Bár maga a vinyasa flow, magából a stílus sajátosságaiból adódóan, kevés korrekcióra ad lehetőséget, az ászanák következetes kiigazítása elengedhetetlen a fejlődéshez. Mivel nagyon szeretem a szép ‘assist”-okat, néha az áramlás rovására kell azokat használnom az órákon. Néhány gondolat erről:
1. Az óra éppen arra való, hogy a tanár megmutassa a pozíciókban a szükséges módosításokat, hogy a gyakorló adottságaihoz mérten, relatív tökéletes legyen a testtartás. Célja, hogy a gyakorló megérezze a különbséget a korrigálatlan és korrigált helyzetben kialakuló érzetek és a légzés áramlásának alakulásai között. Ennek a fajta igazításnak azonban akkor van valódi értéke, ha a gyakorló rendelkezik olyan testtudatossággal, hogy egy újbóli pozíció felvételt követően is fel tudja a korrekció alapján építeni a testhelyzeteket, csupán a belső érzékelésére támaszkodva.
2. A kitartó gyakorlás során mindenki megtapasztal bizonyos elakadásokat. Amikor bár gyakorlunk-gyakorlunk mégis, mintha nem fejlődnénk tovább. Ezekben az esetekben, amellett, hogy ennek a tapasztalásnak egyéb vonatkozásai vannak, csupán a test szempontjából vizsgálva a helyzetet, szintén nagy segítséget jelentenek, a hosszasan megtartott korrekciók. Nagy segítséget jelentenek abban, hogy átbillentsék a testet a határokon. Bár az ilyen esetekben fokozott figyelemmel és gondossággal kell a javításokat elvégezni és érdemes egyéb szempontokból is kielemezni az elakadt terület üzeneteit.
3. A kevésbé tudatos gyakorlók számára természetesen jó rávezetés és segítség a határok felfedezésére az ászanák javítása. Pontosan meg lehet vele mutatni, hogy minek is kellene történni a testben, hogyan kellene mozdulni, használni, megtartani. De a kezdő gyakorlók esetében sokszor inkább a sérülések elkerülése hosszú- és rövid távon a cél.
4. Tény, hogy az ászanák akkor tudják kifejteni maximális hatásukat, ha az adott testhez és állapothoz mérten tökéletesen, vagy legalábbis megközelítőleg tökéletesen vannak felépítve. Ha törések és zárakat alakítunk ki, és itt most nem a bandhákat értem a zárak alatt, akkor az energia nem tud megfelelően áramlani. Persze ilyenkor a fizikai test folyamatai és áramlásai is blokkoltak. Mivel minden mindennel összefügg, egyértelmű, hogy az ászana az ilyen esetekben elveszíti lényegét, fizikai, energetikai és mentális szinten is. Korrekciókkal, javításokkal elkerülhetjük ezt, vagy legalábbis csökkenthetjük mértékét az “értékvesztésnek”.
Végeredményben azt gondolom, hogy a korrekciók szükségesek, de nem válhatunk függővé tőlük. Nem hagyatkozhatunk állandóan a tanár korrigálására, hiszen akkor nem fejlődik sem a tudatosság, sem a belső érzékelés. A javítások jó eszközök, de alapvetően nem feltétlen célravezető lépten nyomon alkalmazni őket, hiszen az önálló gyakorlás, a figyelem és tudatosság rovására mehet.
A jógában arra törekszünk, hogy a belső érzékelésre támaszkodva tudjuk felépíteni pontosan a pozíciókat. Tanári segítség, tükör, vagy önmagunk szemmel való pásztázása nélkül. Ez nem csak a testtartások szempontjából fontos folyamata a gyakorlásnak, a fejlődés számos lépcsőfokával van összefüggésben, mintegy előfeltételként.
A korrekcióknak van egy mentális hatása is. Ha valaki minden alkalommal ki van javítva, előfordulhat, hogy egyszerűen ellustul, mivel megszokja, hogy a tanár mindjárt érkezik és majd úgy is kijavítja. Ez a fajta hozzáállás egyrészt függőséget alakít ki és gátolja az önálló gyakorlást, fejlődést és az ez által érzett élményt, másrészt pedig arra tanítja meg a gyakorlót, hogy mankókra támaszkodjon. Kicsit ilyen amikor valaki állandóan eszközökkel gyakorol… heveder és tégla nélkül pedig nem érzi biztonságban magát a jógaszőnyegen.
Visszatérve… Sokféleképpen javíthatunk ászanát. A korrekció módjai lehet az, hogy éppen csak egy ujjal érintve javítunk. Általában ilyenkor az érintés nem feltétlen a javítandó területen érkezik, mégis annak hatására automatikusan korrigál a test a határaihoz képest.
Lehet konkrét, célzott korrekciókat is végrehajtani, amikor az adott testrészt manipuláljuk.
Szerintem az a legszebb, ahogy Vidya a tanárom is tanította nekünk, hogy próbáljuk a korrekciókat ászanákban végrehajtani. Amennyire ez lehetséges persze. Tény, hogy nagyon szép egy másik ember ászanáját, ászanában javítani és energetikailag is más eredménye, hatása van, nem szólva az esztétikáról és harmóniáról.
Erre épül a páros jóga is, hiszen az együtt végzett gyakorlatokban folyamatos segítséget és visszajelzést tudunk adni a másiknak a gyengeségeiről, vagy hiányosságairól. Így alkalom nyílik a javításra. Emellett az ászanákban létrehozott kontaktusnak persze egyéb jelentősége is van, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek.
Érdemes a gyakorlás módját és az eszközök használatának mértékét úgy megválasztani, hogy az valóban segítő eszköz legyen és ne kössék meg a gyakorlót. Mindezek eszközök a jóga felszabaduláshoz és szabadsághoz vezető útján és a kellő időben majd el kell engedni őket, ahogy egyszer talán majd magát a jógát is elengedjük, hiszen az sem egyéb, mint eszköz. Tutaj, mely a túlsó partra visz. És amint nincs rá szükség, elengedve a ragaszkodást, tovább lépünk minden kötöttség és ellenállás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése