Belső áramlások

Tegnap este a nem kis kihívásokkal megspékelt vinyasa flow óra után arról beszélgettünk a résztvevőkkel, hogy mitől is válik egy dinamikus jóga sorozat végül tökéletes flow élménnyé. Egyáltalán nem mindegy, hogy csak egymás után rendezett ászana szekvenciát gyakorlunk végig, vagy pedig olyan külső és belső áramlások egységét éljük meg, amely szinte erőfeszítés nélkülivé teszi a légzés hullámain ringatózó mozgást.

Mikor elkezdtem tanítani ezt az irányzatot, 8 év hatha jóga volt a hátam mögött. Egyáltalán nem volt könnyű a dobozban végzett mozgásról átállni a nagy körívekkel dolgozó szekvenciákra, amelyek egészen más megélést adnak. Mint “Bálint” tanítvány nem kevés fejtörést okozott, hogy az ászanák végletekig precíz kivitelezését, hogyan ötvözzem a légzésszinkronban végzett mozgással, ami nem feltétlen ad erre teret, lehetőséget. …igen, ezek valóban korlátai a vinyasa flow-nak, vagy az oktatásának. Ezért is szoktam javasolni, hogy inkább olyanok kezdjenek el ebben a stílusban gyakorolni, akik rendelkeznek némi ászana ismerettel, és ebből kifolyólag az ászanákon belüli testtudatossággal, mert a következetesen végzett pontatlan gyakorlás hosszú távon sérülésekhez, mozgásszervi problémákhoz vezethetnek. A vinyasa nem terápiás jóga. Nem alkalmas a fizikai problémák megszüntetésére. Ez egy játék, amely komoly hatha alapokat igényel, amely minden jógatípus alapjaként is szolgál egyben.

…szóval mindezért, okozott némi zavart bennem az elején, hogy akkor most pontosan gyakorlunk, vagy áramlunk? Aztán, ahogy magam is fejlődtem a gyakorlásban felfedeztem a Vinyasa Flow szépségeit és tartalmait. Ráébredtem például arra, hogy nem a test, hanem a “flow” élmény kialakulása és megtapasztalása a lényeg, ami a jele pillanatban végzett tevékenység megélésének a művészete.

Ahogy tegnap a csoporttal beszélgettünk, arra próbáltam rávilágítani, hogy ezeken az órákon, persze a lehetőségek szerint törekszünk a precíz kivitelezésre, de a folyamatokra összpontosítsák a figyelmüket. Nem az a fontos jelen esetben, hogy éppen most adhomukhasvanasanában (lefelé-néző-kutya-pozíció) állok és át kell keverednem valahogy urdvamukhasvanasanába (felfelé-néző-kutya-pozíció), hanem az a folyamat az érdekes, amíg egyik helyzetből a másikba jutok… Mi történik közben, mit és hogyan élek meg benne?

Ahogy a hatha jógában is szerettem, hogy felfedeztem benne az élet és a lélek törvényszerűségeit, úgy a Vinyasa Flowban is igyekeztem felfedezni ezeket az aspektusokat. És meg is találtam. Eddigi életem során még nem találkoztam olyan változással, amely nem hosszabb, vagy rövidebb folyamaton keresztül történt volna. A változás és átalakulás folyamatai, nem tisztán egyik helyzetből a másikba dobnak és kész, hanem amit elengedünk, elkezd lebontódni, körvonalai szertefoszlanak, míg végül semmivé válik. S miközben történik mindez, már formálódik, kirajzolódik, megteremtődik valami új. Kitűzünk egy célt magunk elé, de az még nem jelenti, hogy holnapra már össze is áll és egyáltalán nem mindegy, hogy miként éljük meg a kialakulás, változás folyamatát. Sok esetben az átmenetekben megélt élmények hosszú távon meghatározhatják, hogy egy új  helyzetben jól, vagy rosszul fogjuk érezni magunkat. Ha mindig csak a célra figyelünk és soha nem arra, hogyan jutunk el odáig, akkor elveszhet az az élmény, ami a sikert, vagy a vágy beteljesülését, a megvalósítást örömét boldogsággá teszi.

Fontosak tehát a kiinduló pontok az életben, akár csak az órán, azonban sokkal érdekesebb megfigyelni: “hogyan jutok egyik pozícióból a másikba?”, hogyan hat rám egy helyzet, amiben váratlan fordulatok jelennek meg”, mennyire engedem mélyre menni magam olyan körülményekbe, amelyek teljesen kifordítanak”, “és az milyen érzés”. Számos kérdéssel dolgozhatunk magunkon az áramlás gyakorlatok közben. És, ahogy haladunk még valami fontos dolog kialakul bennünk.

Légzés és szinkron.

A légzés önmagában képes lenne tanításaival a megvilágosodás szintjéig emelni. De a légzés szinkronban végzett mozgás kapcsán most másra szeretnék rávilágítani. Ez egy másik nagyon fontos momentum a vinyasa flow gyakorlásában. Az, hogy hagyjuk, hogy a légzés vezessen. Ezen kezdetben jót kuncognak a tanítványaim, és azt mondják: “örülök, ha levegőhöz jutok”, azonban hamar meg lehet érezni miről is van szó. A légzés áramlása egyfajta hajtóerővé válik, ami ide-oda hullámozva a testben egyszer csak elkezd “belehintáztatni” a pozíciókba. Megszünteti az erőfeszítést, persze ez csak érzet szinten történik, hiszen a vinyasa nagyon is intenzív mozgás önmagában. Mindezeken túl az ember megtanul a benne zajló áramlásra hagyatkozni, amiben tökéletesen megbízhat, hiszen a belégzést a kilégzést mindig követi, s a test a légzés éppeni fázisához leginkább illő ászanába fog belehelyezkedni.

Mindez visszavezet az ősbizalomhoz, amely nem csak az életbe, de önmagunkba vetett hitünket is visszaadja. Felébreszti azt az ösztönt, amely kétségek nélkül mer az ösztönökre és az intuícióra hagyatkozni és mivel az ettől egyre élesebbé és élesebbé válik, a gyakorlót minden napjaiban egyre éles látóbbá és magabiztosabbá teszi.