Hogyan lesz valaki jóga tanár?

Egy Facebook-on olvasott kérdés kapcsán éreztem inspirációt arra, hogy összefoglaljam magam számára is arra vonatkozó gondolataimat, hogy kiből és hogyan lesz a jógatanár…

Elég összetett kérdés, amit nagyon sok szemszögből lehet és kell is, úgy gondolom megvizsgálni. Elemezhetjük a kérdést spirituális, vagy reális szempontok alapján, de kezdhetjük azzal is, hogy végig vesszük a szó szinonimáit és azok szerint gondoljuk végig hogy is van ez.

Első körben szerintem érdemes különbséget tenni jóga instruktor, jóga tanár, tanító, mester és guru között. Maga a tanítás is egy út, ami bizonyos tekintetben fejlődési folyamatnak tekinthető, bizonyos szükségszerű állomásokkal.

Egyik oldalról azt gondolom, hogy jógát oktatni nagy felelősség. Csak azon az úton tudok vezetni másokat biztonsággal, amit már magam is bejártam, megéltem és hiteles tapasztalatot tudok átadni róla. Emellett, kell hozzá nagy rálátás az emberi test működésére, a lehetéses mozgásszervi problémák kiküszöbölésére, illetve annak tudására, hogy az ilyen problémák milyen változtatásokat igényelnek a gyakorlatokban. Egy jógaoktató mozgásterapeuta is egyben, hiszen az órákra sok esetben azok jönnek el, akik valamilyen mozgásszervi problémával küzdenek. Egy oktató diploma, ha másért nem azért mindenképpen szükséges, hogy az oktató bizonyítékát adhassa annak: igen, elmondták, hallottam, megtanultam, mire és hogyan figyeljek, hogy biztonsággal vezessek jógaórát. Csak, hogy egy papír nem bizonyítja, hogy képes is rá, vagy valóban megtanulta.

Más részről pedig a tanításnak van egy olyan vonatkozása is, hogy a megszerzett tudást azzal lehet a leginkább elmélyíteni, ha az ember tanítani kezdi. Illetve sokszor hallottam már a keleti utak tanítóitól, hogy amit ma megkaptál, már holnap add tovább, oszd meg mindenkivel akivel csak lehet.

Kérdés, hogy pontosan mire is gondolnak ilyenkor… az ászanák instruálására, amit kétlek, vagy a megértett filozófia szavak általi továbbadásra, esetleg a hallottak megvalósítása által tovább adott példamutatásra sarkallnak…

Egy jóga instruktornak rendkívül magas szinten kell ismerni az ászanák felépítését, működését, hatásait, energetikai és mentális vonatkozásait. Ez nem egy bármilyen tanfolyam anyaga, hiszen a jóga nem intellektuális, hanem tapasztalati tudomány, a legfontosabb benne, hogy saját megélések által igazoljuk magunknak a tanítások, leírások hitelességét, és ne vak hittel mechanikusan végezzük és adjuk át a jógát. Bizonyos fokig ez tanulható, de már itt is inkább a gyakorlás és a saját tapasztalás, ami meghatározza az átadott tanítás minőségét. 

Egy tanítónak nagy tapasztalattal kell rendelkeznie az életben megtapasztalható helyzetekről, jól át kell látnia az embereket mozgató és a társas kapcsolatokban működő dinamikákat, járatosnak kell lennie az emberismeretben, testbeszédben… szerintem ezek fontos képességei egy tanítónak, akihez már nem csak jóga ászanák gyakorlásáért mennek az emberek, hanem sokszor legbizalmasabb, legintimebb, legféltettebb érzéseiket, félelmeiket, kérdéseiket osztják meg vele. Lehet erről papírt kapni? Úgy gondolom mindez adottság, tapasztalat kérdése inkább és kisebb részben képzettségé.

Egy mester vagy guru kérdését már nem is feszegetném. Eddig nekem állították már páran, hogy itt, meg ott, a leves felett, meg esés közben, meg álmukban világosodtak meg… a tapasztalatom az, hogy ha valaki megvilágosodott mesterrel, vagy guruval találkozik, az kimondatlanul is egyértelmű. Nem kell a gurunak bizonygatni, hogy guru, és nem kérkedik vele egy sem, miért is tenné…

Én mindenképpen gyanakodva figyelem azokat, akik eltökélten kijelentik már az elején, hogy jógaoktatók szeretnének lenni. Persze nagyon jó érzés másoknak segíteni, de előbb a munkát önmagunkkal kell elkezdeni. Ha megvannak a saját tapasztalatok, megélések, megértések, akkor van mit tovább adni… addig viszont csak az egó játéka, aki a mások fölé emelkedésből akarja önmagát többnek látni.

A tudás senkit nem emel mások fölé. Minél inkább többet tud valaki, annál jobban érzi, hogy a tudás nem uralkodni emeli mások fölé, csupán a mások iránti felelősséget növeli. A tanítás útját járni, kétségtelenül hivatás, nem döntés, vagy választás kérdése. Vagy megjelennek azok, akik tanulni szeretnének és azt kell tanulniuk, amit az érintett tanár tud adni, vagy ideig óráig páváskodhat valaki, mint jógatanár, hosszú távon fényét veszíti, hiszen ha ő maga közben nem fejlődik, tanítványai gyorsa meghaladják.

Persze az más, ha valakinek a tanára, mester mondja, hogy: “most már taníts, add tovább a tudást”, akkor teljesen mindegy mit gondolunk magunkról, érdemesnek, vagy képesnek találjuk e magunkat arra… ez csak egy újabb állomás a saját fejlődésünk útján. 

Végeredményben az, hogy ki lehet jógatanár, maguknak a jógatanároknak a felelőssége. Túlságosan biznisz szagú sokszor az oktatóképzések temérdek kínálata. Sokszor sem a képzések, sem az elvárások nem elég magas színvonalúak, így a diploma megszerzésének feltétele talán csak a tandíj befizetése… Nem érzem mindben a felelőséget arra, hogy a kiadott diplomákkal arra jogosítanak fel embereket, hogy másokkal foglalkozzanak, fizikai, mentális és lelki szinten… de az is igaz, hogy valahogy, valahol minden tanár elkezdi, a legszükségesebb talán az önmagunk, képességeink és határaink józan megítélésének képessége, és hogy legyünk elég bölcsek azt mondani esetleg: “ez már nem az én kompetenciám, de tudok olyan, aki segíthet”.

Áldás csak a szeretettel és alázattal végzett tanítást kíséri. Ha valaki szívből és szeretetből, a jóga iránti elkötelezettségből segít, tanít másokat, akkor úgy is csatornává válik. Szavai és tettei nem ártanak. Amit tesz másokért, az önzetlen szolgálat. Még ha nem is magasan képzett papírforma szerint, a tanítás által maga is fejlődik és hiteles, jó tanár válhat belőle, ha megőrzi tisztaságát, alázatát, tudásvágyát és szorgalmát. Bár sajnos, e-mögé az állítás mögé sokan elbújnak manapság. Hiszem, hogy ha szeretettel tanítunk másokat, akkor a szeretetben ott a felelősség is. Annak felelősége, hogy csak addig vezessünk akár testileg, akár lelkileg másokat, amíg már mi magunk jól kitaposott ösvényt járunk.