Sokan mikor elkezdenek jógát gyakorolni, valami konkrét eredmény eléréséért teszik. A leggyakoribb ilyen cél a testi problémák leküzdése, a mentális feszültségek, a stressz oldása. Persze vannak azok a jóga gyakorlók, bár kevesebben, akik a személyiségük fejlesztése, vagy szellemi útjuk következő lépését keresik a jógában. Egyszóval, mindannyian fejlődni szeretnénk, más-más célok és remények által sarkalva.
A különböző irányultságú szándékok kis idő múlva azonban akadályokat képeznek. Ez több okból következik be. Egyszer azért, mert nem mutatkoznak meg elég hamar a várt hatások és egyre nehezebb a rendszeres és kitartó gyakorlások közben a szükséges erőfeszítések oltárán újra és újra áldozni, máskor azért, mert kirajzolódnak a cél elérése előtt tornyosuló problémák, melyeknek mélyben húzódó szövevényes gyökerei sok-sok munkát kívánnak testi - lelki szinten.
Megfigyeltem, hogy amikor megjelenik a probléma mögött húzódó valódi ok és az ember megláthatná, hogy mi az, amit meg kellene változtatni, meg kellene haladni, vagy át kellene írni magában, abban a pillanatban megjelennek a különböző kifogások, hogy miért is nem tud mégsem tovább dolgozni magával. A család, a gyerek, az idő, a pénz, a munkaidő, mind nyomós indokként jelenik meg, ami mögé el lehet bújni. Mindezek persze nem valódi érvek, de mivel az "én", amivel komolyan meg kell dolgozni a jóga útján, amint úgy érzi, hogy elveszti az irányítást, máris elkezd a tudatban különböző indokokat teremteni, melyek olyan tényezők formájában törnek felszínre, melyek minél távolabb akarják tartani a gyakorlót a gyakorlástól.
Kevesen vannak azok, akik valóban könnyedén és örömmel tudják megélni a változásokat. A legtöbben a biztos rosszhoz jobban kötődnek, mint amennyire képesek azért tenni, hogy a dolgok megváltozzanak körülöttük.
Akadályokat azonban nem csak mentális gátak jelentenek. Fizikai oldalon is találkozhatunk ilyenekkel, melyeket nagyrészt a túlzott akarás, a belőle fakadó erőltetés és a mögötte húzódó akaratosság jelent. Aki minél hamarabb akarja a testét erőssé, rugalmassá, hajlékonnyá tenni, és nem adja meg ennek az idejét, előbb utóbb sérüléseket fog okozni magának, melyek hónapokra is visszavethetik a fejlődést, hiszen a gyógyulás ideje alatt azzal a területtel, aminek határait nem tartották tiszteletben nehezebben, vagy egyáltalán nem lehet dolgozni.
Eddig megtett rövid utamon, gyakorlásaim közben azt tapasztaltam, hogy ha a gyakorlás különböző érdekekhez kapcsolódik, nem visz valami gyorsan eredményre. A karma törvénye jól megmutatkozik a gyakorlásban abból a szempontból is, hogy lemondva a tettek gyümölcséről, csak magáért a gyakorlásért gyakorolni, egész más tudatállapotot hoz létre, melyben a szándék nélkül, mégis könnyebben meghaladhatók a határok és könnyebben lebonthatók a különböző korlátoltságok.
A gyakorlók között sokan gyors eredményt, gyors fejlődést szeretnének, amit egy pontosan meghatározott recept alapján könnyen meg lehet valósítani. Egyetlen ilyen recept van, a folyamatos gyakorlás.
Megnéztem a minap egy interjút Patthabi Jois-sal, aki általam sokra értékelt és nagyra tartott Mester, kinek bölcsességét és tanítását szívesen olvasom, hallgatom. Azt kérdezte Tőle egy tanítványa, hogy: mi a jóga, mi a metódus?
A válasz így hangzott:
"A jóga: yogas -chitta -vritti -nirodha" - Patanjali Jóga szútrájának egyik legismertebb sora, amely azt jelenti: A jóga a tudat perdületeinek féken tartása, vagyis a jóga, elme kontroll.
Tudatunk folyton barangol és különböző tereket és időket jár be, miközben mi magunk elmulasztjuk a pillanatot, hiszen elveszünk a múltban és a jövőben anélkül, hogy itt és most léteznénk. Ez azt eredményezi többek között, hogy az elme ural bennünket és nem mi uraljuk az elmét. Patthabi Jois és sok más előttünk járó bölcs is kifejtette már ennek veszélyét és helytelenségét.
A jóga gyakorlásának fizikai és spirituális aspektusa egymástól elválaszthatatlan. Mindkét szinten egyformán és egyszerre kell dolgozni. Hogy ne váljon erőszakossá a gyakorlás, ahhoz először mentálisan kell elengedni a szándékot és az akaratot. Akkor a gyakorló türelmessé és megengedővé válik testével szemben, mindamellett, hogy ez nem egy komfortzónában való lötyögést jelent. Sok vita van azzal kapcsolatban, hogy hol kezdődik az a bizonyos varázslat. Van, aki azt mondta, jóval a komfortzónán túl. Magamon azt tapasztaltam, hogy a határig eljutni, nem kíván túl nagy erőfeszítést, a határon dolgozni, már munkás, és a határt egy kicsit meghaladni már nem a közérzeti gyakorlás , hanem a komoly és elszánt jóga útja. Mindig meg kell haladni egy kicsit határainkat valóban ahhoz, hogy a fejlődés folyamatos legyen, ám ezzel nagyon óvatosan kell bánni, rendkívül tudatosan és nagy figyelemmel, legfőképp tisztelettel testünk és elménk iránt.
Csak az önzetlen, érdek nélküli és legfőképpen kitartó gyakorlás vezethet eredményre és fejlődésre testi-lelki szinten egyaránt. A magáért a gyakorlás öröméért végzett gyakorlás élménye összehasonlíthatatlan azzal a gimnasztikázással, melytől a derékfájás megszűnését reméljük. Mikor jógázunk, a testen keresztül az elmével dolgozunk. Nagyon látszólagos, csak külsőség az ászanák formai kivitelezése. Felszínes az, mikor valaki azt fogja fel az egészből, hogy különböző formákat vesznek fel az emberek a jógaórán és ebben kimerül minden. Benne maradni egy nehéz kényelmetlen pozícióban, az az elme érdeme. Számos kellemetlenséggel nézünk szembe egy egy ilyen pozícióban. Fájdalmas és kényelmetlen a testnek, miközben ezen megpróbálunk uralkodni számos érzés merül fel, indulat, düh, elfojtott érzelmek, melyek az adott területre leginkább jellemzőek. Az elme előbb feladná a különböző testhelyzeteket mint a test, bár sokszor arra hivatkoznak az órán, hogy már nem bírta ez vagy az a testükben, de ez csak egy újabb elme trükk. Ebből is látszik, hogy látszólag a testtel dolgozunk, de valójában az elmére hatunk gyakorlás közben.
Még egy nagyon fontos gondolat volt számomra ebben a video felvételben.
"Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, a többi automatikusan jönni fog." Már már közhely, hogy a jóga útján tett egyetlen lépés sem vész kárba. De valóban így van. Aki kitartó a gyakorlásban, elszánt és szembenéz minden valójában csak próbatételekként viselkedő, de akadályoknak tűnő felmerülő nehézségekkel, biztos eredményt fog elérni.
Aki pedig folyton csak sajnálja magát, kifogásokat gyárt, és azzal van elfoglalva, hogy már pedig mennyi mindent megtett és még mindig nem kapott a jógától semmit, az csak azért tapasztalhatja ezt mert valójában még egy percet sem jógázott talán...
Patthabi Jois így fogalmaz: "A gyakorlás az egyetlen metódus. Teóriák a gyakorlásra nincsenek."
A fizikai szinten zajló jóga gyakorlás össze kell, hogy érjen a belső folyamatokkal és az elmével való munka gyakorlatával. A test és légzőgyakorlatokkal párhuzamosan és azokban egyaránt meg kell valósítani a jama és nijama elveket, és bejárt úttá kell tenni a meditáció gyakorlatából a meditációba vezető ösvényt. Majd mindezeknek egyszerre, egy időben kell megjelenni és folyamatosan kell jelen lenni. Ez lesz végül a jóga beteljesülése.
Egyetlen út van csak tehát, az pedig a kitartó, rendszeres gyakorlás. Nem egy óra, nem egy hét, vagy év, sem tíz vagy húsz év. Annak nincs értelme, csak annak, ha egész életed a gyakorlásnak szenteled. A jógaszőnyegeden... és túl azon...
A különböző irányultságú szándékok kis idő múlva azonban akadályokat képeznek. Ez több okból következik be. Egyszer azért, mert nem mutatkoznak meg elég hamar a várt hatások és egyre nehezebb a rendszeres és kitartó gyakorlások közben a szükséges erőfeszítések oltárán újra és újra áldozni, máskor azért, mert kirajzolódnak a cél elérése előtt tornyosuló problémák, melyeknek mélyben húzódó szövevényes gyökerei sok-sok munkát kívánnak testi - lelki szinten.
Megfigyeltem, hogy amikor megjelenik a probléma mögött húzódó valódi ok és az ember megláthatná, hogy mi az, amit meg kellene változtatni, meg kellene haladni, vagy át kellene írni magában, abban a pillanatban megjelennek a különböző kifogások, hogy miért is nem tud mégsem tovább dolgozni magával. A család, a gyerek, az idő, a pénz, a munkaidő, mind nyomós indokként jelenik meg, ami mögé el lehet bújni. Mindezek persze nem valódi érvek, de mivel az "én", amivel komolyan meg kell dolgozni a jóga útján, amint úgy érzi, hogy elveszti az irányítást, máris elkezd a tudatban különböző indokokat teremteni, melyek olyan tényezők formájában törnek felszínre, melyek minél távolabb akarják tartani a gyakorlót a gyakorlástól.
Kevesen vannak azok, akik valóban könnyedén és örömmel tudják megélni a változásokat. A legtöbben a biztos rosszhoz jobban kötődnek, mint amennyire képesek azért tenni, hogy a dolgok megváltozzanak körülöttük.
Akadályokat azonban nem csak mentális gátak jelentenek. Fizikai oldalon is találkozhatunk ilyenekkel, melyeket nagyrészt a túlzott akarás, a belőle fakadó erőltetés és a mögötte húzódó akaratosság jelent. Aki minél hamarabb akarja a testét erőssé, rugalmassá, hajlékonnyá tenni, és nem adja meg ennek az idejét, előbb utóbb sérüléseket fog okozni magának, melyek hónapokra is visszavethetik a fejlődést, hiszen a gyógyulás ideje alatt azzal a területtel, aminek határait nem tartották tiszteletben nehezebben, vagy egyáltalán nem lehet dolgozni.
Eddig megtett rövid utamon, gyakorlásaim közben azt tapasztaltam, hogy ha a gyakorlás különböző érdekekhez kapcsolódik, nem visz valami gyorsan eredményre. A karma törvénye jól megmutatkozik a gyakorlásban abból a szempontból is, hogy lemondva a tettek gyümölcséről, csak magáért a gyakorlásért gyakorolni, egész más tudatállapotot hoz létre, melyben a szándék nélkül, mégis könnyebben meghaladhatók a határok és könnyebben lebonthatók a különböző korlátoltságok.
A gyakorlók között sokan gyors eredményt, gyors fejlődést szeretnének, amit egy pontosan meghatározott recept alapján könnyen meg lehet valósítani. Egyetlen ilyen recept van, a folyamatos gyakorlás.
Megnéztem a minap egy interjút Patthabi Jois-sal, aki általam sokra értékelt és nagyra tartott Mester, kinek bölcsességét és tanítását szívesen olvasom, hallgatom. Azt kérdezte Tőle egy tanítványa, hogy: mi a jóga, mi a metódus?
A válasz így hangzott:
"A jóga: yogas -chitta -vritti -nirodha" - Patanjali Jóga szútrájának egyik legismertebb sora, amely azt jelenti: A jóga a tudat perdületeinek féken tartása, vagyis a jóga, elme kontroll.
Tudatunk folyton barangol és különböző tereket és időket jár be, miközben mi magunk elmulasztjuk a pillanatot, hiszen elveszünk a múltban és a jövőben anélkül, hogy itt és most léteznénk. Ez azt eredményezi többek között, hogy az elme ural bennünket és nem mi uraljuk az elmét. Patthabi Jois és sok más előttünk járó bölcs is kifejtette már ennek veszélyét és helytelenségét.
A jóga gyakorlásának fizikai és spirituális aspektusa egymástól elválaszthatatlan. Mindkét szinten egyformán és egyszerre kell dolgozni. Hogy ne váljon erőszakossá a gyakorlás, ahhoz először mentálisan kell elengedni a szándékot és az akaratot. Akkor a gyakorló türelmessé és megengedővé válik testével szemben, mindamellett, hogy ez nem egy komfortzónában való lötyögést jelent. Sok vita van azzal kapcsolatban, hogy hol kezdődik az a bizonyos varázslat. Van, aki azt mondta, jóval a komfortzónán túl. Magamon azt tapasztaltam, hogy a határig eljutni, nem kíván túl nagy erőfeszítést, a határon dolgozni, már munkás, és a határt egy kicsit meghaladni már nem a közérzeti gyakorlás , hanem a komoly és elszánt jóga útja. Mindig meg kell haladni egy kicsit határainkat valóban ahhoz, hogy a fejlődés folyamatos legyen, ám ezzel nagyon óvatosan kell bánni, rendkívül tudatosan és nagy figyelemmel, legfőképp tisztelettel testünk és elménk iránt.
Csak az önzetlen, érdek nélküli és legfőképpen kitartó gyakorlás vezethet eredményre és fejlődésre testi-lelki szinten egyaránt. A magáért a gyakorlás öröméért végzett gyakorlás élménye összehasonlíthatatlan azzal a gimnasztikázással, melytől a derékfájás megszűnését reméljük. Mikor jógázunk, a testen keresztül az elmével dolgozunk. Nagyon látszólagos, csak külsőség az ászanák formai kivitelezése. Felszínes az, mikor valaki azt fogja fel az egészből, hogy különböző formákat vesznek fel az emberek a jógaórán és ebben kimerül minden. Benne maradni egy nehéz kényelmetlen pozícióban, az az elme érdeme. Számos kellemetlenséggel nézünk szembe egy egy ilyen pozícióban. Fájdalmas és kényelmetlen a testnek, miközben ezen megpróbálunk uralkodni számos érzés merül fel, indulat, düh, elfojtott érzelmek, melyek az adott területre leginkább jellemzőek. Az elme előbb feladná a különböző testhelyzeteket mint a test, bár sokszor arra hivatkoznak az órán, hogy már nem bírta ez vagy az a testükben, de ez csak egy újabb elme trükk. Ebből is látszik, hogy látszólag a testtel dolgozunk, de valójában az elmére hatunk gyakorlás közben.
Még egy nagyon fontos gondolat volt számomra ebben a video felvételben.
"Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, a többi automatikusan jönni fog." Már már közhely, hogy a jóga útján tett egyetlen lépés sem vész kárba. De valóban így van. Aki kitartó a gyakorlásban, elszánt és szembenéz minden valójában csak próbatételekként viselkedő, de akadályoknak tűnő felmerülő nehézségekkel, biztos eredményt fog elérni.
Aki pedig folyton csak sajnálja magát, kifogásokat gyárt, és azzal van elfoglalva, hogy már pedig mennyi mindent megtett és még mindig nem kapott a jógától semmit, az csak azért tapasztalhatja ezt mert valójában még egy percet sem jógázott talán...
Patthabi Jois így fogalmaz: "A gyakorlás az egyetlen metódus. Teóriák a gyakorlásra nincsenek."
A fizikai szinten zajló jóga gyakorlás össze kell, hogy érjen a belső folyamatokkal és az elmével való munka gyakorlatával. A test és légzőgyakorlatokkal párhuzamosan és azokban egyaránt meg kell valósítani a jama és nijama elveket, és bejárt úttá kell tenni a meditáció gyakorlatából a meditációba vezető ösvényt. Majd mindezeknek egyszerre, egy időben kell megjelenni és folyamatosan kell jelen lenni. Ez lesz végül a jóga beteljesülése.
Egyetlen út van csak tehát, az pedig a kitartó, rendszeres gyakorlás. Nem egy óra, nem egy hét, vagy év, sem tíz vagy húsz év. Annak nincs értelme, csak annak, ha egész életed a gyakorlásnak szenteled. A jógaszőnyegeden... és túl azon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése