Viszonyulás az ászanákhoz

Jókat szoktam derülni magamban, amikor a jógaórán egy-egy ászana soron következését hangos sóhajtások követik, melyek hol a megkönnyebbülés élményével, hol az ellenállás terhével vannak átitatva. Ilyenkor szoktam emlékeztetni a gyakorlókat, hogy jobb nem kötődni érzelmileg az ászanákhoz. Miért van ez?

Alapvetően a jógában az egy dolog, hogy fizikai szinten mi történik, az fontosabb, hogy milyen mentális állapotokon haladunk végig a folyamat közben. Ilyenkor az elmével dolgozunk és az egoval küzdünk. Ez a küzdés nem egy erőszakos harcot jelent, inkább arra irányul, hogy a különböző kondicionáltságokat átdolgozzuk magunkban. Ennek eredménye az, hogy aki átéléssel és figyelemmel jógázik, nem csak testedzést végez, hamarabb felfedezheti a jógának azokat a hatásait, amelyek a hétköznapi viszonyulásait, alkalmazkodóképességét, elfogadását, kitartását pozitívan alakítják.

Általában mindannyian úgy vagyunk, hogy a kényelmes pozíciókban szeretünk hosszabban időzni, míg a nehezebb testtartásokból igyekszünk kimenekülni. Az elme belemerül a testérzetekbe, melyek így sokkal intenzívebbé válnak. Ezzel gyakorlatilag minden más folyamatról elvonódik a figyelem és a végén már csak szabadulni szeretnénk a gyakorlatból. Másik végletként pedig a kényelmes testtartásban, ami esetleg már nem tartogat kihívást számunkra az lehet, hogy a figyelem kalandozni kezd, mert nem ragadják meg és nem késztetik koncentrációra a jelentkező tapasztalatok.

Egyik jelenség sem segíti a fejlődést.

Ideális esetben az ászanákhoz társuló viszonyulásokkal nem célszerű azonosulni. Ne felejtsd el, hogy tudatosan, vagy tudattalanul, de a jógaszőnyegről tovább viszed a tapasztalatokat. Az ászana a testnek éppen olyan szituációs tapasztalat, mint egy élethelyzet. Ha arra tanítjuk meg, hogy a kényelmesben időzzön, a kényelmetlenből pedig meneküljön, akkor nem fogunk fejlődni az életünkben sem, csak érzelmeink fognak a hullámokon ide-oda taszigálni.

Bármi, ami tapasztalatként megjelenik az ászanában, csak a megfigyelés tárgya és nem az azonosságé. Ha azzal a bizonyos tanú tudatossággal maradsz a jelenben, akkor minden ami megjelenik a gyakorlás közben, csupán a megfigyelés tárgya. Sokat elárul. Nem, nem csak a gyakorlat szadista indexéről, hanem arról is, hogy Te hogyan éled meg, milyen érzelmeket vált ki belőled és milyen reakciót. Ha nem azonosulsz az érzésekkel, hanem csak figyeled, engeded magadnak jobban szemügyre venni, sokat tanulhatsz önmagadról. Ezek a megélések és önmagad megértése és annak felfedezése, hogy úrrá tudsz lenni a nehéz helyzeten, van benned kitartás, hogy bennük maradj vagy, hogy észreveszed magadban erőtartalékaid, hidd el visszaköszönnek majd az életedben is.