hogy szembesülünk határaival és korlátaival. Mindannyian más és más anatómiával rendelkezünk, vannak apró különbségek a csontok formáiban, ízületeink sajátosságaiban, és mozgás szervrendszerünk illeszkedésében. Látszatra egyformák vagyunk, de mindenki mégis más. Lehetséges meghatározni alap irányelveket, amelyek meghatározzák, hogy hogyan épül fel egy ászana, de valójában mindenkinek arra kell törekedni, hogy a saját anatómiai adottsága szerint találja meg a számára legtökéletesebb kivitelezési módot.

Dolgozom az oktatói jegyzeten és sok mindenen gondolkodom, hogy hogyan is lehetne továbbadni. Ilyen például az, hogy egy jógatanár miként válik képessé arra, hogy mindenkinek személyre szabottan tudjon beállítani egy testhelyzetet és a tanítványait ne egy meghatározott formába akarja bele erőltetni. Fontos észrevenni, hogy mindannyian rendelkezünk kisebb-nagyobb anatómiai deformitásokkal. Ilyenek kialakulását nagyon könnyen okozza a helytelen testtartás, ülőmunka, rendszeres cipekedés, de a testet egy esés, vagy még egy kisebb félrelépés is kimozdíthatja egyensúlyából. Ezek közül vannak olyan anomáliák, amelyeket rendbe lehet hozni egyszerű mozdulatokkal, önállóan, vagy terapeuta segítségével, de vannak olyanok, amelyek egy egy gyakorlat kivitelezését hosszú távon, vagy örökre befolyásolhatják.

Mivel magam is rendelkezem olyan sérüléssel, amellyel meg kellett tanulnom együtt jógázni, fel kellett ismernem, hogy különböző pozíciókat hogyan módosítsak ahhoz, hogy ne alakuljon ki további sérülés. Ebből kifolyólag vannak olyan pozíciók, amelyek első ránézésre nem olyanok, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, viszont a testem számára éppen azzal a módosítással válik tökéletessé és kedvezővé.

Bár az anatómia ismereteket rendkívül fontosnak tartom, azonban jó, hogyha nem válunk általa túlzottan merevvé. A jógatanárok művészete sok minden mellett abban is áll, hogy felismerje azokat az elváltozásokat is, amelyek nem teszik lehetővé a szabályok betartását, hiszen azzal esetleg csak tovább ront egy-egy helyzeten.

Mindemellett, ha gyakorlás közben felismerjük azokat a lehetőségeket, melyek bár áthágnak szabályokat, de számunkra mégis megfelelőek, felismerhetjük, hogy ugyanígy az életben sem az tesz szabaddá, és nem az szolgálja a fejlődésünket leginkább, ha mások által meghatározott szabályokat szeretnénk követni. Persze mindez nem válthat át fegyelmezetlenségbe, vagy hányavetiségbe. Sőt! Magunk számára élhető és a fejlődésünket segítő új lehetőségeket teremteni áldásosabb és nagyobb fegyelmezettséget követel, mint csupán előírásokat betartani. Előbbi folyamatos éberséget követel. 

Ha jógaórára mész, nem figyeld mi történik körülötted és ne hasonlítsd máshoz az ászanát, amelyben időzöl éppen. Csak figyeld a tested jelzéseit és engedd, hogy az érzetek elvezessenek ahhoz a pozícióhoz, amely számodra éppen ott és akkor a tökéletességet hordozza.

A jóga szabaddá tesz és nem arra sarkall, hogy olyanná akarj válni, mint más és olyanná akard formálni a pozícióidat, mint a melletted gyakorló. Mindez feszültéséget kelt, s a gyakorlást olyan irányba mozdítja, mely nem elfogadáson és megengedésen alapszik, hanem teljesítménykényszeren. Ez kerülendő. A cél az, hogy magaddal dolgozz és megértsd magad, a tested üzeneteid, hiszen az hordozza a számodra fontos tanításokat. Ha figyelmes és türelmes vagy a testeddel hálás lesz érte. Lehet, hogy néha eszközt kell használni, vagy módosítani kell egy egy gyakorlatot, vagy éppen csak fél pozícióba tudsz elhelyezkedni, de ha nem sürgeted magad és nem gyötröd le figyelmetlenül a jóga gyakorlás szépen rendezni fogja, amit csak lehetséges és végül meg lesz az eredménye. Engedd el a hiúságot. Ne hidd el, hogy a jóga megvalósításának mértéke az ászana bravúrokban mérhető, dehogy… sokkal inkább a gyakorláshoz és a testedhez való szeretetteli hozzáállásban és az általa nyert tanítások felismerésében és megértésében.

…persze lehetne arra hivatkozni, hogy energetikailag nem működőképes egy ászana, ha a fizikai test blokkokat és elmozdulásokat hordoz, de ezen nem az fog segíteni, ha tuszakoljuk a testünket olyan pozíciók felvételére, amire nem áll készen. De a hibás vagy pontatlan ászana energetikájáról egy következő cikkben írok.

Türelmes, hasznos és szeretetteli gyakorlást kívánok!