2012. július 9., hétfő

A jógi fa (Vrksha-asana)

Ha a mitikus történeteket, vagy az ősi leírásokat olvassuk, gyakran láthatjuk, hogy a bölcsek, tanítók, jógik kedvenc helyük az erdők és a fás ligetek voltak. A terebélyes fák árnyékában kedvükre időztek a jóga aszketikus technikáit, vagy a meditációt gyakorolva, s a lombok ölelő karjai alatt a tanítványok is összegyűlhettek meghallgatni a tanításokat.
Hajdanán volt egy imádság, amit az emberek akkor recitáltak, mikor az erdő egy szegletében lakóhelyet építve letelepedtek:

“Drága fák, növények, rovarok és állatok, bocsássátok meg, hogy erre a területre építem kunyhóm. Szeretnék harmóniában és békében élni veletek.”

Ebben az időben az erdő még nagyobb tiszteletet élvezett. Tudatosabbak voltak az emberek afelől, hogy az erdő maga az élet. A Föld egészségének biztosítéka a fák és az erdők jelenléte, hiszen, mint a világ tüdeje oxigént lélegeznek lélegzetünkbe.
A fák otthont és ételt biztosítottak a lemondottak számára, s kijelölték a teret, ahová a hű tanítványok ashramot építhetnek a mester köré. Ettől kezdve az erdőt “tapovan”-nak, a “lemondás erdeje”-nek nevezték.

Vrksasana-ban, a fa tartásban időzve, megérezhetjük azt a nyugalmat és időtlenséget, amely a fák mozdulatlanságában rejlik. Tapasztalhatjuk az egyediség önállóságát, és az erdő fái között áramló egység élményét. Hiszen nézd csak meg a fákat, mind magában áll, mégis egységben él, nem egymásra támaszkodva, hanem közösséget alkotva. 

Ez a pozíció egy meditatív testhelyzet, de ettől függetlenül rendkívül aktív. Ismert gyakorlat, hiszen nagyon jellegzetes jóga tartás, így gyakran használják illusztrációként. Azonban bármennyire is egyszerűnek tűnik ennek a póznak is meg van a maga technikája:
Alapállásban helyezkedj el (tadasana). Kezdetben csak figyeld meg a stabilitásod. Figyeld meg, milyen érzés stabilan, két lábbal állni a földön. Majd helyezd a súlyt A bal lábadról a jobb lábadra és, ha megtaláltad az egyensúlyod emeld a lábad először a térdedre, majd a belső combodra. Gyakori hiba szokott lenni, hogy mikor felemeljük a lábunkat, akkor az azonos oldalon a csípő is megemelkedik. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy a felemelt lábon a combot befelé és lefelé csavarjuk, és a csípőt is húzzuk a talaj felé, hogy annak két oldala egy vonalon maradjon. Ahogy minden gyakorlatnál, úgy itt is hangsúlyos a medence helyzete. Billentsd úgy, hogy a farkcsontot a sarkad felé, a szeméremcsontot pedig előre felé húzod. Aktívan tartsd a hasizmokat. A mellkas legyen kitárva, a szegycsont pedig megemelve, s a nyújtózás mindkét oldalon egyformán aktív a csípőtől a hónaljig. Ha mindez megvan és még stabilan tudsz állni, nyújtózz a kezekkel fölfelé, anélkül, hogy a vállakat rátolnád a fülekre. Tartsd meg közöttük a teret. A tekintet szemmagasságban egy ponton nyugszik. 

A testtartásban időzve alkalom nyílik arra, hogy imaginációs gyakorlatot végezve megérezzük saját gyökereinket, stabilitásunk. Az alsó, vagyis a gyökér csakrához tartozó gyakorlat, ami a biztonsággal, önfenntartással, és az eredettel áll kapcsolatban. Érezd ahogy a talpadból kifutó gyökerek mélyen a földbe hatolnak, megtartanak, erőt adnak és táplálnak téged. Csak nyújtózz el tőlük és engedd, hogy a talpakból kinövő fa lombja beleterjedjen a téged átölelő végtelen térbe…és csak lélegezz, és szemléld a létezést...


Sri Chaitanya, a bengáli táncoló szent azt tanította, hogy a természet által adott tanítások megvalósítása előfeltételei a jóga gyakorlásának:

“Légy alázatosabb, mint a fűszál, elfogadóbb, mint egy fa, tisztelj másokat és ne tartsd magad soha többre náluk. Így fejlesztheted ki magadban azokat a minőségeket, melyek szükségesek a jóga megvalósításához.”

A fa olyan önzetlen, hogy még az őt baltával kivágó favágónak is árnyákot ad. Egyformán szakíthat bárki gyümölcséből, nem tartogatja magának azokat. Egy igaz jógi is így tesz. Szabadon adja spirituális tudásának gyümölcseit, bőkezű és önzetlen, a szeretet közvetítésében, akár a fa árnyékának, termésének, gyümölcsének, s önmagának mások javára történő felajánlásában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése