Változás…

Sokszor beszéltem már arról, hogy a Vinyasa Flow a változás, az áramlás megélésének gyakorlata. De mit is jelent ez valójában és hogyan jelenik meg a jógaszőnyegen túli világban?

Nem csak a modern életmódra való tekintettel fontos tulajdonság a változás helyes megélésének képessége. Életünk alakításában is nagyon fontos szerepet játszik, hiszen aki nem képes változtatni, mert nem elég bátor elhagyni a megszokott sémákat és bejárt utakat, annak kevesebb esélye lesz arra, hogy felfedezze és megélje az álmait, amiben teljesen kiteljesedhet és boldogságra lelhet. Van egy mondás: “Ostobaság a járt utat járatlanra cserélni.” – hát, nem tudom ki találta ezt ki, de sok mindentől megfosztotta azokat az embereket, akik hajlandóak lettek volna kilépni a megszokások medréből. 

Mikor arról beszélünk, hogy “változás”, akkor egy nagyon fontos folyamatra utalunk. Ahol nem az indulás és nem az érkezés a fontos, hanem az út, amin az egyiktől a másikig haladunk. Ez a átalakulás időszaka, amely fontos szakasz az életben. Magának az élet tartalmának a magja. Ha a vinyasa flow órán az egyik gyakorlatból a másikba áramolsz, ne arra figyelj, hogy most mondjuk az “adhomukha-svan-asana” (lefelé-néző-kutya pozíció) formában időzöl, és aztán ebből felveszed az “urdva-mukh-svan-asana” (felfelé-néző-kutya-pozíció)-t, hanem értsd és éld azt a folyamatot, amíg egyikből a másikba jutsz. Mi történik, mi zajlik benned? Mi változik, mi változatlan? Könnyű, vagy nehéz átkerülni egyikből a másikba? Melyik érzed jobban magad? Megtanulni használni ezeket a kérdéseket a jóga gyakorlása közben sokkal többet ad, mint tudatos gyakorlást.

Gondolj csak bele: mit is jelent felvenni egy formát, ászanát. Ez a pozíció, amiben most vagy a tudatosságod tere, ebben valósul meg a tökéletes jelen-lét. Az ászana, nem csak fizikai forma, hanem mentális folyamat, pránikus erőtér, az érzelmek kifejeződésének helyszíne. Ha így ismered fel, megláthatod az összefüggést az ászanákban való áramlások és a benned zajló folyamatok, vagy épp az életedet alkotó szituációk változása között és persze ezekhez való viszonyod és a megélésed minőségeit is felismerheted. 

Fontos volt számomra visszaemlékezni erre, mert az életem fordulóponthoz közelít. Bár megszoktam, hogy nem jellemző rám az állandóság, mégis ha nem figyelek, elveszítem a tudatosságom, hajlamos vagyok nekifeszülni ezeknek a természetes folyamatoknak. Pedig az a helyzet, hogy nem vagyunk mi magunk sem állandóak. A testünk, a lelkünk, szellemünk, gondolataink folytonos változásban vannak. Mi értelme is lenne ennek ellenállni. Az élet szépsége magában a változásban van. Ez a folyamat az, amely előre visz, felemel, új lehetőséget, új tereket nyit. Színeket és tartalmat ad az életnek. Ebben fejlődünk, csak ebben fejlődhetünk. Majdnem lényegtelen honnan indulunk és hova tartunk. Mindegy, hogy az álom realizálódásnak mekkora a valószínűsége, mert még ha megvalósíthatatlan is jobb küzdeni érte, vele álmodni és törekedni, s akár elbukni benne, mint meg sem próbálni és üressé válni…

Statikussá tenni egy élethelyzetet, vagy bemerevíteni a gondolkodást, megállni és nem mozogni többé… felér a halállal. Az élet mozgás, változás… Ha a személyiség nem formálható, ha nincs befogadás új dolgokra, nézőpontokra, tapasztalatokra, ha elfojtjuk a nyitottságot, vagy vonzódást a megszokottól, vagy elfogadottól eltérő dolgokra, eldobjuk az életünket. Olyan, mintha az élet megunná egyszer a változást, a mozgást, s a tél beköszönte után már nem lenne több tavasz…