Az öt elem mindegyike alkotója világunknak, de nem csak a külső térben, a fizikai síkon, a világot és a testet alkotó esszenciákként mutatkoznak meg és hatnak, hanem bennünk, a Lélek építőiként is működnek. Az egész nem lehet teljes sem a tér, sem a levegő, sem a föld, vagy a tűz, akár a víz ereje és tulajdonságai nélkül.
Szokásomat megtartva az elemekkel a gyakorlásomon és a személyiségem mélységeinek felfedezésén keresztül foglalkoztam sokat, amiből meg is született egy program, amit TATTWA FLOW-nak neveztem el. A Vinyasa Flow Yoga nagyon jó teret enged annak, hogy az elemeket megtapasztaljuk magunkban, megérezzük minőségüket, erejüket és azt, hogy milyen módon és milyen helyzetekben melyiket, hogyan tudjuk megidézni magunkban.
Mikor nem rég itt voltak a Himalájai Tradíció mesterei, hogy tovább folytassák tanításunk, Dr. Stoma tett említést a vízről… ittam a szavait, hiszen ez az az elem, amellyel a legszebb és legintenzívebb tapasztalatokat éltem meg, és amelyikkel a leginkább szeretek dolgozni. Nem véletlen, hogy az áramlás gyakorlatok, a vinyasa flow szekvenciák legkifejezőbb jelképe. A víz bölcsessége határtalan.
De mi is az, amit felfedezhetünk benne? Erőt és gyengédséget, alkalmazkodást és kitörést, higgadtságot és fékevesztettséget, megtartást, pusztítást, teremtést és táplálást… az életet…
Csak nézd meg, hogyan viselkedik a víz… megengedően és elfogadóan felveszi a formákat, melyekbe beletöltik. Szabályozzuk, de csak míg ki nem tör medréből, új utat, új irányt teremtve magának. Az útjába gördülő legnagyobb köveket, gátakat és akadályokat, még ha idővel is, átformálja, elmossa. Nincs hely, ahol ne találna utat magának. Megtartó erővel hordozza magán mindazokat, kik közegébe merészkednek, de csak egy pillanat és örökre elsodorja őket. Önzetlenül táplálja az élőlényeket, akik nem is létezhetnének nélküle. A legkisebb csermely is képes nagy folyóvá válni, s az óceánban benne a cseppek kicsinysége.
A víz, akár egy finom nő, aki minden konfrontáció nélkül képes viselni erejét és szabadságát. Aki hűs derűjével felüdít, teremt, alkot, s ami gátat szab szabad szellemének, finoman, de elemi erővel hárítja el.
Mikor a szeretetre gondolunk, az elemek közül leginkább a tűz, ami eszünkbe jut. Lobogva lángoló szerelmet érzünk, s van, hogy elemészt ez az érzelem. Az önzetlen szeretet és tiszta szerelem számomra mégis a víz elem gyengédségében valósul meg, hiszen anélkül, hogy hamuvá égetne, felemésztene, csak hordoz, ringat, átölel, táplál… s az égből áradva a földre mos el mindent, ami az útjában áll…
“Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát.” C.G.Jung 
"Mikor a szeretetre gondolunk, az elemek közül leginkább a tűz, ami eszünkbe jut. "
VálaszTörlésNekem a tűz inkábbről nem a szeretet ugrik be, hanem a szenvedély. A szeretet nekem inkább a föld és a víz (ahogy írod), táplál és elfogad, ölel.
Néhány gondolat eszembe jutott erről:
VálaszTörlés"Mikor a szeretetre gondolunk, az elemek közül leginkább a tűz, ami eszünkbe jut. Lobogva lángoló szerelmet érzünk, s van, hogy elemészt ez az érzelem. Az önzetlen szeretet és tiszta szerelem számomra mégis a víz elem gyengédségében valósul meg..."
Úgy gondolom, valamiért félünk kimondani: a szeretet és a szerelem nem szinonímái egymásnak. A magyar nyelvben a két fogalom szépen szétválik, nemúgy, mint a németben, vagy az angolban például. Die Liebe, love, mindkét fogalamat jelentheti. Sajnos sok magyar fordításban ezért igencsak összekeveredik a két mögöttes tartalmom.
A csakrák színeivel szólva szerintem a szerelem a vörös-narancs, míg a szeretet a zöld.
Szinte az összes nagy hagyomány egyik központi fogalma a szeretet. Én úgy gondolom, hogy jót tenne, ha a szeretet mögöttes tartalmából a szerelem kicsit távolabb kerülne. A szerelem csodája éppen abban áll, hogy általa az ember viszonylag gyors tapasztalatokat szerezve - szerencsésebb esetben - előbbre léphet, fejlődhet. A szeretet az emberi tudatfejlődés magasabb szintjein érkezik meg illetve teljesedik ki és így teszi egészlegessé a létezést.
Kedves Juttka és Toma!
VálaszTörlésKöszönöm az észrevételeteket, teljesen egyetértek veletek. Valóban nem volt szerencsés a szóhasználat, de a hitelesség és őszinteség jegyében ebben a bejegyzésben így kell maradnia, annak ellenére, hogy nem feltétlen azt fejeztem általa ki, amit szerettem volna.
Örülök, hogy megosztottátok velem az ezzel kapcsolatos gondolataitokat.
Szeretettel:
Regősvölgyi Regina