A hétvégén az oktatóképzésen tanítottam a Napüdvözlet sorozatról. Az egyik kedvenc témám, folyamatosan igyekszem bővíteni benne a tudásomat. Bármilyen hosszúságú programot is tartok, mindig van valami, ami mégis kimarad, mert más aspektusok, más vonatkozások szólnak az éppen ott ülőknek, megint más másoknak. Ez alkalommal nem kevés energia szabadult fel az órán. Könnyek és érzelmek jelentek meg. Számomra mindig érdekes megfigyelés tárgya az éppen előttem ülő csoport dinamikája, amelyet nem csak a téma, az elhangzottak, vagy az éppen fizikailag megélt folyamatok alkotnak, hanem valami szemmel láthatatlan erő munkája is, amit csak érezni tudunk. Ez az, amit néha nevetésben, néha könnyekben élünk meg a gyakorlásokon.
A belső folyamat, ami felszínre került most a csoportban az a változás volt. Látszólag semmi köze nincs a témához, pedig nagyon is…
Mikor a Napüdvözletet végezzük, akkor a Nap útját kísérjük az égen. Bár általában azt mondják, hogy a Napüdvözletet reggel, a hajnali órákban szokás végezni, vannak hagyományok, melyek úgy tartják, mivel a Nap útjának kísérésén van a lényeg, így a fő napszakokban is elvégzik az üdvözlő sort a sadhakák.
A hajnal időszaka Brahma ideje, a nappal Vishnu tere, az éj pedig Shíva istenségnek az időszaka, amikor energiái megnyilvánulnak az anyagi síkon.Így követi egymást a keletkezés, létezés és az elmúlás. Világunkban ennek a folyamatnak minden alá van vetve, ami a létezésbe lépett, vagy megnyilvánult benne. Ezeknek a szakaszoknak az egymásutánisága és a Nap folyamatos haladása jelzi az emberek számára az idő múlását. A folyamatos haladást, változást, a dolgok alakulását.
Ebben a tekintetben egy igen fontos tanításához érkezünk a Napüdvözletnek, mégpedig ahhoz, hogy megtanuljunk részei lenni a változás folyamatainak, ne csak elszenvedői. Megtanulhatjuk befogadni a változásokat, anélkül, hogy az ellenállás szenvedést okozna bennünk. Arról már sokat írtam a Vinyasa Flow kapcsán, hogy miként alakítja bennünk a változáshoz való viszonyulást, vagy a változás és változtatás képességét az áramlásban végzett gyakorlás, amilyen a Napüdvözlet is.
Ami tegnap felmerült a csoportban ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy miért ilyen nehéz lecke ez, hogyan lenne helyes a bennünk lévő elkeseredéshez hozzáállni? Gondoltam írok erről…
Az igazi, maradandó változás mindig nagy fájdalommal jár. Minden változás krízis. Minél nagyobb a krízis, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok vagy az egyik vagy a másik irányba változni fognak. Egy krízis megélése után, többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Na de, ha változni, vagy változtatni akarunk, akkor feltehetőleg nem is akarjuk, hogy a dolgok ugyan úgy menjenek tovább, ahogy addig. Amikor önként adjuk át magunkat a változásnak, az mindig könnyebb. Ha a változás azonban szükséges, akkor az élet mindenképpen megteremti azt a helyzetet, létrehozza azt az eseményt, mai változást fog generálni. Az utóbbi nehezebb, hiszen sokkal nagyobb szenvedéssel jár, ha valamit elvesznek tőlünk, mint amikor önként adjuk át. Ha már benne vagyunk ebben a folyamatban, akkor két lehetőségünk van: szenvedünk, vagy élünk az alkalommal.
Van, hogy az életben egyszer csak minden megváltozik körülöttünk. A jól megszokott sémák és formák felbomlanak. Ilyenkor egy pillanatra elveszíthetjük a biztonságérzetünket, tájékozódásunkat és a világ zorddá, hideggé és üressé változik. Jó ilyenkor nem sokáig benne maradni az önsajnálat állapotában, ami teljesen természetes módon jelenik meg bennünk. Azonban minél inkább belemerülünk, annál inkább belemerülünk saját belső poklunkba, amit a változásnak való ellenállásból származó szenvedés és fájdalom szül. Mindez csupán ragaszkodás a megszokotthoz. Ennek az állapotnak azonban nagyon fontos szerepe van. Szükséges megélni a fájdalmat. Felesleges letagadni magunknak, hogy fáj. El kell fogadni, meg kell engedni magunknak, egyedül az nem mindegy meddig és milyen mértékben. Mindez része a folyamatnak.
Amikor elmúlik a fájdalomnak az ideje, akkor viszont minél előbb el kell kezdeni építkezni. El kell kezdeni tudatosan feldogozni, hogy mi is történt most. Mi változott, miért. Hogyan alakult így ez a helyzet. Mi változott meg bennem? Hogyan tudom ezt konstruktívan felhasználni a további életvezetésemben.
Azok, akik jógával foglalkoznak, vagy jógikus életszemlélettel, önismereti eszközökkel rendelkeznek, hamar felismerik, hogy a látszólag negatívnak tűnő helyzetek rejtik a legnagyobb tanításokat. Ráadásul, legalábbis számomra sokszor bebizonyosodott már, hogy egy negatívnak tűnő helyzet, sokszor utólag áldásnak, vagy szerencsének bizonyul. A dolgokat pozitívan vagy negatívan értékelni azért nincs értelme, mert egyrészt mindig szubjektív véleményt tudunk csak alkotni, másrészt pedig a világban sokkal nagyobb erők munkálnak annál, mint amit a magunk emberi szintjén képesek vagyunk befogadni.
Szóval, dönthetsz. Sajnálod magad és ellenállsz a változásnak, vagy felállsz és megtanulod a leckét, amit az élet kínál számodra. Amikor krízis történik az életben, az mindig lehetőség új irányokra, új szemléletre, új lehetőségekre. Kérdés, hogy nyitott vagy e és készen állsz e elfogadni azt, amit az élet kínál.
Visszatérve a Napüdvözlet tanítására. A lényeg mindössze egyetlen szó: a hajnal… a nappal… az éjjel… mind elmúlik… és követi valami, ami nem jobb, nem rosszabb, csak más, új, de önmagában szép és tökéletes. Bármi is adódik az életedben, akár jó, akár rossz, ne felejtsd el ezt a szót: “elmúlik”, mert mindig segít megőrizni belső egyensúlyod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése