Legyél Te is beavatott!?

India világában és mindennapi életében a beavatások fontos részei voltak az életnek. A fiú gyermekek és lány gyermekek meghatározott életszakaszokon mentek keresztül, amelyeket különböző beavatások kísértek, kasztjuknak megfelelően. Úgy tartották, hogy az élet céljainak megvalósításához különböző életszakaszok megélése elengedhetetlenül fontos, így mindig fontos rituálékkal keretezték őket. A felsőbb kasztokba született fiú gyermekek életútját úgy határozták meg, hogy 8 éves korukban a tanulás éveit kezdjék meg (brahmacharya), amely során elsajátították a védák tudományát, művészeteket tanultak és elsajátították egy szakma alapos ismeretét. Ezt követően, de legkésőbb 36 éves korukig kellett megkezdeniük a családalapítás életszakaszát (grihasta), amikor a házasság és a gyermeknemzés-, nevelés éveinek tapasztalatait gyűjtötték. Majd a gyermekek kirepülése után a vándorlás, elvonulás évei következtek, amikor visszavonultságban (vanaprastha) a világi élettől a remeték életük tapasztalatainak és megbölcsültségük esszenciájának kristályosításával és továbbgondolásával, elmélkedéssel és meditációval foglalkoztak. Később végleg elfordulva az anyagi világ káprázatától, hátralévő életüket a szellemnek ajánlották fel, s figyelmük a végső megvalósításra koncentrálódott (sannyasa). 

A tanulás éveit a gyermek egy mester házában töltötte, ahol szolgálatot tett a tanításokért cserébe. Élete a szolgálatból, a szolgálat általi tanulásból, fejlődésből, valamint egyfajta képzésből állt. Tanulásának különböző szakaszaiban a mester beavatásokat adott, vagy adhatott a gyermeknek képességeinek, törekvéseinek, készségeinek mértéke szerint. S mivel a mester jól ismerte tanítványát pontosan tudta milyen energetikai beavatásokat képes elviselni, értelme szerint milyen mélységű, vagy magasságú tudást bír el az elméje anélkül, hogy a beavatás kárt tenne benne, s ennek megfelelően segítette tanítványát mantrákkal vagy titkos tanok, végkövetkeztetések felfedésével. Útját a szellemi világban óvó tekintettel kísérte, kérdéseit nem hagyta megválaszolatlanul és fényt tartott útján a legnagyobb sötétségben. 

Hogy miért írom le mindezt? 

Manapság divatos dolog beavatásokra járni. Mindenféle beavatás elérhető és sokan válogatás nélkül állnak sorba, felkészületlenül, kellő tudás és tapasztalat nélkül, hogy ők is beavatottá váljanak. Sajnos a történet sokszor nem végződik jól. 

Érdekes boncolgatni, hogy vajon miért vágyunk ennyire valamibe beavatást nyerni? Miben bízunk, mit remélünk, miben változik a képünk magunkról, vagy mit gondolunk a világnak hogyan változik a rólunk alkotott képe attól, hogy beavatottak lettünk? Miért van szükségünk arra, hogy beavatást kapjunk bármibe is? Mit képvisel számunkra egy beavatás?

Általában a törzsi kultúrákban jellemző, hogy a férfikorba lépve a fiúk valamilyen próbatételen esnek át. Olyan eseményben vesznek részt, amely által megélhetik a küszöb átlépését a gyermek és a felnőtt kor között. Vagy a lány gyermekek az első menstruáció idején nővé avattatnak. Ezek a beavatások pszichológiailag jelentősek, hiszen tudatosítják azt, hogy valami megváltozott, a közösségben betöltött szerep módosult. Az ilyen eseményeken való áthaladás és a köré szervezett rituálék pszichológiailag és érzelmileg is támogató erejűek. Sajnos a mostani beavatások nem igazán erre a támogatásra irányulnak.

Sokszor hallom a környezetemben, hogy valaki azzal büszkélkedik, hogy egy bizonyos napon lesz a beavatása. Eddig azok közül, akiket megkérdeztem alig volt olyan, aki tudott volna válaszolni érdemben arra a kérdésre, hogy: "és mondd, miért érzed szükségét a beavatásnak?" Dobálózunk a lehetőséggel, de sokkal több történik, mint várná a romantikus képzeletek között vitorlázó jelölt és a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor nem is tudnak mit kezdeni később a dologgal. 

Népszerűek a mantra beavatások. De mi is a mantra? Látszólag egy mondat, betűk, hangok, amiket majd ismételgethetünk. Valójában azonban a mantra egy rezgés, ami energia impulzusokat közvetít. Gondoljunk csak az OM mantrára, amely az egész univerzumot létrehozó mantra. Micsoda erő, egyetlen rezgésben...

Miért gondoljuk azt, hogy nem lehet számolni komoly következménnyel, vagy hogy csak pozitív előjele lehet egy beavatásnak?

Egy számomra hiteles tanár, aki sajnos már nincs közöttünk egyszer azt mondta a beavatás előtt állóknak: "ne higgyétek azt, hogy a mantra majd mindent széppé varázsol. Először minden felbomlik majd az életetekben." - és így van, nehéz belátni ennek a mondatnak a súlyát, amíg az ember nem kezdi el saját bőrén megtapsztalni. A mantra energiája elkezdi megváltoztatni az elme mezőt, módosít, hat, átformál. És az az energia, amivel nem megfelelően bánnak, de sokszor még úgy is, csupán az átrendeződés következtében, rombolhat is. Hiányolom, hogy erről sosem beszélnek. Nincs előfeltétele a beavatásnak, és nincs utószó sem a margójára.

A lelkes beavatást áhítozók elmennek, annak reményében, hogy a mantra majd mindent jóra fordít és erőfeszítés nélkül felemeli őket. Ez nincs így. Egy beavatás komoly elköteleződéssel jár. Az, aki nem gondozza, táplálja, erősíti a kapott mantrát, a guruja, vagy mestere számára komoly karmikus adósságot halmoz fel. Arról nem is beszélve, hogy a nem gondozott mantra forgószéllé változik, amit bezártak egy szobába és sosem nyitják rá az ajtót. Mindent szétszed, tombol, rombol annak ellenére, hogy ugyanannak a forgószélnek az energiája akár helyesen is felhasználható lenne, ha valaki rászánná az időt, hogy szélerőművet építsen köré. Hány olyat látni, hogy csak addig volt érdekes a mantra beavatás valakinek, amíg meg nem kapta... 

Sajnos ilyen a világ. Halmozunk, gyűjtünk, címeket, papírokat, beavatásokat... de üres halmaz marad. És nem csak a mohó ember nem törődik a következményekkel, hanem ami véleményem szerint a nagyobb baj, sokszor azok sem, akik osztogatják fű, fa, virágnak a beavatásokat. Régen a mester választotta ki a tanítványt a beavatásra, nem pedig a tanítvány küldött szinte a személyes ismeretség, kapcsolat, kontaktus teljes hiánya nélkül igénylést egy személyes mantrára. De persze az ezo-spiri válasz erre is meg van: "csak az jut oda, akinek oda kell jutni". Ez a felelősség teljes elhárítása szerintem a szervezők részéről, akiknek sokszor nem kevés anyagi érdekük van a toborzásban.

Jó hírként mondom Te is beavatott vagy már most, s mindig is az voltál! Nem kisebb erő avatott be egy mantrába, első lélegzetvételed pillanatába, mint maga az Élet, vagy inkább az életet éltető erő. Ez a Hamsa mantra (so-ham). Ha csak ezt az egy mantrát gyakoroljuk, ismételjük, recitáljuk, éltetjük magunkban, hittel, lelkesedéssel, megtéve a gyakorlás által megkövetelt erőfeszítéseket, épp olyan messzire vihet, mint a márkázott, minősített beavatások, ha nem tovább...

folyt.köv...

Hasítás

A jóga szellemi útjain felmerülő gátakról, akadályokról, nehézségekről sokszor sokféleképpen ejtettünk szót. Beszéltünk már arról is, hogy mennyire fontos egy szakavatott, hiteles mester útmutatása, aki előttünk járva, kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy irányt mutasson a tanítások megvalósításának útvesztőiben, vagy az elkerülhetetlen csapdák előtt figyelmeztessen bennünket, de legkésőbb mikor már beleestünk. Mégis azt gondolom, hogy érdemes újra és újra beszélni erről, mert a tanok téves értelmezése, vagy az intellektuális ismeretek éretlen követése nem kevés embert vitt már tévútra. Természetesen a cél nem az, hogy ijedtséget, vagy félelmet generáljon ez az írás, vagy hogy a jógát egy veszélyes útnak mutassa. Éppen ellenkezőleg. Elménk és személyiségünk művelésének, csiszolásának legszebb útja, a felemelkedés, egy békésebb világszemlélet és élet megélésének tökéletes eszköze,  de tisztában kell lennünk azzal, hogy a helytelen ismeret, vagy a hiteles ismeret helytelen integrálása az életünkbe sokkal nagyobb károkat okozhat, mintha hozzá sem fogtunk volna elménk hangolásához. 

Ami ezeket a gondolatokat elindította bennem az volt, hogy mostanában annyit hallom a következő mondatokat: "ááá, ez csak a test", "a testem nem akarja azt, amit én", "ezt nem én mondtam, csak az egom mondatta velem", "nem én vagyok ilyen, hanem az egóm kényszerít ilyen viselkedésre"... stb.

Nehéz megfogalmazni, amit ezeknél a mondatoknál érzek. Egyfelől azért, mert bizonyos megközelítés szerint igazak is lehetnek ezek a mondatok. A személyiség különböző részei közül az ego és a tudattalan tartalmak jelentik a legtöbb kihívást és azokat a területeket, amelyeket szeretnénk minél inkább fénybe borítani és kontroll alá vonni. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a jóga, bár részekre bontja az elmét, hogy szemléltetni tudja, vagy épp modellezni működését, ennek ellenére mindig, mindenkor egységben kezeli azt. Az személyiséget alkotó személyiségrészek egymástól elválaszthatatlanok ugyan úgy, ahogy test, lélek, elme is elválaszthatatlan egymástól, Ezek a részek alkotnak egy embert, egyik sem működhet a másik nélkül, a gépezetnek minden fogaskerékre szüksége van.  Abban az esetben, ha bármelyiket elkezdjük külön kezelni, vagy különválasztani az egésztől, súlyos mentális problémák felé veszünk irányt. Jó minél előbb felismerni, hogy a modellekben szemléltetett részek különválasztása életünk megélése közben nem lehetséges és nem a kívánt cél felé visz. 

Azok az emberek, aki nem értek még meg arra, nem értek el oda az útjukon ezidáig, hogy tudásuk tapasztalat legyen, s csupán intellektuális ismeretek alapján kezdik el magukat szemlélni, sajnos zsákutcába jutnak. Olyan tagadások és hasítások áldozatai lesznek, amelyek nem teszik lehetővé az egészséges egység megélését. Ez olyan, mintha azt mondanám, nem én akartam ütni, a kezem volt az, de én nem a kezem vagyok... és erre mondtam az előbb: nehéz ügy ezt megfogalmazni, mert hát bizonyos tekintetben igazak ezek az állítások, de talán a példán keresztül érthető, ennek ellenére miért is tévedés.

Az ind mitológiában van egy történet arról, hogy a gyermek Ganeshának apja Shíva, lecsapja a fejét, mert megleste őket miközben Parvatival szerelmeskedtek. Tömören csak annyit fűzött hozzá: "a korán jött tudás veszélyes". Valahogy ilyen módon veszítheti el fejét képletesen értve az, aki úgy akar jógikus szemléletet és identitást kialakítani, hogy nincs mögötte tapasztalat, s csak egyfajta pózként viseli ismereteit. 

A jóga tanításainak végső igazságai sokáig titkos tanok voltak. Nem véletlen. Óvták az embereket attól, hogy a korán jött tudás helytelen értelmezése következtében meghasonuljanak önmagukkal. A védanta, vagy az egyéb ind darshanák mondatai szutrák, végkövetkeztetések és nem egy hétköznapi szinten értelmező elme számára fogalmazták meg őket. Az, hogy: Te nem vagy a test, - bizonyos tekintetben, a legfelületesebb értelmezés szerint is igaz, azonban mélyebb és tágabb értelmezés szerint koránt sem arra sarkall, hogy akkor ne is foglalkozz a testedben megjelenő tapasztalásokkal, vagy ne vedd komolyan jelzéseit. ne vedd figyelembe üzeneteit. Nagyon is szükséges, hogy hallgass a testedre, érezd, éld meg, ebben a világban általa tudsz megnyilvánulni. Elengedhetetlen része és eszköze életednek és az élet céljainak megvalósításának. Az, hogy: Lélek vagy, nem arra sarkall, hogy nincs más dolgod, mint kiülni a napra és fényt enni, ne gondolj semmi búval... De talán a legveszélyesebbek, nem csak a jógában, hanem az egyéb ezoterikus irodalmakban elterjedt kijelentések, amelyek az ego-t valmi rossznak, nem kívánatosnak, ellenségesnek tüntetik fel, amit el kell pusztítani ahhoz, hogy a buddhi, a magasabb szintű értelem felragyoghasson... teljes dráma. Ezeknek a félrevezetéseknek következtében nem kevés ember hasonlott meg önmagával, lett személyiségzavara, vagy került teljesen skizoid állapotba... 

Egység vagy. Tested, lelked, s elméd egysége, vagy ha jobban tetszik pszichológiai megközelítés szerint részekből felépülő személyiséged közös halmaza. Jó, ha meglátod és felismered az elme működéseit, mechanizmusait, különbséget tudsz tenni tudatos és tudattalan reakciók, reagálások, késztetések között, de ne válaszd szét őket egymástól. Az ego épp úgy fontos része az életednek. Nincs egó mentes élet. tested tökéletes eszköze a szellemnek általa valósítod meg önmagad, ne tagadd meg. Lelked van, de nem csupán egy lélek vagy. Egész vagy, aminek minden mozaik fontos része, s egységben, teljességben tekints önmagadra. 

Ne siess. Haladj, gyakorolj türelemmel. Ne intellektuális tudást halmozz és üldözd a megvalósítást. Hagyd, hogy a gyakorlás a maga tempójában hozza meg gyümölcseit. A termés nem marad el. Minden megérkezik éppen akkor, amikor ideje lesz. Nem kell fordítva ülni a lovon és a gombhoz keresni a kabátot. A helyes és őszinte gyakorlás, a kitartó előrehaladás úgy is olyan helyre fog vezetni, ahol nem számít mivel páváskodik az értelem. Csak éld meg az utat és a saját ritmusodban haladj. Az Igaz Tudás, vagy Végső Igazság megtapasztalhatóan és a mindennapi életben megtartva tárja fel akkor előtted önmagát. 

Függőség és jóga

Hamar tudatosul mindenkiben, aki jóga gyakorlásra adja a fejét, hogy sokkal több történik a gyakorlatok végzése közben, mint a test tornáztatása. Azok is, akik nem szeretnék a jóga elméleti tudásának, filozófiájának súlyát magukra venni, beszámolnak olyan tapasztalatokról, amelyek arról adnak bizonyosságot, hogy a jóga hatására a testben áramló energia minősége, áramlása, irányultsága nagy mértékben megváltozik. A legfinomabb és legintenzívebb órák hatására egyaránt érzünk egyfajta "más állapotot", a gyakorlás befejeztével. Emelkedettség, öröm érzet, nyitottság, szeretet, béke... talán nem túlzás azt mondani, hogy akár az eufória egy bizonyos fajtáját élhetjük át. Sokan azt mondják ezért az állapotért éri meg igazán jógázni, s ez sarkallja őket arra, hogy újra és újra ráálljanak a jógaszőnyegre... Energiáinknak az ilyen irányú változásai nem csak testi működésünket alakítják, változtatják, befolyásolják, de módosult tudatállapotot is jelentenek. Ennek megtapasztalása azonban hordoz némi veszélyt, ellentmondást és paradoxont a jóga vonatkozásában. 

Addiktológiával sokat foglalkoztam. Érintett voltam benne és érdekelt, hogy mi-miért-hogyan történik nem csak lelki, vagy pszichés szinten, hanem genetikai, agyi-, biológiai szempontból a függőségre való hajlam, a függőség kialakulása, fennállása, működése, és leküzdése tekintetében. 

Nem csak a dohányzók, alkoholisták, drogosok alkotják a társadalom függő rétegét, vagy a szex-, a pénz-, a gyűjtögetés-, szerencsejáték, vagy akár a párkapcsolatok, a társfüggőség, vagy épp a munka rabjai. Függők lehetünk a szeretet érzésétől, a jó ételek fogyasztásától, de bármilyen hétköznapi dologgal kapcsolatban megélhetjük. Ha jobban megnézzük, szinte minden embernek van valamilyen addikciója. Olyan dolgoktól válunk függővé, amely jelentőséggel bírnak életünkben, s amelyek erőteljes érzelmi élményt idéznek elő. Sokszor függővé tesszük hangulatunkat, működőképességünket a napi kávéadag elfogyasztásától, a cukortól, vagy édesség fogyasztásunktól, kényszeres diétáktól, vagy épp a jógagyakorlásától.

Ha megnézzük ezeket a függőséget okozó szereket, tevékenységeket, amelyek felsorolásra kerültek, láthatjuk, hogy van bennük közös. Örömérzetet, a teljesség-, kiteljesedés élményét adják és energiát mozgósítanak, adrenalin löketet tolnak az agyba. Ez az az adrenalin löket, amiért a hegymászók a csúcsokat támadják, amiért az extrém sportolók életüket kockáztatják. Annak érzetét keltő hormon, mely az ember élő, elevenségének élményét a legmagasabb szintekig fokozza. Emellett jelentős a jutalmazás, a sikerélmény, a gátlások és kontrollok, a határok átlépésének megélése. 

Visszatérve a jógára... A gyakorlás során akár a gyakorlatok, akár a mentális technikák hatására megtapasztalhatunk olyan állapotokat, amelyek az arra pillanatnyilag, vagy általában hajlamos embereket rabul ejthetik. Jógázni és a jóga világában elmerülni egyszerre lehet menekülési útvonal a realitás, a világ történései, élethelyzetek, problémák, gondok és önmagunk elől és kiút is egyben. Gyakorlunk, magunkba zárkózunk, kizárjuk a világot, elszigetelődünk, mindezt a nagyon impozáns "elhivatott gyakorló" jelmezében. Érdemes észrevenni, ha megváltozik a gyakorlásunk irányultsága és helytelen szándék vezet.  

Van egy másik oldala is azonban a függőségnek, amikor nem arról van szó, hogy menekülünk valami elől, csupán a gyakorlás hatására lezajló agyi kémiai folyamatok hatásától és érzeteitől válunk függővé. (Persze nem kisebb mértékben veszélyes.) Valóság, hogy a jógától, vagy a mozgástól általában, be lehet tépni, akár a drogoktól... gondoljunk csak a jóga mellett a transztáncokra, dervisek folyamatos forgására vagy a futás monotóniájában megtapasztalt tudatállapotra. A jógában ezek a tapasztalások a gyakorlás felépítésével hozhatók összefüggésbe. Egy energetikailag jól felépített óra után talán nem marad extrém euforikus állapot, s a gyakorlók nem válnak függővé az óra vezető tanártól, viszont közelebb lépnek a kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához és teljességhez. Amennyiben azonban nem megfelelően vezetjük el a felfokozott energiákat, nem transzformáljuk azokat, nem földeljük le azokat, a fejlődést és a felszabadulást, magának a jóga végső céljának elérését nem szolgáló állapotok uralkodhatnak el rajtunk. 

Azért jógázunk, hogy megszabaduljunk kötelékeinktől, korlátainktól. Mondhatni tragikomikus helyzet, amikor éppen a szabadságunk kulcsa válik ördöglakattá kezünkben. A jóga eszköz. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem szabad a mindennapokban megtámasztó mankóként tekinteni rá. És nem szabad a gyakorlásban megélt tapasztalatokat és élményeket önmagunkon kívül helyezve a jóga technikáinak tulajdonítani. Ha így teszünk, függővé válunk magától az eszköztől, ami jelen esetben a jóga, ami inkább arra ad lehetőséget, hogy belső erőinket, készségeinket és képességeinket térképezzük fel, és használjuk megfelelően az életünkben.

De vajon kívülről meg lehet e különböztetni a szenvedélyt a függőségtől... egy napon lehet e említeni a szenvedélyes jógagyakorlót és a szélsőséges jógagyakorlót, a szenvedélyes borkedvelőt és az alkoholistát, az elhivatott munkavégzőt és a munka rabját. Aligha. Persze igaz az is, hogy mindannyian rendelkezünk függőségekkel. Talán nem minden függőség számolható fel és van különbség negatív, romboló és motiváló, alkotó függőség között. Emberi természetünknek ezt a fajta vonatkozását megélhetjük építő tevékenységben is. Mindenképpen megkülönbözteti a függőség pozitív és negatív irányultságait az örömmel végzett, vagy kényszeresen végzett tevékenység élménye. Szükséges felismerni magunkban, hogy hajlamosak vagyunk e arra, hogy függővé váljunk, szenvedélyünk fogságba ejtsen bennünket, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy tévútra jussunk igyekezetünkben. 

Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona című könyvében, amelyben a függőségek miértjeit, vonatkozásait, mélységeit kutatja így ír erről: 

"Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil emocionális légkört teremteni vagy fenntartani."

"Takarózhatnék azzal, hogy amit magamnál addikciónak nevezek - legalábbis ami a munkámat illeti -, azzal másoknak jót teszek. Ez azonban még akkor sem lenne jó magyarázat vagy igazolás a függőségeimre, ha igaz lenne. Kétségtelen, hogy sok jót is tettem életemben, de úgy is megtehettem volna, ha a jó cselekedetekre nem a függőségeim motiváltak volna. Nem létezik jó addikció! Mindent meg lehet tenni úgy is, hogy nem fertőzzük be a függőségek miazmájával. Minden egyes addikciónak - még ha kívülről jóindulatúnak, sőt értékelendőnek is látszik - megvan a maga ára."

Nők jógája

Számomra a jóga gyakorlása egy folyamatos utazást jelent. Az évek során egyre mélyebbre hatolok önmagamban és lényem egyre mélyebb rétegeit térképezem fel. Annak az elmúlt 10 évnek, amióta gyakorlom, meghatározó része volt a hatha jóga, mely tradicionális gyakorlási formának ismerhető el, s amely minden irányzat, rendszer, módszer alapja. Visszatekintve úgy látom, hogy a hatha egy nagyon precíz, szabályokat hordozó és bizonyos tekintetben férfias energiákkal dolgozó és azokat élesztő gyakorlási forma. Talán ezért is volt egy pillanat az életemben, hogy azokat a fajta kereteket, szögletes mozdulatokat, statikusságot, meghatározott lépcsőfokokat sem a testem sem a lelkem nem tudta egy ponton túl megfelelően befogadni és integrálni. A nőiségemből fakadó változékonyság, lágyság, ciklikusság sokszor meghasonlott a hatha jóga gyakorlataival és aszketikus jellegével. Éreztem, hogy életem áramlása nem mindig harmonizál a gyakorlatokkal, egyre több változtatást eszközöltem a megszokott napi gyakorlási rutinomban, hiszen nem minden pillanatban volt érvényes, vagy alkalmas a megszokott recept arra, hogy dolgozzam a bennem zajló folyamatokkal. Megfigyeltem, hogy a ciklusom különböző szakaszaiban mást kíván a testem, a lelkem és mentálisan is másra vagyok nyitott, másra vagyok befogadó, de leginkább más-más jellegek támogatják a bennem zajló biológiai és érzelmi hullámzásokat. Olyan mozdulatokat kíván a testem, amelyek egy sima hatha gyakorlásba nem beilleszthetők. 

Megfogalmazódott bennem a kérdés és sokat gondolkodtam rajta, hogy fizikai és energetikai szempontból vajon össze lehet e mosni a férfiak és a nők gyakorlásának módját és eszközeit. Lehetséges e egy nő számára az a fajta gyakorlás, vagy gyakorlási rend, amelyeket a férfiak végeznek és biztos e az, hogy egyazon lépcsőfokok és módszerek alkalmazása érvényes a nőkre is, de legfőképpen szükségesek e számunkra. 

A hatha jóga a statikusságával és jól érzékelhető kereteivel számomra nem adta meg azt a szabadságot, amire a lelkem vágyott. Nem fejezte ki, nem jelenítette meg a nőiségemből fakadó igényeimet. Nem engedte meg olyan módon a lágyságot és az áramlást, ami túlmutat a különböző ászana technikákon és a fizikai kivitelezésen. Egyre inkább erőfeszítést igényeltek a gyakorlásaim, amelyek sokszor kötelező jelleget kezdtek ölteni. Úgy éreztem alá kell rendelnem magam a jóga gyakorlásnak, pedig a helyes fordítva lenne, ha a jóga rendelődne alá éppen aktuális szükségleteimnek. 

Alapvetően, legalábbis a tapasztalataim szerint két típusú jógát különböztetek meg. A statikus, férfias minőségeket képviselő hatha-, vagy akár ashtanga jógát, utóbbi különösen harcos jellegű energiákat mozgatott meg bennem, illetve a áramlás elemeket hordozó, női minőségeket megjelenítő, megengedő, kreatív és változékony flow, amely mára hitvallásommá vált. 

Nyitottságával és megengedésével olyan minőségek megtapasztalását teszi lehetővé, amelyek erősítik a nőiség megélését. Sokkal mélyebben, teljesebb önátadásban tudtam végezni a gyakorlásaimat, amikor játékosan, az intuícióimra figyelve, testem jelzéseinek megfelelően végeztem azokat, s nem minden nap ugyanazt a sorozatot, vagy éppen statikus formát kényszerítettem magamra. Egyúttal láthatóan másképpen hatott a testemre és a női vonalak finomságait inkább kiemelte és tovább fokozta, mint sem tömbösítve, szilárdítva, szikár, kemény, férfias izmokkal fedte volna el. 

Férfiak és nők más és más indíttatásból kezdenek el jógázni. Megfigyeltem, hogy a férfiak inkább az erőfeszítést keresik sokszor, a logikusan felépített sorozatokban érzik jól magukat, izomerővel dolgoznak és, bár természetesen vannak kivételek, de hajlamosabbak a fizikai szinten maradni a gyakorlásaik során. Inkább érteni akarják a jóga hatásait, míg a nők elfogadásra, megengedésre vágynak és sokkal inkább érzik és igénylik a finomabb folyamatokat. Másképpen használják a jóga eszközeit. 

Mikor nők jönnek össze gyakorolni, annak csak látszólagos, felszíni  fodrozódása a testgyakorlatok végzése. Mélyen, belül dolgozunk magunkban, így sokkal többször fordulnak elő érzelmi felszínre törések, megnyílások, blokk oldások, felismerések a jóga ászanák tükrében, mint a férfiak részéről. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy férfivel nem történik semmi mélyen belül egy jógagyakorlás hatására, de az mindenképpen elismerhető, hogy mást keresünk és mást találunk a jógában, hiszen magunk is különbözünk, férfiak és nők egymástól, így más hatásokkal, más fajta megélésekkel találkozunk. 

Egyre inkább hajlok arra, hogy külön válasszam a nők és a férfiak gyakorlását. Természetünknél fogva más igények és lehetőségek merülnek fel bennünk a jóga irányába. Míg egy férfinak szüksége van a különböző technikákra és módszerekre, addig egy nő sok mindent, például a kontemplációs vagy meditációs gyakorlatokban képes ösztönösen megvalósítani. Egy nő rá tud érezni a belemerülés folyamatára, míg a férfi az értelmen keresztül közelíti meg célját. Ebből kifolyólag is más, eltérő útmutatás szükséges a női- és a férfi gyakorlók számára, ahogy más instrukciókat, sugallatokat, iránymutatást kíván meg a női, mint a férfi életvezetés. 

Összegezve az elmúlt 3 év aktív flow gyakorlását úgy érzem, támogatást találtam ebben a fajta gyakorlásban a hajlékonyság - hajlandóság, simulékonyság, önmagam-, vagy mások elfogadásának területén, ahogy a megengedés, könnyedség és lágysághoz kapcsolódó érzéseim és tulajdonságaim is sokat változtak. Megtanított az ösztönökre, az intuícióra figyelni és hagyni vezetni magam általuk. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a statikusság kizárólag férfiaknak, a flow kizárólag nőknek szól. Mindkét minőségnek megvan a létjogosultsága a különböző életszakaszokban, élethelyzetekben, de akár a női ciklus során is. És természetesen nem felejthetjük el, hogy a nőkben is vannak férfi minőségek és aspektusok, ahogyan a férfiakban is jelen vannak női minőségek és aspektusok, amelyek megélésre, kibontakoztatásra várnak. Csupán arról van szó, hogy általánosságban, legalábbis a saját megfigyelésem szerint, az áramlás gyakorlatok jobban idomulnak a nők szükségleteihez és természetéhez. Olyan témákat képes feltárni a gyakorlás során, amely a belső erők, a női erők, képességek és készségek megélését segítik, s kibontakoztatásukat támogatják. Nem beszélve arról, hogy a ciklus különböző szakaszaiban megélt belső állapotok is hangot kapnak és kifejezésre jutnak általa. 

Igaz, mindenki egyedi indíttatásból kezd jógázni. Vannak, akik fizikai, testfejlesztési és egészségmegőrző hatásai miatt látogatják a jógaórákat, mások belső útként tekintenek rá, vannak akik az önismeret, önkifejezés eszközét látják benne, megint mások és bízom abban egyre többen lesznek, aki mindezeket egyszerre keresik ebben az alkalmazkodás és megengedés legmagasabb fokait megvalósító ősi rendszerben, mely történelmét tekintve is sok-sok női jelleget hordoz.  

A legapróbb részletek–a csukló

Sokszor a jógaórákon apró, ám de nagyon is lényeges pontok felett siklanak át a gyakorlók. Vannak területek, melyek maguktól értetődő módon vannak jelen a gyakorlatokban anélkül, hogy tudatosítanánk: általuk jön létre a gyakorlat alapja, így nagyon is lényeges, hogyan dolgozunk velük. Nem is beszélve arról, hogy a helytelen kivitelezés következtében a gyakorlás után kellemetlen tüneteket tapasztalhatunk. Egy korábbi bejegyzésben a lábfejről és a talpról beszéltünk, most azonban a tenyerek szerepéről ejtsünk néhány szót.

 

Gyakori hiba, hogy a tenyértámasztásos gyakorlatoknál, úgy támaszkodnak sokan a tenyerükre, hogy a tenyér külső élén van a súly, miközben a hüvelykujj és mutatóujj felőli rész elemelkedik a talajról. Ezáltal nem csak tipikus bőrkeményedések jönnek létre a tenyértőnél, de sokszor kellemetlen érzések is. Ezeknek oka egyrészt az ízület helytelen terhelése, másrészt a kéztőcsontok elmozdulása.

Mielőtt nekifogunk a gyakorlásnak érdemes a csukló bemelegítésére, átmozgatására, mobilizációjára is időt szánni, főként ha olyan gyakorlatokat tervezünk, amelyek erősen igénybe veszik a területet.

Bemelegítéskor mozgasd át a kézfejet. Feszítsd előre és hátra őket, ahogy a lábfejekkel is teszed. Mozgasd őket oldalirányba, mintha integetnél és dolgozz körkörösen is velük. Ha lazítani szeretnéd a csuklóízületet fűzd össze az ujjaidat, majd ellentétesen mozdítva őket, fel-le engedd lazán mozogni őket. Majd ugyanígy összefűzött ujjakkal körözz is a kézfejekkel.

 

Ha mégsem dolgoztál megfelelően és feszültséget, vagy kellemetlenséget tapasztalsz a csuklóban a gyakorlás után, fordítsd egymással ellentétesen a tenyereket, majd a behajlított ujjaiddal, mintha kampót képeznél, akaszd össze a kezeidet és húzd őket el egymástól anélkül, hogy elválnának. Ilyenkor is segíthet a csuklókörzés, vagy a terület gyengéd átmasszírozása, miközben a kéztőcsontokat is visszaigazíthatjuk a helyükre.

 

De mi is a kézfej és a tenyér helyes pozícionálása a gyakorlatban?

Mikor leteszed a kezeidet, teljesen terítsd szét a tenyereket a szőnyegen. Érezd meg a talajt alattuk. A középső ujjak előre néznek a hüvelykujjak pedig egymás felé. Minél jobban szétteríted a kezeidet, annál nagyobb alapot adsz a kéztámaszos gyakorlatodnak, így stabilabbá válsz benne. Figyelj rá, hogy a kisujj-, a mutatóujj-, és a hüvelykujj tövét erősen told bele a talajba, illetve érezd a tenyértő mindkét oldalát is a jógaszőnyegeden. Testsúlyodnak egyenletesen kell eloszlani a tenyér egész felszínén. Ne csak a külső élen támaszkodj! A csuklót ne tartsd lazán, inkább folyamatosan emeld egyre inkább el a talajról, erősen nyújtózz belőle felfelé.

 

 

Vannak pozíciók, amelyeket döntően befolyásol az, hogy a csuklóval hogyan dolgozunk. A legszembetűnőbb példa az adho-mukha-svan-asana, a lefelé néző kutya pozíció. Ebben gyakran erősen támaszkodnak a gyakorlók a külső kéz élen, miközben összehúzódik a tenyerük és a mutatóujj töve elemelkedik a szőnyegről. Ez torlódásokat okoz a kéztőcsontokban, erőlteti és túlterheli az ízületet, és a helytelen strukturálás még a vállakban is problémát okoz. Azoknál, akiknek szépen kinyílt már a mellkasuk a gyakorlás során, laza a vállízületük és mobilis a felső háti szakasz, azoknál megfigyelhető, hogy a csukló az alkarral egy vonalba kerül ebben a testhelyzetben és szinte rásimul a szőnyegre. Ez jó példája annak, hogy még ha ki is toltuk határainkat egy bizonyos szintig, vannak helyzetek, amikor mégsem megyünk el a lehetőségeink végéig. Ilyenkor a nagyobb kihívást az jelenti, hogy megtaláljuk az optimális pozíciót és megérezzük a testünk pontos helyzetét. Ehhez igazán fontos a testtudatosság.  A csukló pontos helyzetének ismerete és tudatosítása kivédheti ezt a jelenséget, hiszen mindig vethetünk egy pillantást rájuk gyakorlás közben.

 

 

Ahhoz, hogy könnyítsünk a csukló helyzetén és megérezzük a tenyérrel való munka súlypontjait, dolgozhatunk alátámasztással. Ezt létrehozhatjuk egyszerűen a jógaszőnyeg felhajtogatásával, vagy beszerezhetünk erre alkalmas eszközt is.

Ahhoz, hogy biztos elkerüljük a csukló túlterhelését, figyeljünk arra, hogy a váll sosem lehet a csukló előtt a gyakorlatokban. Az a csukló ízület visszafeszítését jelentené. Ez alól kivételek azok a gyakorlatok persze, amelyekben hajlított karokkal dolgozunk, mint például a fenti képen is látható bakasana. Ilyenkor a könyök helyzetéhez igazítjuk a csukló pozícióját.

Nagy segítség az ízületek helyzetének pontosítása során, hogy ha mindig derékszögeket keresünk és próbálunk létrehozni az ízületekben. A hegyesszögek az esetek túlnyomó részében nem megfelelő kivitelezés következtében jönnek létre. (Persze azért lehetnek kivételek.)

Jó, hogyha megtanulunk úgy jógázni, hogy azután ne csak mi, de a testrészeink, ízületeink is boldogabbak legyenek. A test gyötrése és a határok, fizikai lehetőségek és anatómiai szabályok figyelmen kívül hagyásával többet árthatunk, mint amennyit tehetünk magunkért. Ha szeretnénk évtizedek múltán is könnyedén mozogni, fájdalmak, kényelmetlenségek nélkül, megéri odafigyelni a gyakorlataink kivitelezésére. És, éppen ebben áll a tudatosság gyakorlása, ami a jóga egyik lényege. Nem adhok tornikázást és akrobatikát végzünk a jógaszőnyegen, hanem minden egyes részletünkben való tudatossággal és értő figyelemmel  vagyunk jelen.

Áramlásban a jógaszőnyegen és túl azon…

A jógában az egyik legcsodálatosabb dolog a sokszínűsége. Minden életkorban, élethelyzetben, egészségi állapotban megtalálhatjuk azokat az aspektusait, amelyek éppen támogathatják és tovább segíthetik céljainkat, szándékainkat, egy adott irányba tett fejlődésünket. Nem csak a jóga általános eszközkészletében, de a különböző stílusok által mozgatott minőségekben is felfedezhetjük ezeket. Amíg a klasszikus hatha jóga, bizonyos tekintetben,  a maga statikusságával a férfi minőségeket jeleníti meg és erősíti, addig a flow jóga a női minőségeket alkalmazza és idézi fel a gyakorlás során. Ezek közé tartozik az áramlás, mint a víz, a Hold minőségű energiák és a folyton változó nő metaforája. Könnyűség és lágyság, megengedő mozdulatok és hajlékonyság, mind olyan tulajdonságok, amelyek minden nőben támogatásra, kifejeződésre és megélésre várnak. Teret enged a kreativitásnak, felébreszti az intuíciót, megszólaltatja a lélek hangját. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indiai istennők közül Saraswatit az intuícióval, művészetekkel azonosítják, s Ő az, akit az áramlás istennőjeként tisztelünk. Nevének első fele a “Saras” – áramlást jelent, a “wati” pedig arra a személyre utal, aki kapcsolódik ehhez az áramláshoz. Egyik megjelenési formája, a Saraswati folyó, amelyről úgy tartják, hogy az egekből zubog alá, majd a felszínen való jelenlétéből átalakulva, búvó titkos folyam lesz belőle a mélyben. Kifejezi azt a kreatív energiát, amely láthatatlanul áramlik az univerzumból felénk, s csak érzékenységünk, éberségünk és nyitottságunk kérdése, hogy megtud e nyilvánulni általunk.

Megfigyeltem, hogy a nők könnyedebben adják át magukat a flow élménynek. A férfiak érteni akarják mi miért történik, törekednek rá, hogy tökéletes és pontos formagyakorlatok kövessék egymást, logikát keresnek a sorozatokban, míg a nők hamar behunyják szemüket és érzik, élik, ami éppen zajlik bennük, velük, általuk. Gyorsan megérzik a testüket, amelyben hullámzanak az érzések és érzelmek. Ösztönösen érzik, hogyan adjanak a mozdulataik által teret ezeknek a hullámoknak. Minden gyakorlatuk önkifejezéssé válik, hiszen ezerféle módon tudnak egyik pozícióból a másikba helyezkedni, főleg ha van gyakorlatuk abban, hogyan vetkőzzék le szemérmességüket, s hogyan engedjék el az iránti törekvésüket, hogy sémákat kövessenek, vagy elrejtsék a mozdulatokat, amelyekre vágyik a testük.

 

Teljes önátadásban megélni a flow élményt a vinyasa flow jógában, természetesen nem megy előkészítés nélkül. A folyamat, amin végighaladunk a tanulás során:

- testtudatosság

- ászana ismeret

- szekvenciák készség szintre való emelése

Nem érdemes siettetni a folyamatot, mert az csak felesleges kudarcélményekhez vezet. Viszont megéri türelmesen végighaladni a tanuló létrán, mert sokat kaphatunk erőfeszítéseinkért cserébe.

Ha megvalósultak a fent leírt folyamat részei, akkor el lehet engedni a formák kötöttségeit, az átkötések szabályszerűségeit. Képessé válunk engedni, hogy a testünk kezdjen el énekelni és táncolni a gyakorlásban, belülről kifelé áramlásban ahelyett, hogy az áramlás táncának hullámai kívülről befelé áradnának. Ekkor mesélni kezd a test… megmutatja nyitottságait, zártságait, készségeit és hajlandóságait, de túl ezen mesébe kezd a lélek is, s kinyilvánítja legmélyebb érzelmeinket. Ez a legmagasabb szintje a vinyasa flow jógának. Nem a testről szól, nem anatómiai együttállásokról, hanem az anyag, az alany, az intuíció és a transzcendens energiák felszabadulásáról, kapcsolódásáról és együttműködéséről.

A jóga és a gyakorlatai csupán metaforák élethelyzetekre, szituációkra, tulajdonságokra. Olyan dolgokat jelenít meg, amelyekkel nap, mint nap szembesülünk és megküzdünk. Változó körülmények, szituációk, élethelyzetek teszik próbára fizikai és mentális állóképességünket, rugalmasságunkat és készségeinket. Ragaszkodásunkat egyik-vagy másik kényelmesebb, vagy kevesebb erőfeszítést igénylő helyzethez, körülményhez. Rávilágítanak rugalmatlanságainkra, merevségeinkre, az áramlással való együttműködő képességünk élességére és tompultságára. Mindig megtalálhatjuk, hogyan tudjuk leginkább felhasználni életvezetésünkben és személyiségfejlődésünkben eszközeit.

Egy jóga óra után az embernek mindig van min eltöprengenie. Mit tanultam ma? Mi ment könnyen, mi nehezen? Milyen érzelmeket váltottak ki a gyakorlatok, vagy folyamatok, amelyeknek át tudtam adni magam és milyet azok, amelyeknek nem? Mi volt a jellemző ezekre a folyamatokra, mit képviseltek? Milyen erősségeimre és hiányaimra mutattak rá? – persze túl sem kell gondolkodni a gyakorlást. Néha az is éppen elég, ha megtettük, ami aznap tőlünk telt a jógaszőnyegen és minden minősítés és meghatározás nélkül csupán csak élvezzük a folyamatot és az azt követő emelkedett állapotot. Ezt csupán az dönti el, mi is volt a célunk éppen aznap a gyakorlással. És nincs semmi baj azzal, ha egyszer éppen erős mozgásra vágyunk, máskor pedig inkább csak oldódásra és felszabadulásra. Mind irányultságú és indíttatású gyakorlásnak van jelentősége, helye és ideje az életben.

 

A tökéletes flow élmény receptje:

1. Legyen egy célod!

2. A kihívásokat válaszd meg készségid szerint!

3. Légy tudatában hol tartasz a megvalósításban!

4. Érezd, hogy ura vagy a testednek és az elmédnek!

5. Légy jelen, éld át a pillanatot! Tartsd a figyelmed itt és most!

6. Tudd, hogy mikor kell elengedni a koncepciókat!

7. Válj eggyé a gyakorlással!

8. Hagyatkozz az intuícióidra!

9. Engedd magad az áramlás csatornájává válni!

 

A jóga dallamai

Emlékszem az első jógaóráimra. Amikor még másképp éltem és minden nap ünnepe volt, mikor a neon fényű, fénymásoló-, fax-, telefonok-, összemosódó zajából kilépve elindultam a Tv-ből, vagy produkciós irodából, vagy épp a forgatásokról a jógaórára. Az úton még sok volt a zaj… a forgalom zizegése, dudálás, ember moraj, utolsó telefonok intézése… aztán nyüzsgés belépve a stúdióba, néhány szó az öltözőben és aztán csend… néha a csend, nem is tudott csend lenni bennem rögtön, mert a nap rengeteg zajától csengett a fülem a hirtelen elhalkult teremben… de mennyire jól esett… imádtam. Az órán az érzetek és a légzés hangjának zenéje, amely ritmust adott a gyakorlatok egymásutániságának, keretezték a jelenlétet.

Akkor, amikor elkezdtem tanítani, nem használtam zenét. Azt gondoltam és most is azt gondolom, hogy a zene asszociációs folyamatokat indít el, belendíti a képzeletet és elvonja a figyelmet a jelen pillanatról és a gyakorlásról. Illúziókat, érzelmeket, emlékeket ébreszt. Más szempontból viszont mégis csak segítség lehet a kezdő gyakorlóknak, hiszen segíthet kikapcsolódni, ellazulni, átadni magát a gyakorlásnak. A magam részéről, akkor még fanatikus hatha jógásként, mivel a szentiratok és a jóga nagykönyvei sehol nem írták, hogy zene is kell a gyakorlás közben, inkább hanyagoltam.

Később… Amikor a vinyasa flow és én szerelembe estünk, magától értetődő módon jelent meg a zene a gyakorlásaim közben. Ritmusossá, lággyá, sokszor szinte érzékivé tudta tenni az áramlás pillanatait. Egészen különleges élménnyé váltak a gyakorlással töltött óráim. Kiragadott, elvarázsolt, tánccá olvasztotta a szekvenciákat, amelyek intuitív módon, a zene és a dallamok inspirációja által formálták a testem… Azokon az órákon, amiket vezettem, önmagam megélései és tapasztalati miatt, használtam zenét, mert ellazít, mert képes érzelmeket közvetíteni, mert képes kiragadni a hétköznapi észlelésből, mert megérinti a lelket és mert a flow jellegű gyakorlás, ami szinte tánccá tud alakulni, megkockáztatom így fogalmazni: megköveteli a zenét.

Elöljáróban szerettem volna csak elmondani a pro- és kontra tapasztalataimat, érveimet a zene mellett és ellene egyaránt. Valamint előre leszögezem, mielőtt megint ‘fene gyerek’, vagy ‘botrányhős’ leszek, hogy ez itt a személyes blogom, ahol a személyes véleményem és nem abszolút igazságot fogalmazok meg. (Ezt csak az önérzetesebb és érzékenyebb jógaoktatók miatt.)

Amiről igazából írni szerettem volna, az az a jelenség, amit nem tudtam nem észrevenni, mert egymás után hirdették meg különböző iskolák: élő zenés jóga és ennek kapcsán felmerült, úgy általában a ‘jóga és trend’ egymáshoz való viszonya.

Valamiért megragadott a jelenség, és nem csak azért, mert esetleg felmerült bennem, hogy az ‘élő zene’ variációs jóga a jóga biznisz egy új fogása, vagy mert érdekel, hogy miért és hogyan bontakoznak ki ezek a jóga trendek a szemeim előtt… nem is csak a jógaiskolák, vagy jógatanárok szempontjai, meg ‘azt kell adni, amire bejönnek az emberek, mert akkor legalább jógáznak’, meg az ‘alkalmazkodni kell a trendekhez’, ‘innen majd tovább tudnak lépni a komolyabb jóga irányába’ magyarázatok érdekelnek ebből…  hanem az emberi, vagyis a jógázók és a jógához közelítő emberek igényeinek miértjei.

Szóval azon gondolkodtam, ez tulajdonképpen egy természetes jelenség. Felgyorsult világban élünk, intenzív tempóban, villogó táblákkal, neon színekkel, ízfokozókkal, gyors autókkal, okos telefonokkal… mindent fokozunk, kell az inger,  de egyben túl sok is, nem divat a természetesség, minden korrigált, photo shop-olt, felturbózott. Vágyunk rá, hogy megálljunk, de sokan nem tudnak mit kezdeni a mozdulatlansággal, a csenddel, a befelé fordulással. Kifelé élünk, versenyzünk, teljesítünk, kell a pörgés, kell a látszat, kell a külcsín, kell a tömeg, kell, ami fokozza az életélményeket…

A legtöbb ember egy ilyen iramban haladó és ilyen intenzitással megnyilvánuló világban megértem, hogy azt mondja: “Klasszikus hatha jóga? lassú, csendes… unalmas. Köszi, inkább nem.” Nem tudnak megállni benne, szinte még jobban pörög az agyuk, ingermentes környezetben, legalábbis így érzékelik… valamivel le kell foglalni, szórakoztatni kell és erre a zene, sőt a látványos élő zene kiválóan alkalmas. Szerencsére vannak is szociálisan különösen érzékeny jógaoktatók és iskolák, akik egyből tudják mire van szükség…

Viszont azon gondolkodom, hogy bár a jóga nagyon simulékony és jól alakítható az igényekhez, de ha sokáig alakítgatjuk még, akkor nem veszíti-e el rendeltetését, lényegét? Vajon valóban az a helyes, hogy a felgyorsult, inger gazdag világban megadjuk az embereknek, amit megszokásból igényelnek? Marketing szempontból biztos kifizetődőbb,  mert így ‘bejönnek legalább’. Viszont, ha a jógának trendhez kell igazodni, akkor szolgáltatás lesz, ami pedig profit orientált, ami egy jógaközpont, iskola stúdió szempontjából valahol érthető, ne legyünk álszentek, senki nem rizsért cserébe tanít. Fent kell tartani a jógatermet, képződni kell, élni kell a jógatanároknak is stb. Csakhogy így, egyszer csak termék lesz a jóga, árucikk és fogalmazhatunk szépen, meg jellemzően a ezo-spiri-biznisz világra megideologizálhatjuk a torzítások nemességét a korábban már említett indokokkal, mégis csak az üzletről és a tömeg generálásról szól a nóta… De eléri-e a jóga  a célját, és mi valóban azt közvetítjük-e, amit elvileg szeretnénk? Szerintem azzal, hogy azt mondjuk: a jógának követni kell a trendeket, egyszerűen szolgáltatássá degradáljuk. A szolgáltatás pedig üzlet és profit orientált, árucikket kínál…

Nem hiszem, hogy mindenkinek jógázni kell, vagy hogy mindenkinek való a jóga és meg kell váltani a világot és mindenkit ‘jógássá’ kell tenni… (ez nekem egy kicsit erőltetetten hittérítős) és ennek érdekében akkor inkább a fogyaszthatóság és népszerűség kedvéért alacsonyítsuk le, vagyis bocsánat a kifejezésért, úgy írom, hogy módosítsuk a jóga eredeti szellemiségét. Nekem ez sántít. Aki zenés mozgásra vágyik aerobikozhat, vagy táncolhat, akinek stroboszkóp kell, elmegy diszkóba, aki harcművészetet szeretne gyakorolni, elmegy karatézni, vagy kung-fu-zni, aki énekelni szeretne, elmegy kareokizni, bhajanozni, kirtanozni, és aki a jóga testi, lelki, szellemi áldásait szeretné tapasztalni, és úgy érzi az elméjének és a lelkének is szüksége van valamire, nem csak a testének, az meg megkeresi a jógát, a maga nyugalmával és csendességével, (ami szerintem inkább szerény, mint hivalkodóan megnyilvánuló) és jógázni kezd… vajon a harcművészetek miért hűségesebbek a hagyományaikhoz? Nincs zenés karate, hot kung-fu, vagy meztelen tai-chi… mert egyszerűen elegek akként, amik. A jóga, amit fennhangon magasztal a kismillió magyarországi jógatanár és hisz benne és tapasztalata van benne, mindenféle ízfokozó nélkül (mert azért ugye egymásra kacsintunk néha), miért nem elég magában? Miért kell mindenáron eladni?

Jól néztünk volna ki, ha mondjuk a jóga nagy tanítói a tanításaikat a trendekhez, meg a tanítványok füle vágyához igazították volna, az Igazság és az illúziómentes Valóság és Bölcsesség helyett. Nem mesterek, hanem cukros bácsik lettek volna. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyakorlók sajátosságait, céljait a jógával, adottságaikat nem kellene figyelembe venni, mert persze, hogy… de hé, hol a határ? El nem tudom képzelni, hogy Swami Véda, vagy Iyengar mester rappelni kezd, mert az trendi és azzal több fiatalt tudnak megszólítani, akik úgy legalább ‘bejönnek’ satsangra… vinni nem sokat visznek, legalábbis abból, ami a jóga, de bejönnek! Vagy éppen mindig azt adnák, amit a tanítványok igényelnek, vagy azt mondanák, amit a tanítvány hallani szeretne, mert számára kedvező és kellemes, mert attól népszerűbb lesz a jóga, vagy az ő iskolájuk, tanításuk.

Szóval azt szeretném kérdezni, hogy nem lehet, hogy inkább az a helyes, ha a jóga azon eredeti tanítását képviseljük, ami megtanít arra, hogyan lesz a zajból csend, a sokból egy, az aktivitásból nyugalom? Mert, hát azért remélem nem csak az a fontos, hogy ‘bejöjjenek’ jógázni az emberek hanem, hogy vigyenek is valamit… lehetőleg valami ‘jóga tapasztalatot’, megkockáztatom, hogy ez fontosabb, mint hogy mennyien ‘jönnek be’. Mert ha a jóga sokak számára ilyen küldetés, mint amit hangoztatnak, akkor a minőséget nem válthatja fel a mennyiség. Szerintem. 

Egy másik gondolat, ami felmerült bennem ennek kapcsán: vajon mi okozza, hogy ennyire nem tudnak az emberek csendben maradni? Kell a zene, a tv, a rádió, a folyamatos telefonálás, a zaj, a hang, mert a csend ijesztő lett… A csendben magunk maradunk. Egyedül maradunk az érzéseinkkel, gondolatainkkal, nincs semmi ami terelni tudná a figyelmet. Ott marad a valóság. Miért nehéz ezzel kezdeni valamit? Ingerek nélkül… Ha az emberek zenés, táncos, mulatságos jógára vágynak, akkor a szó klasszikus értelmében valóban jógázni szeretnének? Vagy inkább azért jógáznak, mert trendi és hát azért zenével, meg így, meg úgy jobban fogyasztható? De ha a jóga, úgy ahogy azt megalkották, nem vonzó valaki számára, akkor miért kell mindenáron jógázni, amikor mozogni, meg tornázni másképp is lehet, és minden mozgás hoz egyfajta mentális egyensúlyt és összeszedettséget… (ne segítsetek, tudom… a jóga trendi)

Szerintem a jóga egy nagyon fontos küldetése, hogy visszavezessen a csendhez, belső békéhez, nyugalomhoz. A belső középponthoz amiben megpihenhetünk, ami menedéket ad, amiből merítkezhetünk és töltődhetünk. Pont az az egyik lényeg, az én értelmezésemben legalábbis, hogy a világ illúziónak felesleges jelenlétére való igényt és vágyakozást megszüntesse. De ha szolgálni kezdjük általa azokat az illúziókat, amiket éppen felszámolni kellene, akkor a jógát gyakoroljuk még?

Imádom a fűszeres, csípős, íz orgiákat. Az édeset, a sósat, a savanyút… Viszont a töménytelen mennyiségű, kontrollálatlan fűszerezés okozott némi problémát és böjtbe fogtam. Nem volt ételízesítő, só, fűszer, ízfokozó… így ízük sem volt az ételeknek… de semmi. Minden falat csalódás volt és utáltam az egészet… inkább nem ettem. Aztán arra gondoltam, hogy nekem kell e szolgálni az érzékszerveket, vagy azok szolgálnak engem? Azért étkezem, hogy szolgáljam őket, vagy azért, hogy fenntartsam a testem? Ennek mentén, hamar rájöttem, hogy nem azért eszem, mert szükséges, hanem mert finom, és nem azért eszem, mert jót tesz, hanem azért, mert ízes… és ez nem jó így, kell változtatnom. Elkezdtem belenyugodni, hogy ami egészséges és jót tesz, nem feltétlen ízes és finom, viszont táplál és jobban működöm. Majd, ahogy sikerült az ‘íz-függésem’ elengedni, hirtelen megéreztem a gyógyteák finomságát, a zöldségek valódi ízét, amelyek olyan egyértelműen különültek el egymás édességétől, vagy kesernyésségétől.

Valahogy ezzel a trendesített jógával kapcsolatban is ezt érzem. A jóga ízét is meg kell érezni a zajos világ után és nem a jógát kell beízesíteni, hogy illő legyen a zajos világba.

Mindemellett senkit nem akarok meggyőzni, sem minősíteni, vagy ítélkezni. Ez csak a személyes véleményem. Egy gondolatmenet, amivel lehet egyetérteni, meg nem, ahogy én is egyetérthetek a jóga trendekkel, meg az élő zenével, meg nem. Megadjuk egymás szabadságát. Elfogadom és nem vonom kétségbe, hogy szuper élményeket lehet megélni hangos élő zenével és zene nélkül egyaránt. Nekem a bikram, meg hot, meg ilyen, meg olyan, felsorolhatatlanul sok névbe csomagolt ugyanaz, meg a hazánkban különösen nagy számban élő rendszeralapító mellett elfér ez is. El tudok fogadni néhányat a sokféle érvből, ami mellette szól… szuper, hogy mindenki megtalálja, amire éppen hangulata, igénye van… és hát miért is ne tenné, mindenki szíve szerint… viszont azt is gondolom mindemellett, hogy a jógának nem kell kiszolgálni az igényeket, a jógának éppen azt a lehetőséget kellene képviselni, hogy lehet másképp is élni és a befelé figyelés, új dimenziókat tud nyitni.  A jógának szerintem, annak kell maradni ami, különben elveszti küldetésének lényegét és jelentőségét, legalábbis egy határon túl. A rengeteg stílussal, irányzattal, hókusz-pókusszal már így is sokat modernizálódott, talán túl sokat is. Mindenesetre talán pár év múlva lesz majd olyan ‘trend’ is (de megszerettem ezt a szót), ahol olyan exkluzív jógaórák lesznek, amik a csendbe hívnak, befelé fordulni, észlelni önmagunkat, tapasztalni, meghallani a légzés áramlását, vagy a szív dobbanásában az élet ritmusát, megállni egy percre, önmagunkba érni, felismerni a belső világban rejlő csodákat és megnyugodni… addig, ahogy egy kedves baráttól tanultam: legyen mindenkinek hite szerint…

Befelé forduló világok

A jóga-mudra nem véletlenül lett a jóga szimbóluma. Ez a testhelyzet jeleníti meg, ahogy a jógi visszavonja érzékszerveit a külvilágról, cselekvő szerveit időlegesen megfosztja a tettek elkövetésének lehetőségétől, s útra kel belső világa ösvényein. Szemét lehunyja, ajkait elnémítja, kezeit megköti, lábait megfosztja a mozdulás képességétől. Ahogy a Viparitakarani mudra és a Sarvangasana esetében már volt szó róla, ez a pozíció is ‘mudra’, tehát egy belső energetikai gyakorlat formai kifejeződése. Érezheted is mikor belehelyezkedsz, hogy nem fizikai szinten jelent kihívást, nem a formai kivitelezés igényel koncentrációt, bár meg van a maga csínja-bínja annak, hogyan alakulunk bele ebbe a formába.

A jóga mudra tökéletes befelé fordulás. A külvilág ingerei távol maradnak, érzékszerveink visszahúzódnak, s ezek hatására, mintha felhúznánk a materiális világhoz rögzítő horgonyainkat. A tudatosság megnyílik azok felé a megtapasztalások felé, amelyekre nem jut figyelem, vagy épp energia, mikor a külső világban időzünk, hiszen a külső ingerek erőteljes megnyilvánulásai teljesen lekötik a figyelmet.
De miért van ilyesfajta felfedezésre szükség?

Sok mindennel azonosulunk a külvilágban. Külsőségekkel, tettekkel, különböző minőségek szerint azonosítjuk magunkat. Mindezek az azonosságok azonban nem valóságosak. Ahogy a jóga terminológiája kifejezi: minden illúzió, látszat, máya. Amikor felvonjuk ezeket a bizonyos horgonyokat, elkezdjük visszafejteni a kötődéseinket a világhoz. Olyan, mintha elkezdenénk lemosni a színeket a lényünket és a létezést szimbolizáló kristály felületről, hogy aztán a tiszta fény átragyoghasson rajta. És, hogy mi történik, amikor elengedjük ezeket a kötelékeket? Felfedezhetjük, hogy mindentől függetlenné válhatunk, amivel azonosságba kerülünk a körülöttünk létező világban. És bár azt gondoljuk ezek a kötődések biztosítják és bizonyítják számunkra létezésünket, ha elvonatkoztatunk tőlük, találunk mégis valami ősi, ösztönös, igaz és tiszta, mélyben rejlő igazságot: nem vagyok a név, a forma, a tett, s nem vagyok még hitrendszerem sem. Nem az vagyok, akinek látnak mások, s az sem akinek álmodom magam. Nem vagyok azonos feltételekkel, elvárásokkal. Lényegemet nem határozzák meg tetteim, kötődéseim. Mert mindezek nélkül is bennem ragyog a “vagyokság” tiszta és örökérvényű igazsága.

Más oldalról megközelítve pedig a jóga-mudra a legyőzöttek pozíciója. De nem a veszteseké! Azoké, akik megadták magukat és nem harcolnak tovább a Természettel szemben. Azoké, akik átadják, sőt felajánlják önmagukat, s megvalósítják azt az elvet, amelyet pl. a keresztény imádság, a Mi Atyánk egyik sora fejez ki a legszebben: “Legyen meg a TE akaratod!” Ne az enyém, a Tiéd! Így megtörténik az önátadás, a lemondás az ego törekvéseiről. S ez a lemondás az, amely újra visszavezet az Élet Áramlásának befogadásához. Megszünteti a harcot és a szemben állást az Élettel és az Életet működtető és fenntartó erőkkel szemben.

Így építjük fel:

Helyezkedj el sarokülésben. Billentsd a medencét, húzd az ülőcsontot a sarok felé. Majd egyenesítsd a törzsed, emeld a mellkast, nyújtózz a köldöktől a szegycsontig. Majd a megnyújtott törzset döntsd előre és simítsd végig a combokon. Érezd, ahogy a has, majd a mellkas borul rá a lábakra. (Végezheted a gyakorlatot úgy is, hogy szét vannak nyitva a térdek és a mellkast beengeded a combok közé. Majd vidd hátra a kezeket és kulcsold össze az ujjaidat, mintha egy kis gömböt tartanál a kezekben. Ne engedd a tenyértőt szétnyílni. Más variáció szerint az ujjakat nem összefűzzük, hanem a bal kézzel megfogjuk a jobb csuklót, mintegy szimbolizálva a szellem győzelmét az anyag felett. Miután összehoztuk valamelyik változat szerint a kezeket, egy vállkörrel nyitjuk a vállakat és még egyszer megemeljük a szegycsontot, hogy teljesen nyitott legyen ez a terület. Amikor ez meg van, akkor a kezekkel megnyújtózunk a sarkaink irányába, majd ezen a nyújtózáson keresztül emeljük a karokat magasra, amennyiben aktívan szeretnénk végezni a gyakorlatot. Passzív, elmélkedő változatában nem szükséges felemelni a kezeket. Az, akinek nem kényelmes a sarkára ülni, mert feszül a térde, helyezzen a két sarok közé párnát, más esetben a térdhajlatba, vagy a fej alá is kerülhet alátámasztás.


Ha a forma kész, figyeld meg a testérzeteket. A bőr felszínétől egészen a csontjaidig vezesd a figyelmet. Térképezd fel, hol milyen érzetek jönnek létre. Hol könnyű, hol nehéz, hol tapasztalsz ellenállást. Ezek az érzetek mind nagyon beszédesek lesznek számodra. Aztán a testedről vezesd át a figyelmet a légzésre. Figyeld milyen a minősége a levegő áramlásának. Tudatosítsd miként hat rád az ilyen módon áramló lélegzet. Aztán figyeld meg, hogy milyen érzések és érzelmek jelennek meg benned. Hogyan éled meg a külvilág elengedését. Hogyan engeded el a kapcsolatot a tükröződéseket, a visszajelzéseket? Milyen érzés önmagadban, önmagaddal lenni? Számos kérdést tehetsz fel magadnak, amelyek segítenek annak megértésében, hogy miért ezt a pozíciót választották a jóga szimbólumának. S ha megértetted a legmélyebb szintekig, ezt a testhelyzetet további csodákat tár majd fel neked!

Hatásait tekintve a jóga-mudra nyugtató hatású, mivel benne ösztönösen hasi légzés alakul ki. Lecsendesíti a gondolatok szüntelen áramlását, befelé fordítja a figyelmet, koncentrálttá, egyhegyűvé tesz. Reggel és este végezve egyaránt jótékony hatású. Reggel élesíti az elmét, este pedig relaxál, jól előkészítve a pihentető alvást.



Eredményes és hasznos gyakorlást kívánok!