Maha Sivaratri–Shíva nagy ünnepe

Az Úr Shíva kedvenc napja, mikor a Jyotir lingam, a fény formájában ünnepeljük Őt. A teremtés befejeztével Parvati megkérdezte Shívát, hogy melyik a legalkalmasabb idő arra, hogy bhaktái rituálékat végezzenek és szolgálatot gyakoroljanak felé, ezt az éjszakát jelölte ki, mint számára legkedvesebb napot.

Több legenda és mitikus történet is fűződik ehhez az ünnephez, amikor egész napos böjtöt és virrasztást tartanak a szádhakák ezen az éjjelen, miközben jógát, meditációt gyakorolnak és Shíva mantráit éneklik, magasztalva a hatalmas istent, aki a Teremtés és Pusztítás Ura.

A mitológia szerint ezen a napon történt, amit úgy hívnak: Samudra Manthan. Azt meséli el, hogy bár az asszurák (démonok) és az istenek mindig bizalmatlanok voltak egymással és harcban álltak, azonban annak érdekében, hogy kiköpüljék az Amritát, az örök élet nektárját összefogtak. A Mehru-hegy (a világ tengelyének szimbóluma) köré tekerték Adisésát, a világot tartó kígyót, úgy használva, mint egy kötelet, nekiláttak hogy kiköpüljék vele a világóceánt és az örök életet adó nektárt. Sikeresen teljesítették a tervet, de mielőtt az istenek elfogyaszthatták volna az amritát a démonok megmérgezték azt. Shíva lépett közbe, s mielőtt bárkinek baja eshetett volna elfogyasztotta a kiköpült italt. Mikor már az egész csak arra várt, hogy Shíva lenyelje Parvati elkapta a nyakát és összeszorította, így Shíva itt semmisítette meg a mérget, innen származik egyik neve: Neelkanth, vagyis kéktorkú, mivel a méreg kékre festette torkát.

Egy másik legenda szerint ezen a napon Parvati “tapas”-t végzett, annak érdekében, hogy megvédje férjét a rá támadó gonosz erőktől. Más hagyományok úgy tartják, éppen hogy Siva és Parvati házasságának a napja.

Ezért is van, hogy ez a nap és éjszaka kedvező idő arra, hogy a házasságban élő nők férjeik és fiaik jó sorsáért, és teljességükért imádkozzanak, s azok a nők, akik még hajadonként élnek olyan férjért imádkozzanak, mint Shíva, aki a legtökéletesebb, akit nő kívánhat magának.

Szívesen emlékezem arra az alkalomra, mikor Swami Véda Bharati a Himaláyai Tradíció vezetője arról tanított minket, hogy Shíva az a Tudatosság, amely szüntelenül szívünk barlangjában meditál. S minden alkalommal, mikor gyakorlatunkat végezzük megtérünk hozzá.

“Shiva - isteni tudatosság (SH – tudatosság I – shakti VA – a swadhisthana csakra magmantárjából ered, mely a Kundalini eredeti lakhelye. Swa - önvaló, dhistana – lakhelye)

Ra – a prána tüzének kiterjedése

Tri – a három világra (lokah), három tudatállapotra, és a három szenvedésre utal.” Pandit Vishnu Panigrahi

Célunk, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől, felismerve korlátainkat kiszabadítsuk magunkat a ránk ható anyagi világ kötelékeiből. Amikor tudatunkat és érzékeinket megzaboláztuk lehetségessé válik annak felismerése, hogy mi és a Tiszta Tudatosság felragyogó fénye (Jyotir Lingam) nem vagyunk különbözőek egymástól. Mindez mi magunk vagyunk. A tiszta lét – tudatosság – boldogság (sat-citt-ananda) állapotában létezve.

Ezen a napon virágot, gyümölcsöt, tiszta vizet, füstölőt ajánlunk a Shívának. Bármelyik mantráját kedvező recitálni, akár az OM NAMAH SHIVAYA, akár a SHÍVA GAYATRI áll hozzád közel. A nap során ismételd magadban Shíva nagy mantráját, a Tryambhakam mantrát is, ami így szól:

Tryambhakam mantra

Om Tryambhakam Yajamahe
Sugandhim Pushtivardhanam
Urvarukamiva Bandhanan
Mrityor Mukshiya Maamritat

Védelmező és gyógyító mantra, mely megvéd a betegségektől, balesetektől és szerencsétlenségektől. Olyan védőpajzsot hoz létre körülöttünk, mely megóv a ránk hatni vágyó gonosz erőktől. Elűzi a tudatlanság sötétségét, s a tudás világosságába vezeti a gyakorlót. A belső tűz, amely általa ébred, minden negatív hatást kiéget a tudatból és karmából. Megelégedettséget, boldogságot és jólétet eredményez.
többféleképpen is fordítják:

"Óh imádunk téged Shíva, akinek a harmadik szeme eléget minden rosszat, és szemeddel eloszlatod a tudatlanságot, és szétosztod a tudást, Te, aki áldást osztasz, aki illatos vagy, aki táplálod a lelket, aki úgy viszel a halálból át a halhatatlanságba, mint ahogy az érett uborka elválik a szárától."

“Óh, imádunk téged Háromszemű, legfelsőbb ragyogó! Életünk, mint az uborkaszár tekereg. Vess gátat a szenvedésnek és a halálnak. Ajándékozz meg bennünket az amritával (az istenek/halhatatlanság italával).”